Nézőpont | Önmegvalósítás.hu

Nézőpont

Hozzászólások

3 hozzászólás
fehercsongor képe
A segítéshez a belső hajtóerőt
2011. február 09. szerda, 0:11 | fehercsongor

a Szív adja . A meggondolások , ha mellette szólnak , akkor jó , ha ellene , akkor lelkiismeretfurdalás . Távolabb lépve időt és teret adunk a másiknak , de a legjobb állapotával való feltétlen érzelmi azonosulás viszont energiájával segít , hátszelet ad a gödörből való saját kikapaszkodásához az illetőnek , és a következő lehetséges halál időpontjára akár meg is érhet annyira , hogy saját energiából is biztonsággal veszi a kanyart . Üdvözlettel : felacsó

két oldalról
2011. február 14. hétfő, 10:41 | Ramina

A két oldal:
Ha te vagy a hallgatója a történetnek, akkor megértheted, hogy a másik most szenved...tán még azt is, hogy miért.
Át is érezheted, hogy ő most szenved.
Ha átérzed, akkor az együttérzést válthat ki belőled. Együttérezhetsz a végtelenségig.
A gondot az szokta jelenteni, hogy annyira együttérzünk a végén, hogy szolidalitásból a szenvedővel együtt ugrunk a mélybe....az ő mélységébe. Ezt én már nem hivom együttérzésnek.

Az együttérzés nem jelenti számomra az együtt szenvedést. Inkább egy megtartott érzelmi egyensúlyt jelent, amikor is érzelmileg ráhangolódtam a szenvedőre és "veszem az adását", de nem rakom magamra az ő súlyát.Nem akarom helyette megoldani a problémát, amitől szenved, se érzelmileg átvenni az ő negativ érzelmeit. Megtartom magam, megőrzöm magam, mert tudom, hogy ez az ő átélése és nem az enyém.
Igen, valamiféle jelenlét, aktiv figyelem,egyfajta: itt vagyok neked, nem vagy egyedül, mesélj, de nem az érzelmek átvétele.

A másik oldalról:
A szenvedő önsajnálata gyakori. Maga az önsajnálat egy meddő érzelmi állapot. Nem felismerő, nem éber és nem cselekvő. Jól ismerem magam is az önsajnálatot, természetes érzelem, nem zárható ki a megélések közül. Ám ha sokáig vagy benne vagy a kelleténél mélyebbre hatol, akkor már érdemes lépéseket tenni azért, hogy felismerjük.

A túlzott önsajnálók - irhatnám azt is, hogy az életvitelszerűen önsajnálók vagyis az örök ÁLDOZATOK - viszont nagyon szeretik ,szinte kikövetelik, hogy velük szenvedjenek. Ekkor érzi azt, hogy : lám-lám, ugye milyen igazam van, milyen szerencsétlen vagyok is én....(és lehet, hogy tényleg, de ez nem változtat a dolgokon.)Az áldozatok nem tudják becsülni a valódi együttérzést, túl kevésnek érzik. Azt mondják, amint irod is, hogy szivtelen vagy, érzelemszegény, nem érzed át az ő baját esetleg nem értetted meg a szitut.

"Figyeld csak meg, amikor egy ismerősöd boldogtalan, egyből felé
2011. április 02. szombat, 4:46 | Látogató (útkereső)

"Figyeld csak meg, amikor egy ismerősöd boldogtalan, egyből felé fordulsz, s elönt egyfajta meleg együttérzés. Az emberek azt hiszik, hogy ilyenkor szeretik a másikat, de ha őszintén képes vagy megfigyelni magad ebben a pillanatban, akkor észreveheted, hogy amit érzel, az nem szeretet. Ezzel a látványos odafordulással csak játszod azt a megértő, figyelmes szerepet, amelyet a társadalom elvár tőled – a benned megjelenő melegség pedig a sajnálat. Ám a sajnálatot az ego összehasonlító képessége szüli: ha valaki nálad rosszabbul érzi magát, akkor az egod elhiteti veled, hogy te több vagy egy szenvedő embernél. Természetesen ez az érzés szinte sosem jut el a hétköznapi tudatosságodig, szinte sosem sajnálsz valakit direkt azért, hogy többnek hihesd magad általa. De az egod legmélyéről ez az érzés irányítja lépteid, akár tudsz róla, akár nem. Minderről nem tehetsz – de arról már igen, ha tudsz a folyamatról, s hagyod, hogy továbbra is így legyen."
A.J.Cristian

Feliratkozás Hírlevélre