Józan ész vagy félelem. Bevállalni? | Önmegvalósítás.hu

Józan ész vagy félelem. Bevállalni?

Egy kérdésem van az olvasókhoz. Felvezetném az előzményeket, és utána remélhetőleg érthető lesz a kérdésem.
Felkínáltak 1 lehetőséget, hogy a munkahelyen előrébb lépjek. (Pontosabban több kollégával együtt az egyik megkérdezett vagyok, "pályázhatok" rá.) Egy hónapja úgy volt, hogy áprilistól indulnak a projektek, amihez magasabb szintre emelnek közünk pár embert, ha vállalják. Nagyobb felelősség, nagyobb önállóság. Viszont érdekesebb. Összeírtunk egy csomó tisztázásra szoruló kérdést, el elküldtük az illetékeseknek. Válasz nem jött. Nincs tisztázva, hogy pontosan miért lennénk mi a felelősök, és miért a többi TEAM-tag. Elvileg annyira új a dolog, hogy egyéb új emberekkel (a területükön tapasztalatlan) kell együtt dolgozni. Így még nagyobb az egymásra mutogatás lehetősége, és a feladatok egymásra tologatásának lehetősége. Nem tiszta, hogy az előrelépők jelenlegi munkáját ki fogja végezni. Ha senki, vagy ha pályakezdő száll be, akkor az nagyon sok időt, figyelmet, energiát vesz el az előre lépőktől. Szóval elég nagy a káosz.
Aztán jött egy megbeszélés tegnap, hogy kell hirtelen az első 2 előléptetett ember. Hétfőig kell a válasz.
Teljesen új feladatkör a magyarországi területen. Betanulási lehetőség nincs. Csak annyit tudnak a jelöltek, amennyit 1 szinttel lejjebbről "ellestek". Rendszeres kiutazás borítékolható. Heti 1 inkább, 2 nap Németországban. Ezt tetézi, hogy nem is a főnökünk tartotta a megbeszélést, hanem egyikünk, aki korábban ideiglenesen a főnökünk volt, de már egy hónapja nem foglalkozik a koordinálásunkkal hivatalosan, mert "majdnem" megtalálták a 1,5 éve keresett "végleges" emberkét, aki végre vezet minket.

Szóval ha józan ésszel nézem, akkor nem túl vonzó az ajánlat. Elég nagy a fejetlenség. Borítékolható a sok összetűzés, harc a kollégákkal. Jó esély mutatkozik, hogy egy csomó szabad idő rámegy a több feladatra. Először elintéztem annyival, hogy ha a vállalat ennyire komolyan veszi a dolgot, akkor inkább kimaradok belőle. Vállalja, akinek idegeskedni és munkahelyen éjszakázni van kedve. Jól érzem magam, hogy nem kell túlóráznom. Jó, hogy nem kell annyit utaznom külföldre. Stb. De azért csak piszkálja az egómat a nagyobb kihívás és jobban csengő pozíció és nagyobb kereset lehetősége...

Töprengtem. Rájöttem, hogy kicsit félek. A "bukás" lehetőségétől. (Azoktól is függ a siker, akikkel együtt kell dolgoznom.) Félek a szabadidőm elvesztésétől. Félek a heti programjaimmal való ütközéstől.
De ezektől félhetnék most is. Ezeket a jelen beosztásomban is "be tudom vonzani".

Egyszóval a józan ész + a félelem azt diktálja, hogy maradjak ki belőle. De hiszem ugyanakkor, hogy képes lennék megcsinálni, kérdés esetén megtalálni azokat az embereket, akik segítenek ha picit elakadnék. De ehhez nagyon jó körülményeket kell teremtenem magam köré. De ha rossz körülményeket vonzok be, akkor szívok irgalmatlanul. Talán pontosabb úgy fogalmazni, hogy a nehezítő körülmények várhatóan bekövetkeznek, csak a megelésük milyenségét illetően vagyok bizonytalan.

Szóval nem tudom, hogy a józan észre kellene hallgatni, vagy minden esetben meg kellene lovagolni a változásokat?
Kicsit fura az is, hogy nemrég kéretlenül megkeresett egy fejvadász cég állás ajánlattal. Kb. 2 éve volt ilyen utoljára. Aztán tegnap a férfi mosdóban hallottam egy telefonbeszélgetést, amikor egyik más területen dolgozó kollégám utasított vissza fejvadász állásajánlatot. Szóval valamit foglalkoznom kell munka üggyel. Ha mást nem, akkor "tudatosan" mondani azt, hogy nem kérek az előrelépésből.

Kérdésem, hogy mi lehet a jobb? A józan észre hallgatni, vagy bevállalni az újat a látott nagyon valószínű komplikációk esetére is?

Az esetleges válaszokat előre is köszönöm.
Üdv:
Gyuri


Beküldte: | 2012. febr. 18. szombat - 19:59

Hozzászólások

6 hozzászólás
Gyuri1 képe
Miert lathatatlan?
2012. február 20. hétfő, 19:37 | Gyuri1

Furi. Vajon miért nem látszik a friss tartalmaknál?

Domoszlai Katalin képe
A józan ész meg a félelem
2012. március 01. csütörtök, 11:31 | Domoszlai Katalin   Előzmény

kizárja egymást.

A saját életemben azt tapasztaltam, hogy ha a félelem irányított egy döntés meghozatalánál a megteremtett/bevonzott esemény még félelem telibb volt.

Két módszert ismerek, ami működik, az egyik hogy haladékot kérünk a Sorstól, mert még nem tudunk szembenézni a feladattal. Ez akkor működik, ha tényleg felvállaljuk, hogy tanulunk, lelkileg, testileg felkészülünk.

A másik módszer amire van Sirály csomag, a félelem teljes feloldása. Meg kell élni milyen a bukás, meg a többi negatívnak címkézett érzés. Ha teljesen megélted megváltoztatja a személyiségedet, hiszen ez a célja. Ezért ha a gyakorlat jól sikerül az életben lehetetlen bevonzani.

Nagyon jó módszernek tartom a Gyorstanulást is. Az Akasából nem csak információkat, hanem képességeket is le lehet tölteni.

A pozíciónál és a pénznél fontosabb kérdés szerintem, hogy az életutaddal az új beosztás egybevág vagy sem?
A spirituális fejlődéshez szerintem sokkal fontosabb a szabad idő mint a pénz.

Érdemes lenne szépen végig menni a motivációkon, mi fakad az egóból és mi a lélek vágya? Erre van egy módszer, a lélek vágya az, amibe ha beleéled magad, megkönnyezed. A bennem élő gyermek például már elég régóta szeretne egy Audi TT-t de a lelkem nem könnyezik, csak mosolyog ezen :-)

Oneness képe
Éld meg a vágyaidat!
2012. március 04. vasárnap, 17:06 | Oneness   Előzmény

Kedves Katalin,

Megérintett az a gondolatod, hogy "a lélek vágya az, amibe ha beleéled magad, megkönnyezed". Nagyon szép érzés. Saját magamon tapasztalom, hogy amikor belülről jön egy érzés, akkor tényleg könnybe lábad a szemem.

Azt is mondhatnám, hogy ezek az érzéseim, amelyek valóban az emberi érzésekről, kapcsolatokról szólnak. Talán tényleg a lelkem vágyai.

Nekem is van egy álomautóm, PT Cruiser! A lelkem nem könnyezi meg, mikor rá gondolok. Ennek ellenére fantasztikus érzés, amikor az álmaim autójában ülhetek!

Egyelőre még más autóm van. Szerencsére azt már megtehetem, hogy otthon bérlek egy ilyen autócsodát!

Nekem fantasztikus élmény egy olyan autót vezetni, ami álmaim autója.

Azt jelképezi nekem, hogy az álmaim valóra válnak! Néhány éve még csak álmodoztam egy ilyen autóról és vettem egy modell-autót. Ma már néhány napra kibérlem álmaim autóját. Tudom, hogy közeledik az idő, amikor saját álom-autóm lesz.

Kívánom Neked, hogy éld meg a lelkednek ezt a vágyát is! Próbáld ki! A benned élő gyermek, hidd el nagyon boldog lesz tőle!

Üdvüzlettel,
Oneness

Oneness képe
A lehetőségek tárháza...
2012. március 04. vasárnap, 16:43 | Oneness   Előzmény

Kedves Gyuri!

Szerintem a projekt kimenetelére ezer és ezer lehetőség van. Te a jelen tények ismeretében, a gondolataid, érzéseid alapján "kigondoltad" hogy vajon mi lehet az eredménye egy így induló projektnek.

Talán igazad van, talán nincs.

Az is előfordulhat, hogy a kezdeti nehézségek ellenére, a dolgok jó irányba mozdulnak el, és a projekt sikeres lesz. Veled vagy nélküled?

Az is előfordulhat, hogy a projektben tényleg lesznek nehézségek és bukás lesz a vége. Veled vagy nélküled?

Az is lehet azonban, ha részt veszel benne, akkor nagyon sok tapasztalattal leszel gazdagabb.

Az is lehet, hogy bukás lesz a vége, viszont Te annyira jól helytállsz a projektben, hogy újabb lehetőségek nyílnak meg előtted!

Az is lehet, hogy most félted a szabadidődet, de lehet, hogy most épp fel kellene adni egy kis szabadidőt, hogy később még több szabadidőd lehessen....

Még sok-sok variációt el tudok képzelni, hogy mi lehet.... és hogy tényleg mi lesz a vége? Az csak menet közben fog kiderülni.

Az mindenesetre biztos, hogy valami dolgod van az "üggyel" amiért elindított benned gondolatokat és érzéseket. Az is lehet, hogy a projekttel van dolgod, de az is lehet, hogy csak az érzésekkel, amelyeket kiváltott benned.

Figyeld magad a napjaidban, figyeld a gondolataidat, figyeld az érzéseidet és az ajtók megnyílnak maguktól, merre menj tovább.

Félelem? Én néha úgy gondolom, hogy ha félelem van bennem valami miatt, azt pont azért kell bevállalnom, hogy feloldjam a félelmemet. Több, mint egy éve élek külföldön és tudom, hogy tele voltam félelemmel mikor meghoztam a döntést és vállaltam a külföldi életet. Úgy éreztem ez egy próbatétel számomra. Ki kell próbálnom. Ha nem próbálom ki, akkor egész életemben félni fogok. Mindig lesz valami, amit majd nem merek bevállalni, mert félek. Így is lehet élni. Én a másik utat választottam és bevállaltam. Most már tudom, hogy megérte. Nagyon sokat tanultam és tanulok folyamatosan. Fejlődöm, változom és tapasztalatokkal gazdagodva fogok hazatérni.

A félelem néha csak a fejünkben, gondolatainkban létezik, és ha erre ráébredünk akkor hirtelen szertefoszlik. Illúzió volt.

Bárhogy is döntesz, bármerre is vezeted az utad, hozd ki belőle a maximumot!!!

Bátorság! Az élet játék!

Sok sikert!

Oneness

Michaelita képe
aktuális még a kihívás?
2012. március 07. szerda, 10:49 | Michaelita

Vagy már elkésett hozzászólásom a témában?

Az ismeretlentől mindig félünk, ez természetes, ezt be kell vállalni.

Az, hogy más hogyan viselkedik egy adott helyzetben, nem jelenti azt, hogy Te is úgy viselkednél. Lehet, hogy kevesebb harccal és több kérdéssel tudnád megoldani ugyanazt az élethelyzetet, mint a kollegád.
Lehet, de nem biztos.

A kihívás viszont izgat, az jön át a soraidból. S hidd el, hogy ezt most nem csak az egód akarja, hanem a kihívás a belsőbb énünket/lényünket is jobban meg tudja mozgatni és jobban előtörhetnek a kreatív erőink.

Attól tartok, hogy a leírásod alapján, ha nem vállalod fel a feljebb/tovább lépési lehetőséget, akkor sem jössz már ki jól ebből a helyzetből, mert vágysz is arra, hogy megéld a kihívást, hogy önmagadat inspiráld.

Bármelyik megoldást választod én gondolatban Neked szurkolok, hogy el tudd fogadni az általad választott, jónak gondolt lehetőséget:)

Gyuri1 képe
még mindig aktuális
2012. március 08. csütörtök, 22:04 | Gyuri1

Meglepett a sok hozzászólás. Köszönöm.

A beleélés nekem egy elég gyenge pontom. Csak kivételes alkalmakkor sikerül elég mélyen. Jelen szituációban nem igen érzem, hogy működne.

Végül hallgattam Teréz anyára. Ezt olvasgattam előző napokban, segített dönteni: 'Pont annyira veszem komolyan, mint a vállalat. Állok a kihívás elé, benne vagyok a játékban.'

"Himnusz az élethez

Az Élet egyetlen esély - vedd komolyan

az Élet szépség - csodáld meg

az Élet boldogság - ízleld

az Élet álom - tedd valósággá

az Élet kihívás - fogadd el

az Élet kötelesség - teljesítsd

az Élet játék - játszd

az Élet érték - vigyázz rá

az Élet vagyon - használd fel

az Élet szeretet - add át magad

az Élet titok - fejtsd meg

az Élet ígéret - teljesítsd

az Élet szomorúság - győzd le

az Élet dal - énekeld

az élet Kaland - vállald

az Élet jutalom - érdemeld ki

az Élet élet - éljed!

(Teréz anya imája)"

Beszéltem akkor hétfőn a bejelentő kollégával, hogy érdekel a dolog. Kicsit jobban bele néztem a termékbe, amiről szó van. Eléggé más felépítése van, mint amin eddig dolgoztam, szép kihívás. Megállapodtunk, hogy másnap meghívnak a projekt megbeszélésre, aztán alakulnak a dolgok.
De a közben eltelt nap alatt megint fordultak a dolgok. Újabb másmilyen kapacitás igények léptek fel a német irodából a részlegünk felé. Jelenlegi pozíciómban a helyettesítés okozott volna zűrzavart. Szóval abban maradtunk, hogy a márc 20-i leadásomat megvárjuk. Akkor elég jól le tudom zárni feladataimat. Utána már "csak" finomítások maradnak hátra. Könnyebb a kiszállás. És az április is igen közel kerül. Elsején kezd a főnökünk is, aki már ténylegesen aláírt. Áprilisban tisztább képet kaphatunk. A "kihívásos feladatot" pedig viszik tovább azok akik eddig; és ahogy eddig - "időnként tűzoltásra emlékeztető módszerrel".

Egyelőre nyugodt / boldog vagyok, hogy megcsinálhatom a leadásomat. Leadásom után mi lesz, pedig majd később foglalkoztat.

Húztam kártyát is a dologra. Szerintem "pontos" választ kaptam, mert kijött a szerződés, a vágy, a munka. Azt olvastam ki, hogy hosszabb távon sikeres/szerencsés elvállalni. A nem vállalni úton az adódott, hogy sajnálnám a lehetőség elmulasztását, nyomasztana a mi lett volna ha érzés...

Feliratkozás Hírlevélre