tudatosodtatok? | Önmegvalósítás.hu

tudatosodtatok?

Már nem nagyon van mit írnom,amit akartam már leírtam a lényegét nagyjából,csiszolni még lehetne,de már nincs kedvem.Ismételgetni meg pláne nincs.

Nagyon érdekelne,ha itt elmondanátok,hogy az általam ismertetett (nem saját) tudományos elméletek milyen hatást gyakoroltak rátok.Hasznát vettétek-e valamelyiknek?Vagy csak úgy egyáltalán?Nem az én személyem hatása érdekel!!!!!!!!!!

Szerintem az átlag ember akinek fogalma sincs ezekről,nem tudatos lény.Tudat alatt zajlanak benne a folyamatok,amikről ő nem sokat tud.A tudatalattija nagy és ismeretlen a számára.De ha valakiben tudatosítjuk ezeket a működéseket,akkor tudatos lesz, "felébred".A tudatalattija zsugorodik,a tudatossága nő.

Őszintén mondjátok el legyetek szívesek,hogy nektek milyen élmény volt ezeket megtudni.

Persze tudom ,nem mindenki fogadta el ezeket,nemhogy elgondolkozni rajtuk,de mégis az ő véleményük is érdekelne.
(itt csak azoknak van értelme beírni,akik nyomon követtek az elejétől.)


Beküldte: | 2011. febr. 02. szerda - 13:53

Hozzászólások

24 hozzászólás
Egyrészt szerintem hasznos
2011. február 02. szerda, 14:33 | KatiPotter

Egyrészt szerintem hasznos volt, hogy ezeket átbeszéltük, ilyen téren is megvilágítottad a dolgokat. Személy szerint nekem nem volt sok új, természettudományi karon tanultam, ahol eleve körülvett mindenféle materiális tudomány. De az álláspontom az ügyben kialakult, kapcsolni tudom a spiritualitással a magam módján, szóval nem vettem át a világképedből semmit. Mindenesetre hasznosnak tartottam, mert gondolkodásra késztető beszélgetéseket indítottál. A végén viszont már erőltetettnek éreztem a dolgot, és így azokhoz én már azért nem szóltam hozzá, mert csak fárasztott volna kb ugyanazt leírnom. :) De amúgy nem hasznosak a bejegyzéseid, amit írtam is, sajátos színfolt vagy itt szerintem, ezáltal mindenképp gazdagítasz minket. :)

E blogod első két sora láttán
2011. február 03. csütörtök, 3:47 | Látogató

E blogod első két sora láttán azt hiszem először éreztem igazán azt, hogy motoszkál bennünk valami közös. Persze az ok már lehet, hogy kivetítés, de úgy érzem tök mindegy milyen úton jár az ember, egszer eljut oda, hogy basszus közöltem mindent, és már valahogy nem érdekel, hogy írok-e vagy sem, szólok-e egy szót is, vagy azt is lesz@rom, ha nem vesznek észre, meg úgy alapvetően eltűnik a motiváció.

Nekem most nagyon fura időszakom van, és pont egybevág a blogoddal, ugyanis valahogy kezdem azt érezni, hogy nemcsak a Te általad preferált tudományos elméletek, hanem az összes "spirituális tudás" is teljesen haszontalan volt. Voltak már lelki mélypontok az életemben, de ez most valahogy más. Nem nevezném mélypontnak, mert rosszul nem vagyok, de jól se. Az elmúlt éveim során szereztem sok elméletet, tapasztalatot, de mintha nem haladtam volna semmit.

Az elején vadul kerestem kint, most meg vadul kerestem bent, és a fejem meg annyira tele lett mindennel, hogy mindent amit megtudtam, megtapasztaltam, és szavakba öntöttem, egyszerűen csak nyűgnek érzek a fejemben. Teljesen össze vagyok zavarodva, és nem látok kapaszkodót. És ez most tényleg más, mert még csak külső hatásra se foghatom (tudom sose foghatom arra), mert nem történik semmi rossz velem, ami miatt magam alatt kéne lennem, egyszerűen csak mintha belefáradtam volna magamba. Néha úgy érzem, megőrülök, néha meg nem érzek sehogy. Mintha saját magam akadálya lennék a fejlődésemben, meg úgy a létezésemben egyáltalán.

Amiről eddig azt hittem értem, kiderül, hogy mégsem. Tudatlannak, és tehetetlennek érzem magam. Amikben azelőtt, hogy elkezdtem ezt az "önmegismerést" jó voltam, azok most valahogy elvesztették varázsukat. A művészeteken kívül azelőtt se értettem nagyon máshoz, de most már valahogy abban se történik semmi, egyszerűen eltűnt az alkotási vágyam is, az hogy megmutassam mi vagyok, és mit tudok. Nagyritkán jön egy pillanat, amikor észre sem veszem és egyszer csak előttem van egy alkotás. Zene, rajz, vers, akármi, de az is olyankor tényleg, ha észre sem veszem, hogy csinálom. Ha nekiülök, hogy na akkor most, úgy egyszerűen képtelen vagyok rá. Firkálok, irkálok, pötyögök hangokat, de semmi.

Úgy érzem nem tudok többet tenni, de a nem-tevés se segít, mert abból is csak tevés lesz mindig, mert már abban is ott a szándék, hogy na akkor most nem csinálok semmit, hátha akkor történik valami. Teljesen tanácstalan vagyok. És erre most abszolút nem kívánok vigasztaló válaszokat olvasni, sőt kifejezetten szeretném, ha csak az válaszolna, akinek van ötlete, hogy mi történik velem, mert nekem nem nagyon van. De a blogot meg nem szeretném rögtön az elején eltéríteni magamra, mert egébként engem is érdekel, hogy Ti hogy vagytok ezekkel a dolgokkal. :)

spiritosaurus képe
Ja bocsánat, én voltam :)
2011. február 03. csütörtök, 3:48 | spiritosaurus   Előzmény

Ja bocsánat, én voltam :)

koverellenor képe
Érdekes, mintha a saját
2011. február 03. csütörtök, 8:17 | koverellenor   Előzmény

Érdekes, mintha a saját pillanatnyi állapotomat olvasnám. Remélem mihamarabb megtalálod a megoldást és megosztod velem, valahol ott lesz az enyém is :)

Ademon képe
Mintha én írtam volna :)
2011. február 03. csütörtök, 9:32 | Ademon   Előzmény

Mintha én írtam volna :) Mondhatni pont ez van. Azt hiszem ez az általános probléma az emberek 80%-nál. És mi az oka? Van egy-két elméletem rá :)

koverellenor képe
Na mondd, utána mondom én is
2011. február 03. csütörtök, 9:46 | koverellenor   Előzmény

Na mondd, utána mondom én is az enyémet :)

Ademon képe
Hát szerintem nekem belül az
2011. február 03. csütörtök, 11:17 | Ademon   Előzmény

Hát szerintem nekem belül az ég világon semmit sem kéne már csinálnom, amit akartam azt elértem. Nálam a spiritualitás zavar be. Úgy érzem, ha nagyon azonosulok vele akkor lekorlátoz, behatárol. Ez minden másra igaz, mert amit magamban látok az bőven jó mindenre, csak használni kéne. Jelenleg a legnagyobb problémám az, hogy az utóbbi időben felszedtem egy jókora túlsúlyt, így ezt kéne leadni :)

Általánosságban pedig akkor nem tud "élni" az ember amikor valami belül, amivel azonosul, gátat szab neki. Ez lehet bármilyen "formaság" ami behatárolja az életterét: szabály, világkép, ideál, elvárás, ragaszkodás, erkölcs, bűntudat, túlzott lelkiismeret... stb. Lényegében rengeteg dologból elvi kérdést, és ezáltal magunk köré egy burkot csinálunk, mert bennünk lévő elvek valósabbak nekünk, mit a körülöttünk lévő Valóság. Szimplán az, hogy rácsapok most az asztalra valóságosabb nekem bárminél amit itt leírunk. Én a mai spiritualitásnak és ezotériának és a legtöbb tanítás hátterének ezt tartom az egyik gyengeségének, hogy elvi és erkölcsi alapon próbálja magyarázni a világot. Egy idő után ezen is túl kell lépni, és a saját természetes tudatosságunkkal élni.

Ádám,a spiritualítás
2011. február 03. csütörtök, 13:24 | Éva.   Előzmény

Ádám,a spiritualítás szerintem nem egy tanítás,hanem egy valami,transzcendens felé való törekvés.Ezért egy állapot,de még ez is rossz fogalom rá.Szóval szerintem ebbe nem lehet beleragadni.Az exotériába ,ezoterikába már sokkal inkább,főleg ,ha az ember érdekességekre vágyik:)

A túlsúlyodat ,,kesergéssel,bosszankodással'' nem fogod leadni.Ahhoz némi mozgás kéne,
meg egy megreformált táplálkozás.Kevesebb szénhidrát,sokkal több rostos dolog,meg omega 3 zsírsavak./halolajak,tökmagolaj../ Kaja után ha megiszol egy kis almaecetes vizet,az is segít emészteni is meg a zsíranyagcserében is.

Ezt már rég óta hallom tőled,hogy hát ez a probléma,a túlsúly,de úgy tűnik ,hogy csak ezen rágódsz,de semmit sem csinálsz ellene,ha még mindig ez a probléma:)
Egy kisebb túlsúlyt 2-3 hét alatt le lehet dobni a fenti módszerekkel.
Bár télire az ember is,/mint az állatok,ugye Alfa?:DDD/,zsírréteget gyűjt,de ezt nekünk nem kell hagyni,mert nincs rá szükségünk./bent a meleg lakásban ,tespedve/

Ilyenkor már nehéz ,,salátázni'',mert hideg étel,nem ad kalóriát,télen nem esik olyan jól,éppen ezért már nyáron észnél kell lennünk ez ügyben,és ősszel nem telezabálni magunkat szénhidrátokkal,télen meg esszük a nehéz zsíros ételeket:) Az ünnepekről nem is beszélve,sok nassolással megtűzdelve:)

Vannak ,,fogyasztó'' teák is,amik segítik az anyagcserét.Nekem egy papaya-ananász tabletta vált be /Kombucha termék/,ami természetes emésztőenzim,és hamar lekapja a hasamról a felesleges hájat,ha eleresztettem magamat.Nálam a mozgáshiány meg a sok ülés a baj. Gyanítom ezzel nem vagyok egyedül:D

Erika már fentebb meg lett dicsérve,hát ebben is példát mutat.Rendszeresen fut,még télen is,és normálisan táplálkozik.Persze könnyű annak ,akinek teljesen egyforma a két agyféltekéje,és összhangban összedolgoznak,erősítik egymást:D De még neki is vannak
problémái,ahogy mindannyiunknak.Gondolom ezért is lógunk itt /ösztönösen is/:DDD

u.erika képe
Szia Ademon!
2011. február 03. csütörtök, 21:13 | u.erika   Előzmény

,,Hát szerintem nekem belül az ég világon semmit sem kéne már csinálnom, amit akartam azt elértem. Nálam a spiritualitás zavar be. Úgy érzem, ha nagyon azonosulok vele akkor lekorlátoz, behatárol."

Ezt most hogy érted?
Aztán meg írod hogy le kellene adnod pár kilót....

Ez sehogy sem fér össze.
Ismered a mondást?: Ahogy kint úgy bent,ahogy fent úgy lent.

Számomra a mozgás maga a spiritualitás igen fontos része.
Nem azért futok hogy lefogyjak.
Ha ez lenne a szempont rég feladtam volna már. ;)
A mozgás öröm.
Csak nézd meg a lovakat,a kutyákat,mekkorákat kergetöznek! :)
A szerveink is olykor igénylik hogy megjárassuk öket.
Annyi minden szól mellette.
Nyitottam is egy blogot erröl régebben.

Persze ha meg is hoztam a kedved,ne most kezd el.
A téli idöszak is nagyon jó,de csak akkor ha nem állsz meg.
Mert izzadtan megállni ebben az idöben valóban veszélyes.
Bár most úgy hallom napsütéses idök vannak,azok rendszerint kicsalnak engem.
Amikor hideg van körülöttem,és mégis izzadok,s a Nap beragyogja a havas tájat....

S a zsírégetésre nálam a csípöspaprika jött be.
Ráadásul én tapasztaltam valami kedélyjavító hatást is töle. ;)

Na most pont úgy szövegelek mint egy fitneszguru. :)
Pedig higgyétek el nem szigorú önkontról az életem! ;)
Eszem édességet,s olykor nem is keveset.S csakis akkor megyek futni amikor jön az ihlet.
Nálam is vannak olyan periodusok hogy úgy érzem mázsás vagyok,és tohonya.
S olyankor úgy is látom magam.Milyen érdekes!? ;)
S hipp hopp,megint elkap a gépszíj,és visszafoghatatlan mozgás igényem lesz egyszerre. ;)
S olyankor megyek.Ha úgy látom hogy nem látnak,ugrándozok,táncolok az erdöben futás közben....énekelek...
Kiengedem az ,,örültet" hagyom hagy tombolja ki magát rendesen,aztán visszatérek a ,,normális életbe".

Nálam a belsö és a külsö spirituálisan így fér meg. ;)

Erika Szeretettel!

Ademon képe
Végül is attól függ mit
2011. február 03. csütörtök, 21:57 | Ademon   Előzmény

Végül is attól függ mit értünk spiritualitás alatt. Ha egy irányzatot, filozófiát, egyfajta vallásosságot értünk erkölccsel és szabályokkal, akkor az nem nekem való.
Ha az önmegvalósítást, tudatosodást, akkor azzal viszont tökéletesen egyetértek.

Én szívesebben értelmezném így a spiritualitást, mint a New Age és egyéb vallási megnyilvánulásokat. Ezekben rengeteg dolog van benne, ami csak hozzá lett költve, de a valóság tartalma kérdéses.

u.erika képe
Mindannyian spirituális
2011. február 03. csütörtök, 22:41 | u.erika   Előzmény

Mindannyian spirituális lények vagyunk,teljesen mindegy hogy éppen melyik cimkét használjuk vagy nem... :P

Ademon képe
De én nem érem be ennyivel,
2011. február 04. péntek, 1:15 | Ademon   Előzmény

De én nem érem be ennyivel, hogy "Mindannyian spirituális lények vagyunk..." :)

u.erika képe
Jó.Akkor elö a szimpatikusan
2011. február 04. péntek, 11:15 | u.erika   Előzmény

Jó.Akkor elö a szimpatikusan hangzó egót simogató misztikus ködbe ágyazott,önmagadat szédítö magasságokba emelö hazugságokkal!
Cimkékkel amelyek oly magabiztossá,és önmagad elött naggyá,VALAKI-vé tesznek.

A fizikai világunk legapróbb rezdülése is a belsö világunk pontos mutatója.
Miért épp a testünk lenne a kivétel!?

Ademon érdekes mi mindennel
2011. február 03. csütörtök, 23:34 | Éva.   Előzmény

Ademon érdekes mi mindennel fel nem ruházod a spiritualitást:)
Az ég világon semmiféle kötött dolgot nem jelent,csak kb. ennyit:szellemiség,lelkiség,
lelki,,beállítottság''.
Vagyis nem irányzat,filozófia,vallás,erkölcs,szabályok:D
Mi bajod vele?:D

Csípőspaprika
2011. február 03. csütörtök, 23:01 | Éva.   Előzmény

Nem biztos ,hogy Ádámnak is jó,nem egyforma teljesen az emésztésetek.
Óvatosan kéne neki kipróbálni.Epére gondolok:) /72, nem kéne provokálni:D/

koverellenor képe
Értem mire gondolsz
2011. február 03. csütörtök, 23:40 | koverellenor   Előzmény

Értem mire gondolsz (legalábbis azt hiszem:), én a magam részéről azokat a tüneteket amiket magamban találtam és rémesen hasonlítanak arra amit Spiritosaurus írt, arra vezettem vissza, hogy emögött talán egyfajta megtapasztalás felé való sóvárgás áll, "azzá válni" a sok széppé és jóvá amit elméletben már tudok. Hiába mondogatom magamnak és fogadom el például hogy "minden Egy" és "minden ami van Isten megnyilatkozása", meg "a mennyország tibennetek van", stb., egészen más minőség ezt a spirituális egóval magyarázgatni mint szubjektíve megtapasztalni meditációban, kontemplációban, Isteni kegyelem révén magának a tudásnak lenni, már nem csak "tudni róla" de már "magának a tudásnak lenni". Fene egy faramuci helyzet ez, mert tényleg aki egyszer már kapott kis villanásokat ebből, az azután nem elégszik meg kevesebbel, de amikor odaér, hogy mit kellene "csinálni", elakad, mert ugye itt kegyelmi állapotokról beszélünk, amiknek megjelenése már nem az egyén érdemei. Az intellektus megragad egy ponton, a kezdeti lelkesedés eljut oda, hogy szép szép, de eddig amit csináltam, azt mondhatni saját akaratomból éretem el, de lám itt van egy pont, amin túl már nem visz az akarat, valami furcsa dolog jön innentől, mert itt valahogy Isten kezébe kellene tennem a sorsomat, átengedni Istennek komoly dolgokat olyasmiért, amiről csak egy maroknyi lélek mondja tapasztalatból hogy ne félj, mert megéri. Valahogy így érzem én.

Ezzel kivételesen nem értek
2011. február 03. csütörtök, 23:52 | Éva.   Előzmény

Ezzel kivételesen nem értek most egyet.
Minden tanításnak,minden útnak van egy praxisa,amit az ,,elmélet'' mellett gyakorlatban csinálni kellene,mert csak és kizárólag úgy működik a dolog.
Ha az ember csinálja a megfelelő praxist is,akkor nem kell várni a ,,sült galambot'',
hanem idővel megjön szépen minden amit itt fentebb hiányolsz.
Szóval valóban az elméleti tudás kevés,csinálni is kell.

koverellenor képe
Egyszóval itt arra akartam
2011. február 04. péntek, 0:27 | koverellenor   Előzmény

Egyszóval itt arra akartam utalni, hogy nem kiszámítható, mert kegyelmi állapot minden olyan állapot ami a felsőbb Én megtapasztalásával összefügg. Ha jól tudom Maharshi se mondta a tanítványoknak, hogy "napi x óra "ki vagyok én?" és meglássátok, x héten belül felbukkan az Önvaló".
Szemben azokkal a dolgokkal amik a világban elérhetőek, amik célkitűzéssel, tervfelállításal, önmérséklettel bizonyos előre kiszámítható időn belül megvalósíthatóak, és a folyamat nyomon követhető, ellenőrizhető is. A samadhi teljesen váratlanul is megjelenhet, vagy évekig fel se sejlik, hiába akarod és tesze lérte.

Nem így értettem,hanem ha
2011. február 04. péntek, 1:33 | Éva.   Előzmény

Nem így értettem,hanem ha cselekvőleg is bekapcsolódsz /praxis/ egy tanításba,rendszerbe,vallásba,gyakorlatilag ezek energetikai rendszerébe,akkor jönnek meg ezek a dolgok.Nem akarok ezen szívóskodni,amellett,hogy ez ,,törvényszerű'',számtalanszor meg is tapasztaltam.
Lehet hogy így nem elég érthető,de nem akarok litániát írni:D

A következő szint előtt álltok
2011. február 03. csütörtök, 10:15 | Látogató

Nálam nagyjából háromhavonta van egy ilyen ciklus, teljesen normális.

Alfa omega eljutottál valahová, és most egy darabig így fogsz élni, egy összeállt képpel a világról a fejedben és mindent aszerint fogsz értelmezni és nyugodt leszel, mert úgy érzed minden rendben van, a dolgok rendezettek, érted mi történik. Azután a hétköznapi valóságod terelgetni fog, feszegetni fogja a fene nagy rendezettség határait és vagy hátat fordítasz a realitásod és a fejedben élő kép közötti feszültségnek vagy nekieredsz újból és továbbjutsz. Onnan fogod tudni a továbblépés idejét, hogy valahogy nem lesz mégsem olyan az életed, mint szeretnéd, ahogy lennie kellene.

Spiri, Te ott vagy, amikor be kell lépned a konkrét szellemi létedbe. A fizikai lét régen kevés még úgy is, hogy a lét örömének érzésvilága áthatja azt. A szellemi szférák differenciálatlanul és alavető örömként már benne vannak az életedben, de a maga konkrétságukban még nem. Megvannak a kulcsok a szellemi világhoz, de a sok tan csak eddig a kapuig vezet el, tovább nem. Mindenkinek magának kell belépnie és onnan kezdve nincs mester, nincs külső kapaszkodó, a felsőbb énre kell hagyatkozni, mindenki a maga mestere. Csak tiszta szándék kérdése. Innentől kezd tudatosulni a fizikai szint és a szellemi szint közötti konkrét kapcsolódás mikéntje és benne a szerepünk. A konkrét szerep, amit a létezésben jelenleg betöltünk. És azt kell felvállalni, behúzni a fizikai szintre.

Sok esetben az elsajátított ismeretek olyan kereteket szabnak, amelyekbe a saját realitásunk nem fér bele. Ezért az eddig megszerzett tudást is zárójelbe kell tenni és megengedni a világunknak, hogy saját valójában táruljon fel. Nem vagyunk egyformák, teljesen más fejlődéstörténetünk lehet, és azok mentén tárul fel a saját világunk.

Családállításul ez úgy hangzik, a fizikai család és a fizikai világ rendezése után a szellemi családunkkal kell felvenni a kapcsolatot és ugyanezt a rendezést végigcsinálnunk. Valójában ekkor kerülünk a megnyilvánult világon a helyünkre. Ez az egyéni tudatok kiváltsága. A folyamat vége a sokat emlegetett megvilágosodás abban az értelemben, hogy önmagadról mindent fogsz tudni. Van tovább is, de arról nem tudok különösebbet.

Van, aki ezt teljesen ösztönösen csinálja, mint Erika, és halad, mint a szél. Közben a fizikai szint hol ilyen, hol olyan, mindvégig éber és halálpontos segítőtársunk marad. Aki vakon ráhagyatkozik a felsőbb énjére és mindig az utasítása szerint cselekszik, a meredek helyzetekből is símán ki tud jönni. Nekem olyan profi az elrendezés, hogy ha nem hallgatok rá helyből, akkor is eljut hozzám minden, csak valami 3D-s konfliktuson keresztül. Szerintem másnál is pont így működik.

A legjobbakat :)

Karmatörlő

"éber és halálpontos segitőtárs"
2011. február 04. péntek, 8:36 | Ramina   Előzmény

"..Az eddig megszerzett tudást is zárójelbe kell tenni és megengedni a világnak, hogy saját valójában táruljon fel"

...a fizikai szint....mindvégig éber és halálpontos segitőtársunk marad"

Már régóta egyetértek Karmatörlővel a hétköznapi élet fontosságát illetően és nem elvi okokból. Ez is egy remek irás volt!

Azt tapasztalom folyton, hogy számomra nincs spiritualitás önmagában.
Az egész életem, az egész Élet spirituális. Minden szinten, minden részével egyetemben. Észrevettem, hogy minden hétköznapi dolog, momentum "nem hétköznapi" is egyben. Ha úgy érzem nem fejlődöm, vagy ha úgy érzem nem történik semmi, ha úgy érzem megcsömörlöttem, ha bárhogy érzem magam és bármi dolgot élek is át, akkor az is a része ennek. És persze a kegyelmi pillanatok is. Mert a kegyelmi pillanatok is ott vannak a mindennapi életben. Nem csak a meditációban.
Valami hirtelen felfényesedik és megszentesül.
Ha elégedetlen lennék, örökösen a legfantasztikusabb kegyelmi pillanatokra koncentrálnék és elmennék az Életemben is- az én szintemen is - megtapasztalható megnyilvánulások mellett. Mert bár kiugró kegyelmi élményeket érhetünk el meditáció és technikák mellett, a szintünk mégis az, amin általában a mindennapokban mozgunk.

,,Valami hirtelen
2011. február 04. péntek, 11:12 | Éva.   Előzmény

,,Valami hirtelen felfényesedik és megszentesül.''

Ez gyünyörű,Ramina.
Valahol azt olvastam,hogy kilenc éve csinálod már a Subud-ot./remélem nem tévedek?:D/
Nem beszélnél egy kicsit róla,hogy mit adott idáig neked?

mindenki odajut
2011. február 08. kedd, 11:30 | Ramina   Előzmény

Szia Éva,aranyos vagy,
van már blog a Subudról, egy régi blog. Amit nekem adott,és ad, az túl hosszú lenne itt....
....mindenki eljut oda, ahova kell:-)

Én már egyszer válaszoltam a
2011. február 03. csütörtök, 10:54 | Éva.

Én már egyszer válaszoltam a kérdésedre Alfa,de pont aznap szublimáltak a hozzászólások:D
Már több helyen is elmondtam,hogy nekem kimondottan jó,hogy jöttél mert figyelmeztettél valamire,ami nálam már nagyon a perifériára csúszott.Erre ébresztettél rá,és a munkámba is újra visszaemeltem ezt a részt,mert már egy kicsit beszűkültem.Határozottan jót tett,mert egy ideje már topogtam egy helyben.
Szóval én hálás vagyok neked azért amit hoztál,nekem pont ez hiányzott úgy tűnik,és emberileg is kedvellek,ha ez számít valamit.Hát ennyi.
Hiányzol is,úgyhogy jöhetnél gyakrabban.
Nekem nem árt a többszöri figyelmeztetés:DDD

Feliratkozás Hírlevélre