Nincstelenség befogadása, kontra hála kifejlesztése | Önmegvalósítás.hu

Nincstelenség befogadása, kontra hála kifejlesztése

Hozzászólások

18 hozzászólás
Kedves Buddhanita! Megragadta a figyelmemet a következő mondatod
2010. március 29. hétfő, 14:29 | szildiko1

Kedves Buddhanita!

Megragadta a figyelmemet a következő mondatod: "A nincstelenségi lecke kiváltható-e a hála kifejlesztésével..." Jól értem, hogy azért voltál hálás, hogy elkerüld a nincstelenséget? Nem azért, mert...?

Ildikó

Nem. Hálás, csak a dolgok létezéséért voltam, annak, hogy
2010. március 29. hétfő, 15:08 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Nem.

Hálás, csak a dolgok létezéséért voltam, annak, hogy vagyok, hogy vannak dolgok az életemben. A nincstelenség akkor még eszembe sem jutott.

Csak a Hála leckét abbahagytam, tesómnak lettek hirtelen anyagi zűrjei, amit nekem kell helyretennem, és ebből következett az aggódás, hogy hogy lesz, mint lesz, és szerintem mivel a tudatom erre fókuszált, így az életembe is felmerült maga a nincstelenség.

Itt a kérdés az bennem, hogyha az aggódás (érzelem) nélkül segítettem volna az ügyet rendezni, akkor is szembenéztem volna-e a nincstelenséggel, vagy ha a hála gyakorlatot sem hagyom abba, hanem ezzel oldottam volna meg az ügyet, akkor fellépett volna-e egyáltalán ez a probléma (nincstelnségi lecke).

Nem tudom most ezt egyszerűbben levezetni. Bocsi

jaguar képe
azt nem próbáltad, hogy mi van akkor, ha nem a nincstelenséggel,
2010. március 29. hétfő, 15:12 | jaguar

azt nem próbáltad, hogy mi van akkor, ha nem a nincstelenséggel, hanem a bőség megélésével foglalkozol? akkor vajon ellenkező a hatás is? vagy mindenáron a nincstelenséghez ragaszkodsz?

Ahogy én tapasztaltam a bőség bevonzása csak akkor műkszik, ha
2010. március 29. hétfő, 15:40 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Ahogy én tapasztaltam a bőség bevonzása csak akkor műkszik, ha nincs meg a félelem bennünk, hogy jaj mi lesz velünk, ha ez nem megy. Így utólag ezen már nem tudok kísérletezni, de jó gondolat, lehet, hogy itt rontottam el, látnom kellett volna a pozitív kimenetelét a dolognak?

Bár olyan személy vette ki az albérletet, aki rendkívül manipulatív, hazudott végig (több, mint 6 hónapja), így már nem tudtam pozitívan hozzáállni. Bár a poén, tesóm nagyot tanulhatott volna a vonzás törvényéről, de még ma sem látja, miért ő jött hozzá lakni.

Arra jó volt, hogy a játszmázásról itt tanultakat tudtam alkalmazni gyakorlatban is, nem mentem bele, ki tudtam magam vonni ebből a részből.

Így utólag azt bánnom, nem dobtam fel blogtémának hamarabb a dolgot, és nem okoskottunk ki itt, közösen a lehető legjobb megoldást.

jaguar képe
Nem tudom, nem szoktam vonzogatni. Én inkább a félelemcsírákat
2010. március 29. hétfő, 18:12 | jaguar   Előzmény

Nem tudom, nem szoktam vonzogatni. Én inkább a félelemcsírákat gyomlálgatom. Hogy érzelmek nélkül tudjak ránézni egy csekkre, hiába fogalmam sincs miből lesz kifizetve (úgyis alakul majd valahogy). Vagy hogy úgy adjak, tudván, hogy ugyanaz, vagy a többszöröse úgyis vissza száll hozzám amikor éppen kell.

Hogyan gyomlálgatsz?
2010. március 30. kedd, 9:25 | bodza (útkereső)   Előzmény

Hogyan gyomlálgatsz? Nagyon érdekelne! Félelemcsírák - ez nagyon jól hangzik, mert ez még nem félelem...Miről lehet őket felismerni?

Köszönöm, ha válaszolsz!

jaguar képe
Nincs konkrét módszerem rá, csak gondolatban, ahogy fent írtam.
2010. március 30. kedd, 10:52 | jaguar   Előzmény

Nincs konkrét módszerem rá, csak gondolatban, ahogy fent írtam. Hogy miről lehet felismerni? Figyelj befelé, vagy ha legközelebb pl. kinyitod a postaládád és találsz benne egy számlalevelet, figyeld meg (szívcsakra környékén) mi játszódik le benned.
Vagy, - de ahogy látom végülis ezt már Te is felfedezted - ha bárhol egy döntési helyzet elé kerülsz és mondjuk két választásod van, figyeld meg melyik az az út, amelyiktől egy picit tartasz. És válaszd azt! :)

u.erika képe
Szia Anita!Már megint én...;)
2010. március 29. hétfő, 15:46 | u.erika

Ezen már én is gondolkoztam,és a következökre jutottam:
Szóval amikor megszületünk nincs semmink.Aztán kapunk ezt azt amit a magunkénak tudhatunk
Èn konkrétan emlékszem mennyire ragaszkodtam a babámhoz.:)
Most más javak tünnek fontosnak....

De!Itt a földön csak szerepet játszunk,és amik körülvesznek bennünket nem más mint csupán kellékek!
Rájöttem hogy mindíg megkapom a szükséges ,,kellékeket" a fizikai világban,és nem biztos hogy éppen azokat amiket én magam elterveztem.Még az is lehet hogy olyasmit is megkapok amiröl álmodni sem mertem!
De ha nem megyek a tömeg után,és elengedem azt a tévképzetet hogy mennyi idösen mit kellene elérnem,akkor mindíg elégedett lehetek.

Puszi!Erika

u.i:De van egy hasonló blog,a címe: semmi.

ez idáig világos, nem ez foglalkoztat most, hanem maga a tanulás
2010. március 29. hétfő, 15:54 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

ez idáig világos, nem ez foglalkoztat most, hanem maga a tanulási folyamat :)

ami még eszembe jutott most a medis élményemre visszagondolva,
2010. március 29. hétfő, 16:03 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

ami még eszembe jutott most a medis élményemre visszagondolva, mikor láttam, nekem kell megoldanom a helyzetet, mert nekem "adták a kezembe" a megoldást: figyelem fókusza a nyugalomba, és középpontomat megtalálva cselekedni.

Szóval: tesóm vonzotta be őket is, meg a helyzetet is, mégis, ki tudja hanyadjára a család oldja meg helyette.

Tehát kimarad belőle a tesóm tanuló feladata, vagy ez valami családi karma?

Vagy meddig tudja az ember, mikor kell neki belenyúlni a másik dolgába úgy, hogy azzal ne "vegye át" mások karmáját, és így bár segíteni akart, de nehezebb feladatba löki a másik felet a tettével?

hahahaha, most esik le: már megint agyalok, hideg intelligenciáv
2010. március 29. hétfő, 16:05 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

hahahaha, most esik le: már megint agyalok, hideg intelligenciával akarok megoldani dolgokat, kinyomozni, ahelyett, hogy a középpontomban fókuszálnék a figyelmemmel!!!!!

Hát ez nem igaz :D

Szia Anita!
2010. március 29. hétfő, 21:07 | bodza (útkereső)   Előzmény

Sokáig voltam így a tesómmal...Aztán elengedtem a kezét. Megtanulta a leckét, kezdi magát összeszedni! Tudom, hogy keményen hangzik, de az az ő élete, problémája, magának teremtette, és bizony ezekhez a dolgokhoz is fel kell nőni egyszer! Ő most épp ezt teszi. Mi lesz vele, ha egyszercsak nem lesz már segítő kéz? Eleinte még bántott a dolog, de látom, hogy jól tettem, mert azóta nem kér...Megoldja, munkával, becsületesen.

Én pedig sokáig azt tartottam, ha nincs semmim, nincs mit elveszítenem. Egy ideig működött, de aztán hirtelen nagycsaládos lettem. A többit ismered egy másik blogból. Már nem parázok, pedig még számolgattam is, és nem félek az első - valószínűleg - mínuszos évtől. Jövőre, mire minden beáll, már jó lesz! És ezért hálás vagyok. Nagyon hálás! Végre van munkám, olyan munkám, amire mindig is vágytam! Ráadásul a főnököm is én vagyok - minden rajtam múlik. Nem tettem magasra a mércét, nem akarok sokat. Én csak annyit akarok, amennyi elég. Egy fillérrel sem többet!

Hálás vagyok Istenem, hogy VAGY nekem
2010. május 26. szerda, 20:58 | Buddhanita (útkereső)

Rájöttem erre a mizériára. Most már világos minden, összeállt.

Mai napom: kesergek, hogy megyek haza, nincs pénzem, hogy lesz ez, meg az, nincs pénzem. Fejem lehajtom, nézem a földet, jön a jól ismert szorongás.

Jön egy emlék, Mama sokat verselte: 

"Nem szánt vet az égi madár

mégis eltartja a határ,

én sem szántok, se nem vetek

mégis megélek köztetetk"

Mosoly jött az arcomra. Éreztem, Mama itt van velem, szeret.

Jött az ötlet, az autóm indexe nem jó, de egy próbát megér: láss csodát, működik. Van benne benzin, el tudok menni Anyuékhoz.

Aztán jöttek új emlékek: mikor bajban voltam, mindig jött valami segtség, mindig jól alakult. Autóbaleset, házvásárlás, stb.

Maga az életem a tan. Minek aggódom? Minek szorongok? Minek imdákozom: bőségben, gazdagságban tarts engem, kérve kérlek Istenem. 

Nem láttam meg a csodát: mindig gondomat viselte egy életen (életeken) át. Mindig vigyázot, bőségben tartott engem. ENGEM. Meg mindenkit.

Mitől függ, szegény vagy gazdag vagyok-e? Viszonyitás kérdése: tudom-e értékelni a már meglévőt? Észreveszem-e sok vágyam, csak újabb csapda az anyagba? Sok kacat felhalmozása? Mikor mondom, ELÉG?

Hát most mondom: ELÉG. Köszönöm, hogy mindent megadsz, hogy bőségben tartasz. Köszönöm, hogy vigyázol rám. Hogy SZERETSZ. Megnylok feléd, és bőséged felé. Minden itt van a szemem előtt, csak LÁT-nom kell. 

Bőség, gazdagság, boldogság, szeretet, már eleve adott. 

Meghajolok a tantás előtt, meghajolok előtted Istenem.

Köszönöm, és hálával tölt el, hogy VAGY (nekem).

ami elválasztot a bőségtől: önértékelésem: nem érdemlem
2010. május 26. szerda, 21:05 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

ami elválasztot a bőségtől:

önértékelésem: nem érdemlem meg a bőséget. Önostorozásom: önmarcangolás a pénz bűnös (anyai minta), keserves előteremteni, de jó lenne ez meg az, de hát nincsen- önsajnálatom, jaj, én szegény elesett. 

Valamint hiába volt már meg valamim, nem tudtam értékelni: mennyit küzdöttem érte, mennyi minden kellene?

Nem volt meg a pillanat: öröm, hogy végre megkaptam, amim van. Kergettem tovább új-újabb dolgok felé.

Aki a kicsit nem becsüli...

Istenem, milyen egyszerű az egész.

Gyerekbölcsesség
2010. május 27. csütörtök, 10:17 | szildiko1   Előzmény

“A szegénység és a gazdagság közt nagy különbség van. A szegényeknek nincs semmijük, a gazdagok pedig azt hiszik, hogy nincsen semmijük.”
Ingrid, 9 éves

türelem.. hova a rohanás?
2010. május 26. szerda, 21:14 | Buddhanita (útkereső)

türelem..

hova a rohanás?

nincstelenség lecke: bármim lehet, bármim elveszthetem: a lelkem
2010. május 26. szerda, 21:23 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

nincstelenség lecke: bármim lehet, bármim elveszthetem: a lelkem, ÖRÖK, HALHATATLAN. Bármi is történik: VAGYOK. 

Bőség, jólét
2010. november 09. kedd, 11:19 | Névtelen (útkereső)

Ma -egymástól független forrásból- olvastam két gondolatot, ami ebben talán hasznos lehet.

1./ "Csórónak lenni, átmeneti állapot.
Szegénynek lenni állandósult elmeállapot.
A pénzhez való viszonyod olyan,mint bármilyen kapcsolatod.
Vagy vonzod, vagy taszítod.
A jólét titka a belső jólét..."

2./ Kovács-Magyar András csontkovács szavai: "Hiszem, a tehetséges ember tehetőssé, a gaz pedig gazdaggá válhat. Ha valaki egészséges vágyakozással szemlél, az magát is inspirálja."

Legyen ma is szép napotok:-)

Feliratkozás Hírlevélre