Milyen autót? | Önmegvalósítás.hu

Milyen autót?

100821_m2suzuki_14.jpg

Lehet, hogy tavasszal kell vennem autót munkába járáshoz. Így eljátszottam a gondolattal, milyen autót vennék... Aztán elkalandoztam, összegyűlt csomó kérdésem. Gondoltam leírom őket.

Ki mi alapján választ autót?

Milyen színü legyen? Biztonságtechnikailag a piros a nyerő. Az látszik a legközelebbinek. Vagy legyen inkább a kedvenc színemben? Miért épp a zöld a kedvenc színem? Emlékszem. Mert a kedvenc torna egyesületemé is zöld. Honnan van kedvenc torna egyesületem? Emlékszem. A nagyapám mesélt róla. Attól a pillanattól kezdve. Ezek szerint, akkor lehet, hogy nem is a zöld a kedvenc színem? Van egyáltalán? Szóval milyen színű autót keresnék?

Érdekel a környzetvédelem? Olyan autót keresek, aminek minimális a környzeti terhelése? Neeem. A Föld majd meggyógyítja magát. Miért fognám vissza magam? Egyszer élünk.

Fontos, hogy milyen márkájú? Számít, hogy japán, koreai, kínai, angol, svéd, francia, olasz vagy német vagy stb? Egyeseknek miért fontos, hogy "honnan jön" az autó? Egyesek miért márka-függőek? Az én szemem miért a Porsche-ra kerekedik?

Miért fontos, hogy biztonságos legyen az autó? Nem hiszek abban, hogy azt megkapom, amit kiérdemeltem? Vagyis lehet bármilyen biztonságos autóm, ha rászolgáltam egy igen komoly sérülésre, akkor is megkapom azt? Ezzel még ki tudok békülni. Magamért "vállalom a felelősséget", de ha autóm lesz, akkor azt nem mindig egyedül fogom használni. Elbírnám, ha baja esne az utasomnak? Mennyivel adnék többet egy jobb törésteszttel rendelkező autóért?

Szintén hit-próba-kérdés. Milyen öreg autóban merek gondolkodni? Ha mindent jól csinálok, akkor a kőkorszaki autó sem hagy cserben, ellenkező esetben minden pénzemet felemészti az örökös javítgatás?

Vagy a vadak. Olyan autót vegyek, amin van jó erős vadrács? Tudom mire képések a vadak, ha úgy döntenek, hogy átszabják az autót. Ez megint kemény kérdés. Ezt a "csapást" is csak akkor kapom, ha kiérdemeltem? De mi van, ha az utasom érdemel ki valami ijedtséget vadállattól?

Sportkocsit szeretnék? Igen. De miért? Nem ápolnám kellően. Miért kell a gyorsulás vagy a sebesség? Főleg, hogy nem futja gyorshajtási büntire...

Vagy inkább egy terpre alkalmas autót? Akkor bátran lehet menni vacak utakon is. A vadak ellen fel lehet szerelni kellő képpen. De sokat eszik, lassú, stb...

Kényelem? Mi tesz kényelmessé egy autót? Tempomat, klíma, könyöktámasz, cd-s rádió, fűthető tükör.

Újra olvasva fenti soraimat úgy tűnik félek másoknak "óvatlanságból" bajt okozni, féltem anyagi helyzetemet. Viszont az autó vásárlással ráérek majd tavasszal foglalkozni, ha egyáltalán aktuális lesz akkor.


Beküldte: | 2010. aug. 31. kedd - 19:57

Hozzászólások

9 hozzászólás
Gyuri1 képe
Szombaton megnéztem több használautó telepet. Történt valami,
2011. május 17. kedd, 0:16 | Gyuri1

Szombaton megnéztem több használautó telepet. Történt valami, amit nem igen tudok hova tenni.

A legelső telepen láttam egy autót, ami úgy tetszett. Megakadt rajta a szemem. Megfizethető... Háát, km is van benne bőven.
Elég nagy, van tekintélye, elég erős, autópályázni megfelel. Pakolni is lehet bele.
Körbe sétáltam, karcos itt-ott, de nem "gyűrött". Egyben van.
Aztán bele néztem. Első benyomásom, hogy hát ezt bizony nem kímélték, jól meghajtoták. A bőrülések igen csak megviseltek. Nem látszik, hogy ápolták volna. Rögtön arra gondoltam, hogy olyan tulajdonosa lehetett, mint én. :-( Használni van az autó, nem ápolni... Most már megérdemelne egy gondosabb tulajt...
A tempomat igen csak hiányzik belőle.

Bele ültem. Kényelmes. Aztán hozták a kulcsot. Kicsit nyomogattam a dolgokat benne, még mindig eléggé tetszik. Csak az a tempomat. Kellene, hogy minimáljam a bemérés valószínüségét és főleg a fogyasztást.

Ami miatt írok ide, hogy mikor ki akartam venni a kulcsot, hogy visszaadjam a "pót-eladónak", nem tudtam kihúzni. Hosszú percekig kerestem, hogy hol van a trükk. Nem zárta le a sebességváltót, és nem jött ki a kulcs. Nem akartam így ott hagyni az autót, de végül kértem az "pót-eladó" segítségét. Háát, neki sem ment a dolog. Majd az igazi eladó...

Mit jelenthet az, hogy nem tudom kivenni az autóból az indítókulcsot?

Tegyük fel, hogy találok egy autót, ami tetszik. Megnézetem a leendő autószerelőmmel, és még mindig tetszik.

Vett már valaki autót kineziológus segítségével?
Érdemes teszteltetni kineziológussal? Pl.: ténylegesen hány km van benne? Megvoltak-e a nagyobb szervizek? Milyen kérdéseket lenne érdemes feltenni? Összetörték-e? Milyen kérdéseket lehet / nem lehet feltenni?

Köszönöm.

Gyuri1 képe
megvan
2011. december 25. vasárnap, 1:50 | Gyuri1

Vettem egy autót, (és némi gondot magamnak).

A javítások kapcsán megfogalmaztam pár kérdést, amit most inkább leírok, mert majd visszaolvasom. És hátha valaki tesz hozzá gondolatokat...

1. Hibaok keresésnél lehet használni kineziológiát? Van valaki aki próbálkozott vele? Milyen hatásfokkal?

2. Az autón jelentkező hibák mennyire működnek tükörként? Lehet levonni következtetéseket, hogy hol vannak problémáim?
Több helyen hallani, hogy az ember munkahelyén tapasztalható problémák az emberek problémáit tükrözik. Ezt a kérdést már megvitattam valakivel, ő azon a véleményen volt, hogy egy autó csak egy gép, személytelen. (Véletlenek szerinte sincsenek.) De: nem érdemes túl bonyolítani. Először majdnem egyet értettem vele. Azonban. Nem vagyok autószerelő, és nem is értek hozzá. Tehát választok autószerelőt / szerelőket, aki viszont már személy. Tehát "személyesítem az autót. Így a nehezen megoldódó - vagy megmaradó / rosszabb esetben fokozódó problémák már tükrözhetnek engem? Vagy csak túl-túl komplikálok? Ha tükör? Akkor mit szimbolizál a hűtőrendszer "rosszasága"? Mit jelent a vízforralás? (Mármint nem műszaki szempontból.) Mit jelképezhet a központi zár probléma?

3. Nem túl hatékony volt a szerelő választásom, így jelentősebb ideje nélkülözöm az autómat. Az, hogy ilyen hosszan húzódik a hiba javítás mit jelenthet? Rossz autót választottam? Vagy csak meg kellene tapasztalnom az autó hiányát? Vagy a pénz elfogyását?

4. Miért sokasodtak hirtelen az autóm hibái? Azt akarja, hogy gyorsan rendbe tegyem, és utána huzamosabb ideig rendben lesz? Vagy tovább kellene adnom? Vagy csak az ellenállásomat szimbolizálja egy frissen elkezdett tevékenységem felé? Vagy inkább arra ösztönöz, hogy maradjak otthon és foglalkozzam magammal -a autós programok helyett.

Domoszlai Katalin képe
Autó rendberakásához a következő módszert
2011. december 26. hétfő, 8:06 | Domoszlai Katalin   Előzmény

ajánlanám. Kipróbáltuk egy ismerősömmel, akinek egy éven keresztül többet volt a szerelőnél a kocsija, mint otthon. Először is, ismert az a jelenség, hogy ha valami elromlik általában egy sorozat indul be. Ez annál tovább tart és annál több dolog romlik el, akár a háztartási gépek esetében is, minél jobban foglalkoztat a dolog. Az oka, hogy a figyelmed energiája, amivel teremtesz, arra van helyezve, hogy elromlik. Amíg ennek a rezgésében vagy folytatódik a dolog. Ezért az első lépés, arra kell helyezni a figyelem energiáját, ami működik. Vicces volt, amikor a sráccal leültem és mondtam neki, hogy most összeszámoljuk mi is működik tökéletesen azon az autón. Lényeg hogy legalább tíz percig két ember csinálja, így a figyelem energiák összeadódnak. Elkezdtük tehát, bal első kerék jó, jobb első kerék jó és így tovább :-)

A másik gyakorlat, ami talán még fontosabb, mint az előző, imaginációs gyakorlat volt, hogy lássuk, mi a tudatalatti oka a problémának. Megkértem hogy egy réten állva képzelje el, hogy az autója átváltozik egy állattá. Fehér tigris jelent meg a képben. Kértem sétáljon vele, hogy lássuk, milyen probléma van a mozgásával. Erre a tigris eltűnt. Miután a képben nem tudtuk megtalálni, megkértem vizualizáljon egy szobát egy ajtóval. Lépjen be az ajtón, az a személy akihez a probléma gyökéroka kapcsolódik. Az édesanyja lépett be. Utána visszamentünk a rétre, kértem találjon egy csodatévő medált. Amikor ez meg volt, vissza kellett hívnia a tigris, aki boldogan megjelent.

Magyarázat, a fiú anyja rákos és az ő eltűnésétől ( halálától ) fél. A fiú anyagilag támogatja az anyját, odaadná az autót is, ha szükséges a gyógyulásért, mert komoly anyagi problémákkal küszködnek. Arra kértem, azt fogadja el, hogy minél egészségesebb ő, minél stabilabb lelkileg, annál jobb támasza lehet az anyjának. Fő öröm forrása ez a kocsi, ráadásul ezzel jár dolgozni, mégis lelkiismeret furdalása volt, hogy ennyi szenvedés közepette van-e joga az örömre. Ha nagyon szeretünk valakit öntudatlanul úgy akarunk segíteni hogy átvállalunk a szenvedésből, elkezdjük azt cipelni. Ezzel saját magunknak kárt okozunk és a másik embernek is nehezebb lesz, mert a saját szenvedése mellett még nézheti a mienket is. A betegség tanítja a beteget elfogadni olyan dolgokat, amiket a végsőkig hárított, nekünk pedig meg kell tanulni elfogadni hogy hol a határa annak hogy tudunk segíteni.

Pár nappal később a szerelő, aki már hetek óta kereste a "misztikus" hibát, kicserélt egy gyújtáscsövet, és az autó azóta is működik :-)

Általánosságban lehet mondani valamit a Te kocsid hibáira, mint például hogy a hűtőrendszer mivel víz a érzelmi túlhevüléstől véd, le kellene tudnod ereszteni a gőzt a fejedből, a központi zár pedig én-határokkal kapcsolatos, de érdemes lenne találgatás meg általánosságok helyett a valódi problémák mögé nézni.

Úgy érzem, nálad is itt kell keresgélni, hogy jár-e nekem, megérdemlem-e egyáltalán?

A kineziológiai kérdés felelek is felhasználható. Érdemes lenne úgy csinálni, hogy aki a válasz adó, tehát akinek a kinyújtott kezét teszteled, ne tudja a kérdést, amit felteszel. Magadban megfogalmazod, ő arra koncentrál, hogy az első kérdésre a válasz igen vagy nem. A kineziológia arra alapul, hogy az agyunk és az izmaink összeköttetésben vannak az Akasával. A válasz tehát az Akasából jön közvetlenül, ha a kérdés jól van megfogalmazva, akkor a válasz helyesen értelmezhető. A lényeg az lenne, nézz szembe azzal a probléma körrel, amit áthárítottál az autódra. A legtöbb probléma forrása a gyerekkorból ered, tehát lehetőséged sem volt "bevonzani" egy sokkal jobb autót, sőt, ha egy vadi újat vettél volna, azon is elkezdődtek volna a "misztikus" hibák. Azért ajánlom, hogy ketten csináljátok, mert az elhárított dologgal való szembenézést az egó tovább tudja hárítani a rossz kérdés feltevéssel, vagy a válasz félremagyarázásával, ha egyedül csinálod. Jó oka van rá hogy ezt tegye, de neked jó okod van rá hogy szembenézz az igazsággal :-)

Gyuri1 képe
Halas_koszonet
2011. december 26. hétfő, 23:10 | Gyuri1   Előzmény

Kedves Katalin,

nagyon köszönöm a hozzászólást. Le is írom, ami így első (na jó 2.-3.) olvasatra mi jött elő.
Ez a "mi működik számbavétel" érdekesen hangzik. Azért azon még töprengek, ki lehet a másik ember, aki segít összeszedni. :-) Sok-sok ismerősöm igen furcsán nézne, ha ilyent kérnék tőle.

A meditáció érdekes ötlet. Nem biztos, hogy működne nálam. Még idén kipróbálom. Amit így "ébren" is tudok, hogy az autót nagyobb részt olyan pénzből vettem, amit "ajándékba" kaptam. És én ezt nem tudom viszonozni, mert távol élek az illetőtől. Így ezt az "ajándékot" a szüleim viszonozzák helyettem. Így természetesen van hiányérzetem, hálátlanságérzetem, vagy "máscsodám". Ezt eddig nem kapcsoltam össze a hibákkal. De akkor ezen is dolgozhatok valamit, valahogy.

Köszönöm szépen.

Domoszlai Katalin képe
Szia Gyuri
2011. december 27. kedd, 8:35 | Domoszlai Katalin   Előzmény

Ha megpróbálsz úgy tekinteni a világra, mint egészre, aminek a része vagy, jobban sikerül a helyére tenni a hála érzését.

Mielőtt leszülettél bevállaltad az életutadat, hoztál jó és rossz karmát magaddal. Az az illető aki neked segített, felül tudja írni a saját rossz karmáját azzal hogy jót tesz - ha lemond a viszonzás elvárásától. Önzetlenül jót tenni, ellenszolgáltatás nélkül, a legmagasabb szinten névtelenül, ez az ami jó karmát teremt.

Ha valaki azért jótékonykodik, hogy ebben a szerepben tetszelegjen, elvárja a viszont szolgáltatásokat, akkor az nem jótett, hanem adok-kapok csereüzlet, valamit valamiért.

Nekem például nagyon sokat segített egy barátom és másoknak is, teljesen önzetlenül, mert ezt kellett tennie. Az előző életében háborús bűnös volt és nagyon sokat kellett tennie másokért, hogy a jóvátétel megtörténjen. Teljesen természetesnek éreztem, hogy elfogadom a segítségét és megköszönöm. Az a dolgunk, hogy ezt megtanuljuk, kérjünk, amikor kell és adjuk tovább, amikor megtehetjük. A gondviselés dolga, hogy a segítő ember és a rászoruló felbukkanjon az életünkben, ha benne vagyunk az áramlásban egyik folyamat sem erőlködve zajlik, hanem folyik, mint a folyó, kitöltve a partjait.

A legszebb példa erre maga az élet, a szüleinktől kaptuk és a gyermekeinknek adjuk tovább. A szüleinktől kapott anyagiakat és szeretetet, törődést csak részben tudjuk viszonozni, de a kapottnál többet tudunk továbbadni a gyermekeinknek. Ez az élet rendje.

Az életszakasz, amiben vagy, inkább az elfogadásé még. Ez így természetes. Eljön az idő, amikor Te fogsz adni.

A meditáció meg tudja mutatni ha van-e a múltadban olyan esemény, amikor kaptál segítséget vagy ajándékot és nagyon rosszul sült el. Ilyen esemény okozhat komoly blokkot. Ennek kioldása fontosabb, mint a "mi az ami működik" játék.

Próbáld meg egyedül, megtalálni és kioldani a blokkokat, ha elakadnál, szívesen segítek, vezetek meditációt skypon. Pivátban meg tudsz keresni :-)

Gyuri1 képe
Túl az első fordulón.
2012. január 08. vasárnap, 16:59 | Gyuri1   Előzmény

Gondoltam elmesélem, milyen lett a meditáció. Erőteljesen más forgatókönyvvel készültem:
Odaértem az autó mellé, de nem tudtam oda menni hozzá megérinteni. Eltaszított. Meglepődtem erősen.
Elég sok megbocsátásba + belátásba került, míg végül sikerült közel kerülni hozzá. Aztán míg sikerült elfogadnom az autómat, megint sűrűn meg kellett bocsátanom magamnak.
A nagyim jött fel közben. Tőle is kellett elnézést kérnem.
A második "fejezetben / felvonásban" bele ültem, elhajtottam vele a megfelelő RÉTRE. Mindenféle ellenérzés nélkül ment. Remélem ezzel megoldódott a problémám. Viszont az állattá változtatás nem ment. Úgy éreztem nem kell már. Vagy csak "elfáradtam". Még egyszer nekifutok majd, hogy biztos legyek a dologban.

Köszönöm a segítséget. Üdv: Gyuri

Domoszlai Katalin képe
Szívesen segítek :-)
2012. január 09. hétfő, 17:27 | Domoszlai Katalin   Előzmény

A meditáció sikerét én abban mérem, hogy utána milyen érzésem van. Megkönnyebbült és örömteli a sikeres meditáció utáni állapot, általában jé meg nahát rácsodálkozások hatják át a hangulatot.

Sikertelen a meditáció akkor, ha a közérzet nyomott, vagy más még kellemetlenebb érzések előtörnek, megoldatlanul.

Az intuíciónkat kell használnunk arra, hogy milyen képben képzeljük el a megoldást. Onnan ismerni fel, hogy a jelenet szinte magától gördül, erőltetés nélkül, felhoz érzéseket, amiket át kell dolgozni és felismeréseket, amiket el kell fogadni. Szerintem teljesen jól csináltad, de ha megnyugtat, ellenőrizd másik módszerrel.

Gyuri1 képe
test és lélek
2012. november 25. vasárnap, 16:55 | Gyuri1

Tegnap "bajt" csináltam az autómmal. Már mint nem a vicc szerinti definícióban:

" A tanító néni a "tragédia" fogalmát szeretné megtanítani a gyerekeknek. Meg is kérdezi a Pistikét, hogy tudna-e példát mondani a tragédiára. Pistike nem habozik:
- Hát például tragédia az, hogy döglenek a nyulak!
- Nem, Pistike, tévedsz. Ez valóban nagy baj, de nem tragédia! A tragédia az volna, ha a mi
nagy vezérünk, Rákosi elvtárs hirtelen és váratlanul elhalálozna! Érted?
Néhány hét múlva szakfelügyelő érkezik az iskolába, és a tanító néni imponálni szeretne neki. Ezért ismét előveszi a témát, amit már olyan jól elmagyarázott.
- Gyerekek, meg tudná nekem mondani valaki, mi a különbség a baj és a tragédia között? Pistike?
- A tragédia az, ha a mi nagy vezérünk, Rákosi elvtárs hirtelen és váratlanul meghal. Az tragédia!
De nem baj! A baj az, hogy döglenek a nyulak... "

De mégis csak baj-nak hívnám. Egy kissé átalakítja életem következő pár hetét, esetleg hónapját...
Értelmileg nem viselt meg a dolog, mert csak anyagi jellegű a baj. Azt gondolnám, hogy nem is zökkentem ki egyensúlyomból. Legalábbis érzelmileg / értelmileg...

De a testem másként élte meg. Nem fájt semmi, nem ütöttem meg semmit. De utána miközben a "hivatalos" emberkékkel ügyeztem, fázott a bőröm. Remegett pár izmom a hasam és a lábam táján.
Teljesen indokolatlanul. Hasonló érzések voltak, mint mikor az uszodában lezuhanymzom hideg vízzel. Reszket a bőr. De tegnap nem volt hideg. Értelmemben nyugodt voltam. A testem pedig pánikolt.

Miért nincs összhang legalább a testem és az értelmem közt. És akkor még nem is vontam be a mélyebb "ÉN"-t.

Miért vált külön a test? Melyik a helyes reakció? A megőrzött értelmi egyensúly, vagy az ijedtség, amit a testem produkált? Hogy tudom összhangba hozni a kettőt?

Egy ideje már próbálok figyelni testemre. Eddig nem ismertem fel, de tényleg. Nem ismerem a testem beszédét. Nem ismerem tényleges szükségleteit. Hogy amit értelmem szükségesnek érez adni neki (alvás, pihenés, edzés, táplálék), az tényleg jó-e neki, elég-e. Valahogy nem teljes a kommunikáció vele...

Domoszlai Katalin képe
Amikor hirtelen, pár pillanat alatt megtörténik a baj
2012. november 26. hétfő, 8:18 | Domoszlai Katalin   Előzmény

nem adunk időt az átélésnek. Az elménk azonnal elkezd pörögni, gyártja a megoldásokat, hogy a számunkra kellemetlen, félelmetes érzéseket ne kelljen átélnie az egónknak. Így ennek az energiája betárolódik az izmainkba, a belső szerveinkbe stb.

Kutatók megfigyelték, hogy egyes állatok sokk hatás után órákig remegnek, kiremegik magukból a félelmet.

Érdemes lenne megélni meditációban azt a variációt, hogy a baleset valóban fizikai sérülést okoz. Csináltam ezt, mivel sokat vezetek, a legmélyebb félelmem a nyomorékká válás volt, amit a családi mintám is erősített, mert a nagyapám elveszítette a lábát a 2. világháborúban. Sikerült szerencsére ezt kioldanom.

A tested megismerésére a következő gyakorlatokat ajánlom.

- szabad tánc, a kedvenc zenédre. Lényeg, hogy minden mozgást engedj meg, rázd ki a blokkjaidat. Azonkívül hogy növeli a tudatosságodat, felszabadítja az életörömöt és fantasztikusan energetizál.

- transzlégzés

- gondolatok, érzések megfigyelése, legalább egy héten keresztül, fókuszban a test érzései legyenek.

Érdemes tudni magunkról, hogy melyik típusba tartozunk, kinesztetikus, vizuális vagy auditív. Ez meghatározza, hogyan észleljük külső és belső világunkat, a tanulási stílusunkat, a gondolkodásunk elsődleges módját és a meditációs lehetőségeinket is.

Több teszt van online, ezt ajánlom, aki nem ismeri a saját típusát:

http://megtanitalakangolul.blog.hu/2011/01/08/vizualis_auditiv_vagy_kine...

Én kinesztetikus típus vagyok, ami azt jelenti, a testérzetek tudatosítása könnyen ment, kezemmel érzékelek energiákat, a másik ember kisugárzásából merítem az infókat. A képalkotás, a térgeometria, a meditációban történő látásom viszont alulfejlett.

Feliratkozás Hírlevélre