Megvilágosodás vs hobbi? Hobbi = ujjszopás felnőtt módra. | Önmegvalósítás.hu

Megvilágosodás vs hobbi? Hobbi = ujjszopás felnőtt módra.

paragliding2.jpg

A megvilágosodott embernek van hobbija? Vagy "nincs szüksége" ilyen élményekre?

Milyen hobbit választunk? Mi alapján választunk hobbit? Elvárás? Belső kényszer? Szülői programozás? Ego befolyása, hogy milyen menő lenne?

Mit szimbolizál a hobbi? Mit tudhatunk meg valakiről, ha ismerjük milyen hobija van?

Pl.: Miért jó horgászni? Miért jó olvasni?
Mi a helyzet az "adrenalin-pumpa" sportokkal?

Miért vágyunk arra, hogy repüljünk?

Miért szeretne valaki búvárkodni?

Hogy lehet hobbi az olvasás?
Színházba tényleg azért szeretnünk járni, mert az át nem élt - magunkba zárt - érzésekkel találkozunk?

A zárkózott -közösségtől félő- ember olyan hobbit választ, ahol egyedül van?

Miért szeretünk - vagy épp nem szeretünk táncolni? Hallottam nőktől, hogy azért szeretnek táncolni, mert akkor nőnek érzik magukat. (A férfi vezet, ők a férfire koncentrálnak. ) Aki discoba jár is ezért az élményért jár? Vagy ott mitől szabadul meg az ember?

Olyan érzésem van, hogy a hobbinkra vagy ráneveltek minket, vagy olyant választunk, ami olyan élményhez juttat - legalábbis azt várjuk tőle - amire vágyunk a mindennapokban de nap kapjuk meg. A hobbi csak egy pótlék.

Azt értem ez alatt, hogy a repülés lehet a szabadságvágy, a természettel összhang érzése (vagy épp a természeti elemek igába hajtása), esetleg lehet kisebbségi komplexus kompenzálása, vagy felvágás, esetleg adrenalinbomba = kikapcsolás = jelenlét, stb... Szóval, ha ez az érzés bennünk renben lenne, akkor nem lenne értelme ennek a hobbinak?

Vagyis: olyan, mint amikor a kisgyerek az ujját szopja.

Beküldte: | 2010. aug. 07. szombat - 20:03

Hozzászólások

13 hozzászólás
fehercsongor képe
Hobbi ? Nekem inkább a játék , az önfeledt tiszta és időtlen
2010. augusztus 07. szombat, 23:04 | fehercsongor

Hobbi ? Nekem inkább a játék , az önfeledt tiszta és időtlen öröm jut róla eszembe .
Az életemnek a felnőttes felelősség nélküli kipróbálása .
A hobbi az amit CSINÁLNI KELL , mert a hajtóerőm a kíváncsiságom , a megújulásom , a változásom lehetőségeinek kipróbálása , ami erős érzelmi töltettel látja el , színezi át ezt a tevékenységemet .
Nekem az ismerkedés a hobbim , bár ezt annyira jó dolognak tartom , hogy visszafogom a gyakoriságát , hogy aztán annál édesebb legyen .
A hobbi megindoklása pedig inkább csak azt tükrözi , hogy az illető mit tart a többiek által elfogadhatónak , vagyis általa vállalhatónak , mint okot , de ez csak az észérvekre vonatkozik , amik milyensége egyben
a gondolkodásmódját is jól jellemzi neki . Inkább hiszek a hobbival kapcsolatos érzéseiről szóló beszámolóknak , mert , - szerintem - , azokban kevesebb az önkéntelen hamisítás ,
és a lelkesítő beszámoló könnyebben magával ragadja , bekapcsolódásra készteti a hallgatóját .
Üdvözlettel : felacsó

Gyuri1 képe
Fehercsongor, lehetne bővebben?
2010. augusztus 08. vasárnap, 19:37 | Gyuri1   Előzmény

"A hobbi megindoklása pedig inkább csak azt tükrözi , hogy az illető mit tart a többiek által elfogadhatónak , vagyis általa vállalhatónak , mint okot , de ez csak az észérvekre vonatkozik , amik milyensége egyben
a gondolkodásmódját is jól jellemzi neki . Inkább hiszek a hobbival kapcsolatos érzéseiről szóló beszámolóknak , mert , - szerintem - , azokban kevesebb az önkéntelen hamisítás ,
és a lelkesítő beszámoló könnyebben magával ragadja , bekapcsolódásra készteti a hallgatóját ."

Ezt a részt nem sikerült felfognom. Lehetne részletesebben kifejteni? Mintha a peremfeltételeket nem ismerném hozzá...

Köszönöm.
Üdv:
Gyuri

fehercsongor képe
A lényege az , hogy a szív elsődlegesebb az agyhoz képest , az
2010. augusztus 08. vasárnap, 22:36 | fehercsongor   Előzmény

A lényege az , hogy a szív elsődlegesebb az agyhoz képest , az érzelmek alapvetőbbek a gondolatainknál , legalábbis a cselekedeteink indítékaként biztosan . A szó megtévesztőbb , mint a mosoly . Megindokolni bármit megtudunk , de hiába a legmeggyőzőbb és legátütőbb érvek sorozata , ha nincs kedvünk hozzá . Ezért én magamnál és másnál is sokkal fontosabbnak tartom az érzelmi hangoltságot , mint amit beszél . Nehezebb parancsra elaludni , mint felrikkantani , hogy : alszom !,és az érdeklődésre , hogy akkor meg mi a fenének kiabálok , könnyebb megindokolni az alva kiabálást , mint rögtön olyan érzelmi állapotba kerülni , hogy saját vagy más parancsára öntudatlan zsákként horkoljak a priccsen .
A hobbi meg amúgy is inkább örömszerző , mint a munka . Ami örömszerző , azt szívesen csinálom , azt jól esik csinálni , vagyis az érzelmi hozzáállásom ismétlésre sarkall . Az rám , a gondolkodásmódomra jellemző , hogy a hobbim hasznosságáról kitalálható 1001 érv közül melyik jut eszembe , és az is , hogy ezek közül melyiket gondolom a másik számára elfogadhatónak és az is , hogy adom elő .Üdvözlettel . felacso

Michaelita képe
újjszopás? :)
2010. augusztus 08. vasárnap, 13:13 | Michaelita

Egy hobbim van: az olvasás. Azért szeretek olvasni, mert akkor a könyvre, mondandójára, történéseire figyelek, kikapcsolva a külvilágot. Az olvasás magányos tevékenység ez tény. Sokat vagyok emberek között, szívesen meghallgatom őket, ráhangolódom az emberre, a mondandójára ez is tény. Meditációban befelé fordulok, de nem mindig megy a meditáció. Az olvasás viszont mindig megy és jó, hogy kivonulhatok egy időre a világ folyásából. Azután úgyis újult erővel visszatérek a világba. És engem épp a kivonulásom segít hozzá az erőim megújításához.
Igen, még az is lehetséges, hogy ez újjszopás felnőtt módra?!! Ha igen, vállalom, mert jól esik:)

Táncolni is szeretek. Miért? Mert tánc közben teljesen a testemben érzem magam és jól eső érzéssel tölt el, szeretem, ahogy érzem a testem mozgását, átmozgatását. Ez nálam egyfajta örömérzést ad.
S az annyira ritkán van, hogy ennyire a testemben érzem magam mint tánc közben. Még talán a reggeli torna közben, vagy kerékpározás közben van meg valamelyest ez a jóleső test érzet.

Repülni csak utasszállító repülőn repültem még. Nagyon szerettem, nagyon jó érzés volt. Miért?
Mert ott a felhők fölött az alattam elterülő felhők látványától úgy éreztem magam, mintha a JóIsten szerető, kitárt tenyerét láttam volna magam alatt és végtelenül biztonságban éreztem magam. (Mellesleg a Földön nem érzem magam annyira biztonságban, mint ott, akkor... ez érdekes nem?)

Megvilágosodott embernek van-e hobbija? Ez engem is érdekelne. És ha van, akkor miért tartja meg a hobbiját, azt is jó lenne megtudni...

"Repülni csak utasszállító repülőn repültem még." ------>
2010. augusztus 08. vasárnap, 15:23 | Szabó_Péter   Előzmény

"Repülni csak utasszállító repülőn repültem még." ------> repülőn még nem ültem én sem, de repültem már :D még a kolis időkből a haverom poénja.

"Megvilágosodott embernek van-e hobbija? Ez engem is érdekelne. " ----> erre a mondatra az jutott eszembe, hogy pl egy megvilágosodott olyasmit mondana, hogy: Te magad vagy a hobby! :))) :D

skarma képe
:D
2010. augusztus 08. vasárnap, 16:13 | skarma   Előzmény

,,Egy megvilágosodott olyasmit mondana, hogy: Te magad vagy a hobby!" --> :D:D Ez nagyon tetszik. :)
Egyébként azt hiszem Osho mondta azt, hogy a hobbi csak arra való hogy az ember gondolatai elterelődjenek önmagáról. Hogy a szabadidejében is mással törődhessen, mint önmagával.
Nem tudom ez mennyire igaz, de én is nagyon szeretek olvasni, néha már úgy érzem, hogy amit a könyvek adnak az több, mint hobbi. Sok ember ott éli ki magát, de rengeteget tanulhatunk is a könyvekből.

Domoszlai Katalin képe
Isten tudja :-D
2010. augusztus 08. vasárnap, 16:34 | Domoszlai Katalin   Előzmény

hogy akkor most az út van a célért ( megvilágosodás ) vagy a cél van az útért, ti. Istentől a teremtés által
elszakadva igyekszünk arra vissza...Mert vaze, megteremtette az utat...Ne becsüljük le az út szépségét, ne felejtsünk el élni...

A hobbi van az emberért vagy az ember él a hobbiért?
Ha a hobbi kreatív, feltölt, gazdagítja a tapasztalást, mint például a természetjárás, fejleszti a spiritualitást.
A magad örömére énekelj, táncolj, szobrászkodj és fess...Ez a világ itt nem a siralom völgy, a földi pokol, hogy csak egy létezzen, ki innen! Rengeteg szépségben és örömben ki lehet teljesedni, akár egy hobbi által.

Gyuri1 képe
Olvasás, mint hobbi?
2010. augusztus 08. vasárnap, 19:30 | Gyuri1   Előzmény

Egy kicsit hadd faggatózzak az olvasásról.

Kreatív hobbi az olvasás, vagy nem kreatív?
A kreatív az valahogy számomra (szerintem) az alkot szóból ered. De az olvasás nem alkot semmit - fizikailag. Viszont sokkal jobban beindítja a fantáziát, mint egy film vagy színházi darab. Akkor most mégis kreatív?

Ha már olvasás - hobbi? Kinél mi marad meg valakiben egy-egy könyvről?
Mert én a gimi alatt kaptam rá az olvasásra, aztán igen szomorúan konstatáltam, hogy mindent elfelejtek a könyvekről. Jó esetben egy-egy érzés megmarad. De a könyvek vége mindig kitörlődik. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy feleslegesen olvastam el, vagy azt jelenti, hogy újra el kellene olvasnom???
(Pl.: a Padlásból annyi maradt meg, hogy szánalmas, ahogy az emberke a padláson rendezi be a tanyát, ahelyett, hogy elköltözne tanyára. Vagy méginkább a Háború és béke. Ezt olvastam a legnagyobb hévvel talán. Hihetetlen érzéseket generáltak a csatajelenetek. A tartalékosok leírása (taktiai szerepük, fegyelmük, viselkedésük, érzéseik csata alatt), vagy akár ahogy a csatába indulók "Hurrá!"-val átszellemülten mennek előre (a halálba). Kiejezetten tetszett, ahogy az A-betüs herceg "küzdelmét a halállal" leírja Tolsztoj. A nagyúri vígasságok a vége fele már unalmasak voltak. Szóval nekem ebből a hatalmas műből is csak ennyi maradt meg. Még a főhős neve sem... A múltkor ráakadtam egy pár soros elemzésre. Ami cselekményeket leírtak, az nekem mind kitörlődött. A szereplőkről nem is beszélve.)

fehercsongor képe
Az olvasást én kábítószernek tartom , főleg ha túlzásba van
2010. augusztus 08. vasárnap, 23:20 | fehercsongor   Előzmény

Az olvasást én kábítószernek tartom , főleg ha túlzásba van víve . Persze csak a társasan végezhető cselekedetekhez képest (séta , beszélgetés , mesélés , éneklés , és a testi érintkezés különféle formái stb . ) Ugyanakkor mértékkel élve vele , céltudatosan használva : csodálatos örömforrás . Az agynak ugyanis , - állítólag - , mindegy , hogy az inger valódi- e vagy sem , ráadásul a szellemi öröm ( hoppá élmény ) legalább olyan borzongató lehet , mint a testi , és így edzésnek sem akármilyen .
Felfogható az olvasás katartikus élménye egy zuhanyzásnak , törölközésnek és fésülésnek is , csak ezzel nem a látható , hanem az azt átható szellemi és érzelmi testedet ápolod .
Bizonyos olvasmányok gyógyítóak is lehetnek . Ez részben személyfüggő , hogy kinek , melyik .
Érdemes 10 - 20 évente újraolvasni az eléd kerülő könyveket , ( kivéve , ha már akkor taszít az unalom , amikor a kezedbe veszed ) , mert a jobbakban több van , mint amit 20 , 30 , 120 stb . évesen kiolvasol belőle , nem szólva a felejtés miatti újdonságukról amit megnyugtatóan ismerőssé tesz az , hogy tudat alatt mégis emlékszel a várható fordulatokra .
Másrészt az elolvasott könyv nemesebbé tesz , olyan gondolatokkal , érzésmódokkal , érzelmekkel , lehetséges helyzetekkel ismertet meg , amik felszínre hozzák benned azokat a lehetséges világokat , amikben élsz , és amik rejtve benned élnek , magyarán : képzeletdúsabbá rugalmasabbá teszi a gondolkodásodat . Beleláthatsz más emberek gondolataiba , érzelmeibe , indítékaiba ,úgy , ahogy azt hétköznap sose . Az ami megmarad , arra már nemcsak a hajlamod van meg , hanem tudatosabban használhatóbban is a részeddé válik , mint a begyakorolt mozdulatok .
Ahogy mondod : " Kreatív " , mert fantáziát alkot növeszt és edz , ami ugyanúgy a test része , mint az érzelmek , vagy a kezek - lábak . Bármelyik nélkül nem teljes , hanem csonka az ember .
Segít magadra ismerni : pl. mindenkire jellemző , hogy milyen jelenetek töltik el izgalommal , és az , hogy miért azok azon el lehet gondolkodni , vagy meditálni .
"A könyvek vége kitörlődik ." Ezt érdekesnek találom . Kíváncsi vagyok más mit ír rá .
Nekem az jut eszembe róla , hogy be szoktad -e fejezni a dolgaidat , illetve , az , hogy hogy viszonyulsz a halálhoz ? Kérdezd meg magadtól ! Üdvözlettel : felacsó

"legalább olyan borzongató lehet" -------> ja, egy Poe vagy egy
2010. augusztus 08. vasárnap, 23:52 | Szabó_Péter   Előzmény

"legalább olyan borzongató lehet" -------> ja, egy Poe vagy egy Lovecraft novella

Michaelita képe
az olvasásról
2010. augusztus 09. hétfő, 20:09 | Michaelita   Előzmény

Kreatív hobbinak tartom, mert a képzeletemet is élénken megmozgatja, képalkotásra ösztönzi. S nekem az derült ki, hogy a képzeletem fantáziadúsabb, és szélsőségesebb mint a filmrendezők fantáziája vagy lehet, hogy a pénztárcája:)?

Hogy mi marad meg egy könyvből az mindig nagyon kérdéses, mert függ az olvasáskori lelkiállapottól, az azt megelőző információkhoz, érzésekhez, lelkiséghez történő illeszkedésétől és talán még sok egyébtől is. Egy-egy hatása azonban bizonyos, edzi az elménket, az érzelmeinket, a lelkünket, segít az irodalmi műveltségünkben úgy mint a gondolataink megfogalmazása, a szóhasználatunk, a kifejezőkészségünk.Van még egy nagyon jó hatása: szélesebb körben mutatja be a világot, amelyben élünk, mint a szűkebb környezetünk, mert sok egyéb lehetőséget is feltár(hat), amivel amúgy nem találkoznánk.

Bizonyos könyveket jó néha újraolvasni, mert más lelkiállapotban, tudatállapotban új mondanivalókkal is szolgál az újraolvasáskor.

Én mindezekért szeretek olvasni, meg azért is mert rajta keresztül közelebb kerülök az írója, vagy a szereplői lelkivilágához, így gazdagítva a sajátomat.

Igen, nagyon jó a megállapítás! Köszi a tudatosítást:) Biztos hogy nagyon is köze van az érzelmekhez, mert amilyen témát nem szeretek (háborús, öldöklős, gyűlölködő, uszító), olyan könyvet nem olvasok:)

Kivonulni a világból
2010. augusztus 08. vasárnap, 19:22 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

.. Jézus is kivonult, számtalanszor ott hagyta a tömeget.

Majd újra visszatért tanitani.

Szerintem nem ujjszopás ez, hanem feltöltődés, belső munka, ami szükséges. Fejlődésünk miatt is, meg aztán kimerülten hogyan tud az ember adni, mikor magára sincs ereje?

Marcsikám, nagyon jól csinálod. Legyen meg ez a ritmus, kiáradás, majd erőgyűjtés, befogadás. Puszi, megyek pihizni én is.

spiritosaurus képe
Érdekes, hogy igazából ebből a spirituális témakörből én
2010. augusztus 12. csütörtök, 10:23 | spiritosaurus

Érdekes, hogy igazából ebből a spirituális témakörből én eddig könyvet csak Oshotól olvastam. Szerintem az ő könyvei tipikus példái annak, ami olyan tömény, hogy ha egymás után elolvasnám az egész sorozatot, valószínűleg megbolondulnék. Ezért is nem viszem túlzásba. Amíg nem viszünk túlzásba semmit, addig szerintem bármi hasznos lehet. Ez a hobbira is igaz. Csomó ismerősöm van, aki elolvas egy könyvet és utána azt annyira magáénak érzi, hogy teljesen azonosul vele. Na ilyen formában igen, a hobbi kábítószerré is válhat, mert eltávolít magadtól. Én például elolvasom Osho könyveit aztán másnapra igyekszem el is felejteni. Feldolgozom, tudomásul veszem, amit ír, aztán meg majd valamikor eldől, hogy igaza van-e. Van, amiben majd egyet értek, van amiben nem. Ebben, hogy a hobbi eltávolít Önmagadtól, pont azt gondolom, hogy olyan nagyon nincs igaza. Ha túlzásba viszed a hobbid, persze, akkor igaz, de ha tényleg hobbiként van jelen az életedben, akkor szerintem hatalmas segítség Önmagad megismeréséhez. Teszem azt a foci a hobbija valakinek. Kimegy délután a pályára a haverokkal, rugdossák a labdát, közben önfeledten üvöltöznek, ujjongnak, szaladnak, nevetnek, stb. Szerintem ezek tökéletes pillanatok ahhoz, hogy ha nyitott valaki, hogy közelebb kerüljön önmagához. (Már ha szereti a focit, nekem például túl nagy örömet nem okozna, de szerintem ugyanúgy lehetőséget adna jobban megismerni magamat) De teszem azt egy David Beckham már kétlem, hogy a pályán megélne efféle önismereti élményeket, mert számára már ez el van túlozva. 20 éve még lehet, hogy hobbi volt számára, de azzal, hogy a hivatásává vált, úgy túlozta el, ahogy nem szégyen.

Szóval én azt mondom, hogy a hobbi az egyik legkifejezőbb dolog a világon. Csak nem szabad megválasztani hivatásnak is, mert akkor persze tényleg eltúlzod, elszállsz. A hobbiban pont az a szép, hogy akkor csinálod, amikor van szabad időd, amikor van időd magaddal foglalkozni, próbálgatni, és kifejezni magad.

Nekem például a zene, és a rajz a hobbim. Olyan szinten tényleg függök tőlük, hogy ha nem lenne rá lehetőségem, akkor nem érezném magam szabadnak, de másrészről viszont hobbit szerintem nem választ az ember, hanem a hobbi választja az embert. A hobbi egy képességből indul ki. Valakinek az egyéni képességéből. És én azt vallom, hogy az ember a képességei által válhat azzá, aki. Aki nem ért semmihez (persze ilyen szerintem nincs), annak sokkal nyomorúságosabb az élete. Az tényleg úgy érezheti zsákutcába jutott. De engem már nagyon sokszor segített át a hobbim mélypontokon. Nem azért, mert elvonta a figyelmet, eltávolított Önmagamtól, hanem pont ellenkezőleg, olyankor az ember visszakap egy szikrányi életerőt, van miért értékelnie Önmagát, képes arra, hogy pont, hogy észre vegye Önmagát, nem eltávolodik Önmagától.

Tehát a hobbi is nézőpont kérdése, hogy ártalmas, vagy hasznos. Ha az ember az egységben marad, akkor a hobbija az Önkifejezés, az Önmegvalósítás hasznára válik, ha azonban túlzásba esik, és minden mást figyelmen kívül hagy, akkor meg árt. De ez mindenre igaz :)

Feliratkozás Hírlevélre