Paff, a belső sárkány | Önmegvalósítás.hu

Paff, a belső sárkány

paff.jpg

Most este olyan videókat böngésztem a Youtubon, amik élményeket idéztek fel. Aztán a Micimackó (Micimackónak mintha férfi lenne a hangja, de nő lenne a neve. vajon miért?) videója mellett megjelent a Paff, a bűvös sárkány. Mivel a csak a dal refrénjére emlékeztem, gondoltam belenézek.
http://www.youtube.com/watch?v=OTvPzJ0Rj4Q&feature=related

Hááát. Igen lelombozott. Szegény sárkány...

Aztán amiért végül blogbejegyzés írásra szántam az időt, hogy megkérdezzem:
Van belső sárkány? Mit jelképez? Van valóság alapja annak, hogy sárkány varázsol ebben a mesében? Mert lehetne nyúl is, vagy varázsló, vagy akármi...
Van olyan sárkány, ami több ember közös sárkánya? Ha igen, miért, ha nem miért ne lehetne több embernek közös sárkánya?

Tudja valaki, hol lehet magyarul megnézni ezt a mesét?

Találtam 1 részt angolul:
http://www.youtube.com/watch?v=3PvvLJSmg8s
De sajna nem értek eléggé angolul, így nem tudom dekódolni, amit a félelem "legyőzésének"? lépéseiről mesél Paff. Pedig igen kiváncsi lettem rá.

Ennek a mese résznek az lenne a tanulsága, hogy álmomban is meg tudok birkózni félelmeimmel?

Üdv:
Gyuri

Beküldte: | 2010. nov. 28. vasárnap - 23:21

Hozzászólások

25 hozzászólás
Michaelita képe
figyelünk Rád is, olvasunk Téged
2010. november 30. kedd, 9:44 | Michaelita

Azt, hogy a mesét hol lehet megnézni magyarul sajnos nem tudom:(

A sárkányerő tudtommal a magyar őshagyományban is és a kabbalában is a lélek egy alapereje, amivel fegyelmezni képes magát bármi is zajlik körülötte akár a belső világban, akár a külvilágban.

A tisztánlátók, Akása-olvasók szerint amikor az emberiség elveszítette az Éggel a kapcsolatát, akkor a - kozmikus törvények szerint - a lázadó akaratú lények sárkány formát vettek fel, hogy a még látók meg tudják különböztetni őket.
S egyúttal ez a sárkány erő beköltözött az emberbe, része lett az emberi természetnek és belülről fejti ki harcos, lázadó természetét.
Szent Mihály (Michael) megkülönböztető kardja is eme belső harc megvívásának szükségességére utal, arra, hogy az emberré válási folyamatban tudatosan és aktívan kell résztvennünk abban a belső harcban, amely a Felsőbb Én és az egó között zajlik.

A fentiek után én úgy hoznám szinkronba a mesét és a szellemi tanításokat, hogy amikor a sárkány varázsol, akkor az azt jelképezi, hogy a lélek sárkányerői akár a lázadás felé is elvihetik a lelket, akár a fegyelmezésen keresztül az Égi, szellemi világ felé, annak függvényében, hogy a tudatunk fegyelmező, vagy a lelkünk lázadó alaperői erősebbek.

Kíváncsi vagyok mások hogyan ültetik át a sárkányos meséket a való élet történéseire.... ???

Gyuri1 képe
Sajnos nem értem
2010. december 06. hétfő, 18:53 | Gyuri1   Előzmény

Köszönöm a hozzászólást.

Mikor eszembe jutott, hogy beírhatnám blogba a gondolatomat, először itt körbe néztem, milyen sárkányos blogok vannak. Igencsak meglepődtem, hogy alig egy-kétszer fordul elő a sárkány.

Aztán amikor beírtam a bejegyzést, gondoltam, hogy születni fog valamilyen bejegyzés, ami a sárkány = gazdagság szimbólumot fogja kiemelni. (Itt a honlapon a kereső dobott ki ilyen találatot), és reménykedtem, hogy kapok valamilyen másik megközelítést.

Nagyon örülök, hogy az utóbbi teljesült.

Szent Mihályról még nem is hallottam.
Szent György mintha ölt volna valami sárkányt... Erről dereng valami. Utána olvasok.

A bejegyzést már többedszer olvastam. Hagytam időt magamnak, hogy megfejtsem, de több gondolat is van benne, amit nem sikerült megértenem. Kérhetek segítséget?

Nem tudom, mi a kabbala. Ennek is után olvasok.

"része lett az emberi természetnek és belülről fejti ki harcos, lázadó természetét." Ezt szabadna kicsit bővebben? Az emberben minden harcos lázadó a belé költözött sárkány műve?

A Szent Mihályos kardos rész lényege, hogy küzdelem folyik az ego és a felsőbb én között? Ebben hol a sárkány? Melyik oldalon áll, vagy esetleg aljas módon csak fokozza a harcot és nem érdeke, hogy legyen nyertes?

"A fentiek után én úgy hoznám szinkronba a mesét és a szellemi tanításokat, hogy amikor a sárkány varázsol, akkor az azt jelképezi, hogy a lélek sárkányerői akár a lázadás felé is elvihetik a lelket, akár a fegyelmezésen keresztül az Égi, szellemi világ felé, annak függvényében, hogy a tudatunk fegyelmező, vagy a lelkünk lázadó alaperői erősebbek."
Ezt a részt úgy egészében nem tudom értelmezni.

A segítséget előre is köszönöm.

Üdv:
Gyuri

Michaelita képe
Kedves Gyuri
2010. december 06. hétfő, 22:25 | Michaelita   Előzmény

Szent Mihály másik neve Michael arkangyal, talán így jobban tudod. (illetve szintén Ő az Indra és Marduk neve mögötti szellemi lény).

A Kabbala a zsidó nép miszticizmusa, ami a Tórában van lefektetve. Tanításuk lényege az, hogy mindannyian a Fény gyermekei vagyunk és a bennünk lakó ellenfél folyamatosan azon igyekszik, hogy a fénytől (saját Isteni fényünktől) elválasszon bennünket.
Azt tanítják még, hogy a valóságot leplek (függönyök) takarják el előlünk, mert nem tudnánk közvetlenül szembesülni az igazsággal. Ezt az élet fájával szemléltetik, amelynek elágazásain, tudunk a földről az ég felé eljutni. Ezek egy-egy tanulnivalók (beavatás-félék), amit magunkévá kell/lehet tenni, hogy újra birtokba vegyük eredeti Isteni örökségünket.
A Ragyogás c. könyvben, vagy annak kommentárjaiban lehet még a kabbala tanításairól olvasni.
Kabbalista írásai vannak: Agrippának, Jacob Böhme-nek, Eiphas Levi-nek, A. Crowley-nek.
A mai idők ismert kabbala tanítványai: Madonna, Brithney Spears.

- "Az emberben minden harcos lázadó a belé költözött sárkány műve?" kérdezed Tőlem.
Ezt én nem merném ilyen egyértelműen kimondani.
Elmondom miért. Én nem hiszek azoknak a vallásos tanításoknak, amelyek a Sátánt, a Gonoszt, vagy Lucifert kifelé vetítik.
Én úgy gondolom, hogy amikor én többedmagammal a földre jöttem, akkor felvettem egy bukott angyalokra jellemző hozzáállást, ugyanis, ahhoz hogy ide jöjjek megtagadtam az égi világot és elhagytam azt, mint a tékozló fiú, aki eljött Atyja házából.
Tehát én voltam az, aki fellázadtam - a tettemmel, hogy a Földre jöttem - az Ég törvényei ellen, s elválasztottam önmagamat a Fény birodalmától, az Égi Atyám/Anyám honától.
Lehet, sőt valószínű, hogy ezt a sárkány-erők segítségével tettem, de a felelősség engem is terhel.

Számomra - az én értelmezésemben Szent Mihály (Michael arkangyal) kardja, egyfajta fénykard, ami azt jelenti, hogy segít tisztán elválasztanom/megkülönböztetnem az égi és földi törvényeket egymástól.

Tehát ilyen alapon a sárkány nekem abban segít, hogy én különbséget tudjak tenni, s felismerjem hogy mi mit is jelent, s elkötelezzem magam, hogy a földi dolgokat szeretném erősíteni vagy megérett bennem az erő és a honvágy az égi otthonom után.

- "A fentiek után én úgy hoznám szinkronba a mesét és a szellemi tanításokat, hogy amikor a sárkány varázsol, akkor az azt jelképezi, hogy a lélek sárkányerői akár a lázadás felé is elvihetik a lelket, akár a fegyelmezésen keresztül az Égi, szellemi világ felé, annak függvényében, hogy a tudatunk fegyelmező, vagy a lelkünk lázadó alaperői erősebbek."
Ha ezt egyszerűbben kellene értelmezni, akkor azt írom, hogy:
A fentiek után én úgy hoznám szinkronba a mesét és a szellemi tanításokat, hogy amikor a sárkány varázsol, akkor az azt jelképezi, hogyha a lélek sárkányerőit fegyelmezem magamban, akkor a Felsőbb Én felé közeledem, ha hagyom hogy a sárkány természet uralkodjon felettem, akkor pedig élvezem az egóm adta lehetőségeket és kihasználok minden földi örömöt és lehetséges érvényesülést (valljuk be ez sem rossz néha:)

Michaelita képe
sárkány: mesékben, mitoszokban
2010. december 06. hétfő, 22:53 | Michaelita

A sárkány szerepe a magyar népmesékben - az én értelmezésemben - a hősnek lehetőséget adni arra, hogyha megvan a kellő tudása és ereje, akkor valami jót cselekedjen. A mesékben a sárkány az, aki igazi hőst csinál az egyszerű emberfiából azzal, hogy megölheti őt. Ez egyfajta beavatási próba is, mert az emberfia addig nem is sejtett semmit hősiességéről. Tehát úgymond a sárkány negativitása a legnagyobb segítő erő a leendő hős számára.

A kínai népnél a sárkány egy misztikus szent lény, aki a felhők felett száguld és útját villámok kísérik. A taoista gyakorlatokban, a sárkánygyakorlatnál azt kérik a gyakorlatot végzőtől, hogy "képzeld magad egy fenséges lénynek, akit semmi földi dolog nem érint, mert magasan felettük állsz".
Vagy más esetben a sárkányok vízi palotában laknak, a tenger vagy óceán legmélyén egy csodálatos palotában nagyszerű képességeket birtokolva.
S mindegy, hogy fenn vagy lenn laknak hihetetlen erőt és égi tudást birtokolnak, melyért a többi lény tiszteli is őket rendesen.

Az ősi kínai mitológiában a Sárkányok felbecsülhetetlen értéket és bölcsességet őriznek, a jelenlegi ismereteinken és tapasztalatainkon túlmutató álmokat, vágyakat és jól-létet. Ugyanakkor nagyságrendekkel nagyobb mennyiségű és magasabb frekvenciájú Energiát is jeleznek annál, mint amivel eddig együtt rezegtünk, amit eddig engedtünk magunkon átáramolni. És éppen ez lehet bennük az ijesztő!

Még ide másolom a Wikipédia egy megjegyzését is, mint érdekességet:
"A magyar sárkány a honfoglalás idején még egy törzsi tisztséget jelölt, s csak később vált elválaszthatatlanná a nyugati-keresztény mitológiákban szerepló bestia képétől. A magyar mitológia hagyományos sárkány-képe nem hüllő, hanem humanoid figura, akinek adott esetben több feje lehet, ami lelkeket szimbolizál. A 'sárkány' szó jelentése valószínűleg "fehér kán".

Aditi képe
Szilaj, a vadló - a belső sárkány
2010. december 06. hétfő, 23:31 | Aditi

Ma, egy mesefilm nézése közben ébredtem rá ezzel a témával kapcsolatban megint valamire.

Talán ismeritek a Szilaj című mesefilmet. Egy vadló (szabad ló) élettörténetéről szól. Nagy tanítások vannak benne az Élet törtvényeiről és a fejlődés törvényeiről. Emellett élvezetes és szép is, mint modern mese.

Szóval ebben a történetben találkozik a vadló azokkal a lovakkal, akiket szolgáivá tett az ember, a betörés, az akarat és a belső szabadság megtörése, fizikai terror által. És találkozik a nyugati emberrel, az Amerikát meghódító fehér emberrel, aki ezt tette. Aztán találkozik az indiánnal, a még (akkor) szabad emberrel, aki nem használ nyerget és kantárt, és képes együtt élni a lóval. Tiszteli a ló szabadságát, képes ráhangolódni, és a ló a barátja, akire akár az életét is rábízza. És találkozik az indiánok lovaival, akik szelídek, mégsem rabszolgák.

Ebben a mesében a vadló szilaj ereje a sárkány. A féktelen erő, amely azonban még jórészt tudattalan. Határtalan, de nem bölcs és szelíd. Csak a saját szabadságát tiszteli. Nincs tapasztalata a világról, a jóról és rosszról. A szabadságról és szolgasorról. Az ilyen és olyan emberekről. Féktelen, nyers erő. Ezért hatalmas is. Uralhatatlan. Betörhetetlen.

Mindig is éreztem, hogy létezik belső sárkányunk. Csak nem tudtam, hogy ennek nevezik. A belső sárkányunkat megtalálni, megélni és megszelídíteni - erről szól az itt töltött időnk jó része.(Ha nem az egész - valójában.)

És amire ma ismét rádöbbentem az annak az igazsága, hogy a belső sárkányunkat csak egyféle módon szelídíthetjük meg: szeretettel, tisztelettel, átéléssel, alázattal. Ahogy az indiánok bántak a lovaikkal.

A vadló, Szilaj, még vadabb és elkeseredetten küzdőbb lett a fehér emberek bánásmódjától. A zabolátlan erőt felkorbácsolta a megfélemlítés, az ütleg, az akaratának befolyásolása, a szolga-sorba kényszerítés. És a végén erőnek erejével, törve zúzva, halálra sebzetten is kitört. Mert a lélek nem tűri a láncokat.

Az indiánok közt megszelídült. És nagy tanulsága volt a történetnek, hogy még az indián sem tudta a maga, bölcs, állat-ismerő módszereivel barátjává tenni első körben, de amikor ezt belátta, az ismét bölcs cselekedetre késztette: ELENGEDTE a lovat. (A fehér katona, amikor felismerte, hogy nem tudja betörni, le akarta lőni.)

És a ló, megfelelő helyzetben mellé állt, és ÖNKÉNT, FELISMERÉSBŐL vált a barátjává.

Úgy vélem, ez szép szimbóluma annak a szellemi-lelki fejlődésnek, aminek mindannyian részesei lehetünk, ha engedjük hatni az erőinket és hasonlóan bánunk velük, mint az indiánok a lovaikkal: elfogadással, szemléléssel, átéléssel, SZERETETTEL.

Valaki egyszer megkérdezte itt tőlem, mit értek az alatt, hogy szeretem magam. Akkor nem tudtam volna jól megfogalmazni, de most igen.

Szeretem magam és tanulom szeretni magam olyannak, amilyen vagyok, átélni, és engedni felszínre jönni az erőim, és őket is szeretni. Amikor meglátom vagy átélem őket, bármilyenek is, nem megijedni, hanem elfogadni és szeretni magam velük. Én lenni az, aki első sorban magam mellett állok, aki tudja, mindennek oka van az életemben, még ha sokszor nem is látom az okokat. Annak lenni, aki mindig feltétel nélkül elfogad és szeret.

Szeretni magam, akkor is ha haragos vagyok, és lenni annak, aki megérti, hogy most éppen haragszom, és aki bízik és biztat, hogy időben minden megérik, felszínre kerül, értelme megvilágosodik, és elpárolog, aminek el kell, és utána csak tisztánlátás és béke van. Merni hagyni magam sírni, és nem bánni. hagyni, ha jólesik. Szeretni magam vágyaimban, hiányosságaimban, mindenemmel együtt és nélküle. És soha nem megítélni magam, semmiért.

Tudni, hogy az erőim, részben már tudatosak, sok részt tudatlanul forrongók és bujkálók, az enyémek, és én vagyok az egyetlen de feltétlenül szükséges személy, tudat, aki képes ezeket megismerni, ezekkel élni és hasznossá tenni a maga számára (magát.)

Bele merni nézni a tükörbe és ha meglátom a sárkányt, hálát adni érte. Ő az erőm, amely felrepít, amely elszakít a láncaimtól. Ő vagyok én. csak kicsit még zabolátlanul. :)

Namaszte

Michaelita képe
Aditi
2010. december 07. kedd, 10:47 | Michaelita   Előzmény

Aditi!
Nagyon szépen megfogalmaztad a tanulságokat és ezzel érthetővé, elfogadhatóvá tetted a mese mondanivalóját, tanítását, életszerűségét.
Nagyon szép és igaz dolgokat sikerült felismerned, köszönjük.

Gyuri!
Nagyon jó, hogy indítottad ezt a blogot, mert egyedül nem tudtunk volna ilyen felismerésekhez jutni!
Köszi!

Szép napot Mindenkinek!

Michaelita,téged is élvezet volt olvasni,hogy mennyire otthon va
2010. december 07. kedd, 11:14 | Éva.   Előzmény

Michaelita,téged is élvezet volt olvasni,hogy mennyire otthon vagy a szimbólumok világában,és milyen gyönyörűen át is tudod adni.
Ebből is sokat tanultam,és azt hiszem Gyuri is,bár ezt ő tudja talán eldönteni.
Hogy mi mindent ki nem lehet hozni ebből a Paff meséből?:DDD
Lám ,már hol tartunk?:)

Gyuri értékes kincsbe nyúlt,még ha nem is egészen tudatosan,de úgy látszik bevonzotta az értőket./Téged,Aditit:/

Nekem kedves ez a téma,évekig jártam a Szántai népmese előadásaira.Az ember nem is gondolná ,hogy mi mindenben búvik meg ilyen magas rendűen a spiritualitás:)
Csak észre kell venni,ahogy Ti is Aditival.

Hát ez egy gyönyörű ,nagyon IGAZ és tanulságos felismerés
2010. december 07. kedd, 11:16 | Éva.   Előzmény

Hát ez egy gyönyörű ,nagyon IGAZ és tanulságos felismerés Aditi.
Részemről köszönöm.

Életem egyik első, meghatározó élménye volt elolvasni Weöres
2010. december 07. kedd, 12:08 | sankara

Életem egyik első, meghatározó élménye volt elolvasni Weöres Sándornak A teljesség felé c. írását. Azóta sok idő telt el, de időnként újra fellapozok egy-egy részt. Emlékeztem, hogy ő is ír sárkányról, ezt most ide bemásolom:

"Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga.
Legtöbb ember, ha véletlenül megpillantja saját mélységének valamely szörnyetegét, irtózattal visszalöki a homályba; ezentúl a szörny még-nyugtalanabb és lassanként megrepeszti a falat. Ha meglátod egyik-másik szörnyedet, ne irtózz és ne ijedj és ne hazudj önmagadnak, inkább örülj, hogy felismerted; gondozd, mert könnyen szelidül és derék háziállat lesz belőle."

Igen jó hozzászólások vannak az enyém előtt, parányi adalékként jegyezném meg a bibliai utalást a sárkányról, mely itt a sátán szinonimájaként szerepel. Mihály arkangyal neve szorosan hozzákapcsolódik a sárkánnyal vívott és vívandó harchoz. A Jelenések könyvének 12. részében olvasható, amint Mihály és az ő angyalai viaskodnak a sárkánnyal és angyalaival. Ennek alapján tekintik Mihályt a mennyei seregek vezérének és hívják segítségül a gonosz lelkek ellen vívott szellemi harcban. Egy apokrif irat pedig úgy ábrázolja Mihályt, mint aki Mózes holttestéért viaskodik a sárkánnyal. (A Mihály - Mikáél név jelentése egyébként: "Ki olyan, mint az Isten?", mely jelentés szorosan összefonódik a sárkány ellen vívott harccal, aki gőgjében Isten helyébe akarja tenni magát, s ezt a gőgöt cáfolja, mintegy csatakiáltásként, a Mikaél név.

Michaelita képe
Évi, Sankara
2010. december 07. kedd, 17:29 | Michaelita

Évi!
Köszönöm a dícséretet, ez jól jött, mert magától értetődőnek vettem, hogy tudom, amiről írok. Az önbizalmam fejlesztéséhez viszont nagyon is jó, ha tudatosítom azt is, hogy ez nem feltétlenül magától értetődő:)

Sankara!
Nagyon jól tetted, hogy bemásoltad a Weöres idézete, jó látni a pszihológiai összefüggéseket.
Köszi!

Annyira jó és örömteli érzés, amikor közösen hozzuk össze a dolgokat:)

Gyuri1 képe
Hálásan köszönöm.
2010. december 07. kedd, 20:02 | Gyuri1

Nagyon félek, hogy ezzel a bejegyzésemmel lezárom a blogot. Remélem nem így lesz. Mégis le kell írnom, hogy fantasztikus érzés végig olvasni a hozzászólásokat. Mindenkitől kaptam legalább 2 értékes gondolatot. Mindenkitől más megközelítést érzek, amik kiegészítik egymást. Olyan egész benyomást kelt bennem, noha csak annyit tudok, hogy nem tudok. És mégis.

Köszönöm.

Tényleg nem szeretném lezárni a témát, csak annyit szeretnék írni, hogy köszönöm, és örülök.

Üdv:
Gyuri

Aditi képe
Úgy tűnik nagyon NEM zártam le a témát, Gyuri...:)
2010. december 07. kedd, 22:18 | Aditi

Örülök, hogy így éreztek. És én is köszönöm a kérdést, Gyuri, valójában a te ötleted bizonyult itt nagyon inspirálónak.

Ez a téma, számomra a legizgalmasabb, és csak mostanában kezdtem ráébredni, hogy valahol, bár mélységesen nem tudtam róla, e körül forgott mindig is a "keresésem".

Úgy vélem, mindenki keresi a kulcsait önmagához, a tanítások és szimbólumok ezekhez segítenek hozzá - támpontokká válhatnak, ami mentén érthetővé, láthatóvá, megfoghatóvá, irányíthatóvá válnak dolgok az életünkben, amik az előtt csak sodortak. Számomra a sárkány szimbóluma, az, ahogy ezt a mítoszok, mesék megfogalmazzák, pontosabban ezen keresztül azt, hogyan működik az ember és a világ, egy ilyen, nagyon fontos kulcs.

Amikor rádöbbentem, mennyire elfojtom a saját erőim (annyira, hogy már többször sikerült majdnem megölnöm magam), azt is megláttam, hogy mennyire sok ember teszi ezt a világunkban. Azóta is látom.

Mai napig felfoghatatlan számomra, hogyan lehetséges ez, bár számos okát feltártam, közöttük családi, tudatalatti, kollektív okokat is. Mégis újra és újra megrendít az, ahogyan az ember megtanulta nem felvállalni magát, a milyenségét, azt hogy él, azt AHOGY él, vagy élni szeretne.

Az a tapasztalatom, hogy még most is, hogy már tudatosan viszonyulok az erőimhez, vagy legalábbis a felismerésükhöz és kezelésükhöz, így is sokszor még mindig belesodródom az illúziókba, és nem veszem észre, ahogy a tudatalattim átveszi az irányítást, és egyszer csak újra csak azon kapom magam: azért érzem már megint rosszul magam, mert nem mertem élni.

Szerintem a modern ember sárkánya nagyon erős és nagyon félemeletes. Borzasztó szörny, akit elnyomtak, megaláztak, megbéklyóztak, kihasználtak, megöltek, zsaroltak, felgyújtottak, megerőszakoltak és minden módon bántalmaztak, elárultak, megcsaltak, megkínoztak és mindenekelőtt totálisan elfojtottak mindenféle dolog nevében. Ami lehetett akár maga a szeretet, az angyalok, a vallások, a spirituális tanítások, a hazaszeretet, a gyermekeink életei, a társadalom, a szokások, a családi kapcsolatok. Az érzelmek, az anyagi javak. Az értelem, a tudomány. Minden és bármi.

Nem tudom, van e még tiszta , érintetlen része az emberi léleknek mára. Azt hiszem nincs. És ezért az ember szörnye hatalmasra nőtt. És minél inkább vonaglunk a társadalmi, érzelmi, intellektuális és fizikai önhazugaágainkban, a pocsolyában, amit közösen termetettünk, annál nagyobb erővel igyekszik szabadulni. Pont mint Szilaj a betörési ceremónia alatt. Minél jobban félünk, mi lesz, ha kimondjuk az igazságot, ha belátjuk mit tettünk önmagunkkal és embertársainkkal, és azt, hogy mindezért kollektíven felelősek vagyunk, annál valószínűbb, hogy egyszer az egésszel kell szembenéznünk egyszerre.

Az egész, hatalmasra nőtt, démoni sárkánnyal. Az erőnkkel, amelyet ahelyett hogy tiszteltük volna, hogy mertük volna élni, és hagyni élni, bármilyen is, el akartuk dugni önmagunk és a világ elől. Hogy jobbnak és szebbnek láthassunk, mint amilyenek vagyunk.

Nem mintha baj lenne az, amilyenek vagyunk. Épp ez a lényeg.

Ez egy tévedés. Szimplán, egy végzetes, de akkor is "csak" tévedése az emberi nemnek.

És milyen nevetséges, hogy a megoldás ugyanaz, ami évezredekkel ezelőtt is volt. Megmutatni és megnézni magunkat és egymást. Megnézni a szörnyet. Kíváncsinak lenni rá.

Elfelejteni, hogy MILYEN. Hogy mindenáron megnevezni akarjuk, meg skatulyákba dugni, meg kicsinosítani. CSAK elfogadni. LÁTNI ŐT a maga nemében.

Abbahagyni a bújócskát, az elfojtást, feladni a félelmet, amely ezt szüli. Nem kell keresni az okát. csak tudni, hogy az a megoldás, ha elfogadjuk végre magunkat, a sárkányunkat, és belátjuk, mi, ő vagyunk. Csak sokat kell még "dolgozni" magunkon.

Az a világszemlélet, amit felfedeztem, igazságként megtapasztaltam az életem által azt mondja: nem az az lényeg, ami történik. Az már mindig csak manifesztáció. Minden tárgy, érzés, gondolat manifesztációja annak az erőnek, létformának, tudatnak, vagy mindegy minek nevezzük, ami formátlanul és időtlenül létezik bennünk s szüntelen manifesztációra, a különböző szintek és formákban való megjelenésre tör.

Máshogy fogalmazva ez a belső sárkány. A végtelen és hatalmas erő, amely azonban angyalian tiszta és és ördögien tapasztalatlan, tudatlan. Amiről lehet írni, meg beszélgetni, de soha sem lehet megfogni. Csak megtapasztalani egyszer, egy olyan tudatosság által, amire idővel és tapsztalattal jut el az ember.

Aki ide egyszer eljutott, másnak látja a világot ezután. Semmi sem olyan fontos már mint azelőtt, és minden sokkal fontosabbá válik, más szempontból, mint azelőtt.

Mert megértjük, hogy a sárkányunk velünk van mindig, és a mi felelősségünk megtanulni élni vele, megszelidíteni és megtanulni "szántani" a hatalmával.

Ezért nem értek egyet a bibila tanításainak fordításaival, értelmezéseivel. Nem hiszek az ördögi és angyali erőkben. És abba sem, hogy az angyalok legyőzik az ördögöket.

Ez az illúzió része. A poláris világ illúziójáé. Ez még asztrál-mágia.

Az ősi mesék, mítoszok a sárkány erejéről, nem egy poláris világról tanítanak.

Hanem egy olyan világról, ahol van az erő, amelyet vagy tudatosan használunk, vagy sodor bennüket.

Ha sodor bennünket, akkor ártunk magunknak és másoknak is. Tudatlanul. Ha megszelidítettük, akkor tudatos erővé fromáltuk, amiről mi dönthetünk, mire használjuk.

Inenn a megbocsátás jogos alapja. Nincs mit megbocsátanunk, ha belátjuk, amivel ártottunk, tudatlanul tettük. Erőnk uralma alatt nyögve. Vágyainkhoz kötözve, vagy haragunk vakságától elrémülten.

Innen az ítélet-nélküliség alapja. Mások is küszködnek saját erőikkel. És közösen is ezt tesszük. Miért ítélkeznánk hát más viselkedése fölött??

Jézus is erről tanított és nem kevesebbről. És arról, ami még fontosabb: hogyan szeressük magunkat, hogy megszelidíthessük a sárkányainkat.

Az Ószövetség (az első szövetség) a poláris világ tanításait tartalmazza. A tudatunknak azt a rétegét, amely így éli meg a világot: kettősségben, amelyben az erők harcban állnak egymással.

Az Újszövetség egy magasabb szintet világosít meg: a poláris világban valójában ugyanannak ez erőnek különböző formáival találkozunk. Nincs jó és rossz, nincs ördögi és angyali, csak tudatos és tudattalan. ismert, és ismeretlen. Uralt, és uralkodó.

És ha harcolunk, csak magunkkal harcolunk. A harc is illúzió. csak egy lépcső, egy utolsó lépcső, mielőtt felismernénk a valóságot: amíg küzdünk, ketté választjuk a tudatunkban a világot, és úgy látjuk. Addig áldoztok vagyunk benne, egy mega-háború, az elemek harcának áldozatai. valójában hergeljük a sárkányunkat, megpróbáljuk továbbra is leküzdeni ahelyett, hogy engednénk végre hogy létezzen és elismernénk a jogát a létezéshez. Ahelyett, hogy megtennénk az első lépést a sárkány-szelídítés útján.

Szerintem ha valamin, ezen, nagyon el kellene tűnődnie a ma emberének. A globális háborúk kapujában, a szülőbolygónk pusztulásának, önmagunk életének ellehetetlenítésének a kapujában.

Szerintem a globális katasztrófáról szóló jövendölések is "csak" erről szólnak. Az ember érzi, hogy a sárkánya kitörőben van.

A kérdés csak az: elég bölcsek leszünk e, hogy taktikát változtassunk és behozzuk végre az évezredes lemaradásunkat, vagy harcolni akarunk még tovább?

Mert az élet megengedi nekünk mindkét lehetőséget.

Én nem szeretek harcolni ezzel a sárkánnyal.

Ezért el is kezdtem az sajátom megszelídítését. :)

Namaszte

Ez komoly írás. Elgondolkodtató és örömteli a felismerés, hogy
2010. december 08. szerda, 10:46 | Nocsak nocsak   Előzmény

Ez komoly írás.
Elgondolkodtató és örömteli a felismerés, hogy belső viaskodásaimmal nem vagyok egyedül. Bár attól még nekem kell magammal megvívnom a csatákat, de jó mindebben, hogy csak én győzhetek :)

És a sárkányszelídítésben résztvevő Mihály arkangyal, aki a bennünk lévő sárkány, bennünk lévő idomára lenne?

Érdekes, ahogy olvasom az írásokat dereng fel bennem, hogy János jelenései így kezdődnek: a szigeten valék, amely Páthmósnak neveztetik, az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért.
10
Lélekben valék ott -

Lélekben van ott. Az egész egy belső harc, az egész egy belső történés, az ember, mint mikrokozmosz magában ugyanúgy megéli, mint a világ, a makrokozmosz.

Minden van, kint is bent is lent is fent is...

A magamfajta egyszerű ember azonban aligha tehet mást, mint a maga kis világában rendet tesz, vagy magában felfogja és megérti, hogy mi micsoda és mi hogyan működik, és minek hogyan kellene működni, és elősegíti az ideális állapot létrejöttét.

Nagy kérdés azonban, hogy mégis csak oda jut a történet, amikor Mihály győz a sárkány felett, Jézus azonban azt mondja: Meggyőztem a világot.. nem pedig legyőzte. A történet vége tehát nem pusztulás, hanem a harc belátáson nyugvó akaratlagos abbahagyása, amely harc egyébként is a szavak útján történik nem pedig "tettlegesség" útján.

A nagy mindenségen átívelő globális vita
Nem pusztul el tehát a sárkány, hanem belátja, mint a tékozló, hogy nem ott van, ahol neki lennie kellene. Ő ugyan is a fény hordozója, aki éppen a legmélyebb sötétségben tartózkodik az ő eredeti helye és szerepköre helyett.

Bár a démonok és a sátán kénköves tóba vetetése újabb kérdéseket vet fel, mert nyilván bennünk is van egy ilyen rész ahonnan ezek az erők nem tudnak kiszabadulni soha többé, de mivel létezők, nem tudnak nem létezni. A lét ugyan is nem szűnik meg egy pillanatra sem, az a pillanat ugyan is az egész mindenséget megszüntetné.

Aditi képe
Angyalok és démonok - és a Sárkány
2010. december 08. szerda, 22:32 | Aditi   Előzmény

"...mert nyilván bennünk is van egy ilyen rész ahonnan ezek az erők nem tudnak kiszabadulni soha többé, de mivel létezők, nem tudnak nem létezni..."

Szerintem ezek az erők mindig is szabadok és azok is kell hogy maradjanak. És persze hogy léteznek.

Ezekkel születtünk.

Inkább csak azzal vetjük a képzeletbeli kantárt a sárkányok nyakába, hogy TUDUNK RÓLUK. És ismerjük őket.

Aztán, hogy hogy kezeljük őket, annak már több lehetséges módja van.

Az egyik, hogy szolgálatba állítjuk őket. Rossz dolog a harag? Ha már nem azonosítjuk magunkat vele, nevelhetjük gyermekeinket a harag töltésének tudatos használatával. Ha már nem a saját dühünket ontjuk rájuk, nekik akkor is szükségük van rá, hogy lássák, bizonyos dolgok HARAGOT váltanak ki az emberekből. Hogy HARAGSZUNK ha bántanak, vagy rosszul bánnak velünk. Hogy HARAGSZUNK ÉRTÜK, amikor rosszul bánnak magukkal. stb.. Megtanulják, és megismerik általunk a haragot. De ha tudatosak vagyunk, ők is azok lesznek, mert egyben azt is megtanulják, a harag nem rossz, hanem valamire jó, van helye, van értelme az életünkben.

Lehet ezeket az erőket transzformálni. Rossz dolog az erőszak? Az erőszak rosszul használt erő. Az erő szükséges, amikor meg kell védeni magunkat, vagy mást. Erősnek kell lennünk, de tudatosan használni ezt az erőt. Így van ez az energia minden formájával.

És vannak erők, amiket egyszerűen elfelejthetünk. A Merlin című film jut eszembe. Nagyon tetszett. Maabot, az ősi, sötét erők szimbólumát (aki persze, természetesen a nő :), egyszerűen tudatosan ELFELEJTETTÉK az emberek Merlin felhívására. Hátat fordítottak neki. És nem szenteltek több figyelmet. Volt, nincs. Szó szerint.

Vannak erők, amelyek ha zavarnak, így kiolthatók. De szerintem valójában ezek sem szűnnek meg létezni. Inkább csak az a formájuk, amely azonosulás volt, ami zavart, megakadályozott bennünket valamiben. Ha elfelejtünk féltékenyek lenni, attól még használhatjuk azt az életerőt más, hasznosabb dolgokra egy kapcsolatban..:)

Én nem látom a sárkányt tékozlónak. Tisztelem a sárkányt. Ami szó szerint azt jelenti: elismerem a tisztét, a szerepét, a helyét. Éppen ott van jól, ahol van. Még ha a pokol feneke is az.

Elismerem az Élet fensőbbségét, azt, nem véletlenül vagyunk sok mindennel megáldva és megverve. Hogy a démoni erőinknek is van létjogosultsága és helye. Nem letagadni kell őket, vagy más akarni lenni. És nem baj ha sötét erőkkel is rendelkezünk. Örüljünk neki..:) Végső soron nincs sötét és fény.

Csak erők, amik jók valamire.

Szerintem csak azt kell felfedeznünk, mire is szánták magukat... ebbe a világba..

Egy olyan világba, ahol az erőszak tombol, nem születnek angyalok. :) Mert nem élnék túl. :)

A lényeg nem az, milyen erőkkel születtünk, hanem hogy mire használjuk. Arra-e, amire tervezték? vagy mindenáron ki akarjuk találni, mi a jó és a rossz?

MÉG MINDIG??

Namaszte

Gumilabda
2010. december 08. szerda, 10:02 | sankara

Ennyi előzmény után a sárkány szelídítésével kapcsolatban kifejtenék még egy gondolatot.
Adjuk a sárkánynak, mint élőlénynek a "bennünk lévő önzés vágya" nevet. Életünk fontos küzdelmei nem külső harcok, hanem az a belső, amit ezzel a sárkánnyal, végső soron magunkkal vívunk.
Bizonyosan próbáltatok már gumilabdát víz alá nyomni, de ha nem, hát el tudjátok képzelni milyen az. Erőkifejtést igényel, ha pedig tartósan ott akarom tartani, állandósítanom kell ezt az erőkifejtést. Ha folyamatosan azzal vagyok elfoglalva, hogy a labda ellenállását legyőzzem, abban nem csak elfáradok előbb-utóbb, de akár bele is betegszem. A labda - természetének megfelelően - nem akar a víz alatt maradni, de mivel nem engedhetem meg, hogy ő nyomjon víz alá engem, meg kell próbálnom jól felhasználni az általa kínált energiát. Ha a labda felfelé törő energiáját felhasználom, mentőövvé is formálhatom, döntéseimmel megszabva kibontakozásának irányát, felszabadítva ezzel erejét. S miközben szilárd partok felé veszem az irányt, közben süllyedő embertársak mentésére is használom ezt az erőt, ahelyett, hogy folyamatosan próbálnám megideologizálni sikertelenségemet és önzésemet.
A sárkány felperzselhet maga körül mindent, de szánthatsz is vele. Ehhez meg kell ismerned, bölcsen felhasználva egész természetedet.

Aditi képe
tetszik az analógia :) Annyira klassz ez a fraktál-világ, hogy
2010. december 08. szerda, 21:32 | Aditi   Előzmény

tetszik az analógia :) Annyira klassz ez a fraktál-világ, hogy minden, ami nagyban az kicsiben is, és fordítva... igazán tökéletes.

A sárkány eme új-keletű elnevezése tűnődésre késztetett. Én inkább életerőnek nevezem, de mivel már nem tekintek az önzésre olyan egyoldalúan (úgy értem bűntudattal és hamis keresztény ítélettel), egy pillanatra úgy éreztem, akár így is nevezhetjük, tényleg.

De hozzátenném, hogy itt az egészséges önzésről, az életerőnk kibontakoztatásának vágyáról szól a téma. Arról, hogy nem tagadom meg magamtól amire szükségem van, az evést az ivást, a kreatív módon való létezést, a pillanatban való elmélyülést, mindent, amit csak ad, és ezek élvezetét valamilyen intellektuális, érzelmi, vagy akár fizikai blokk miatt.

De ez egyúttal a felelősségvállalást is jelenti, a harmónia folytonos keresését, figyelését, a külvilágra, másokra való folyamatos figyelést. A szeretet tanulását.

A sárkány visszacsap, ha visszaélek az erőmmel. Meggyengülök, ha elvonom magamtól azt, ami táplál, de meggyengülök akkor is, ha figyelem hiányában elvonom azt mástól. (Ekkor tapasztaljuk, mennyire egyek vagyunk, és mennyire felelősek egymásért. - Amit adsz, azt kapsz.)

Ez, a kifele és befele figyelés kettősségének harmóniája az a bizonyos tű foka, az a bizonyos határmezsgye, az a szűk átjáró, amin minden lélek átmenni vágyik végső soron, és amire tanítottak minket a nagy tanítók.

Namaszte

Aditi képe
tetszik az analógia :) Annyira klassz ez a fraktál-világ, hogy
2010. december 08. szerda, 21:32 | Aditi   Előzmény

tetszik az analógia :) Annyira klassz ez a fraktál-világ, hogy minden, ami nagyban az kicsiben is, és fordítva... igazán tökéletes.

A sárkány eme új-keletű elnevezése tűnődésre késztetett. Én inkább életerőnek nevezem, de mivel már nem tekintek az önzésre olyan egyoldalúan (úgy értem bűntudattal és hamis keresztény ítélettel), egy pillanatra úgy éreztem, akár így is nevezhetjük, tényleg.

De hozzátenném, hogy itt az egészséges önzésről, az életerőnk kibontakoztatásának vágyáról szól a téma. Arról, hogy nem tagadom meg magamtól amire szükségem van, az evést az ivást, a kreatív módon való létezést, a pillanatban való elmélyülést, mindent, amit csak ad, és ezek élvezetét valamilyen intellektuális, érzelmi, vagy akár fizikai blokk miatt.

De ez egyúttal a felelősségvállalást is jelenti, a harmónia folytonos keresését, figyelését, a külvilágra, másokra való folyamatos figyelést. A szeretet tanulását.

A sárkány visszacsap, ha visszaélek az erőmmel. Meggyengülök, ha elvonom magamtól azt, ami táplál, de meggyengülök akkor is, ha figyelem hiányában elvonom azt mástól. (Ekkor tapasztaljuk, mennyire egyek vagyunk, és mennyire felelősek egymásért. - Amit adsz, azt kapsz.)

Ez, a kifele és befele figyelés kettősségének harmóniája az a bizonyos tű foka, az a bizonyos határmezsgye, az a szűk átjáró, amin minden lélek átmenni vágyik végső soron, és amire tanítottak minket a nagy tanítók.

Namaszte

Michaelita képe
a csillagos égen
2010. december 08. szerda, 21:31 | Michaelita

Több gondolat van bennem a témával kapcsolatban, ahogy olvasom az előttem hozzászólókat.

Vannak angyali erők és ellenpólusaként (?) mi itt a blogon most a sárkány erőkkel is foglalkozunk.

A csillagos égen létezik olyan, hogy sárkányfej, sárkányfarok, kígyótartó... (egyenlőre ennyi jut eszembe), de akár hogy töröm is a fejem angyalokkal, arkangyalok neveivel kapcsolatban nem jut eszembe csillag vagy csillagkép... van ilyen?
Hmmmm! S ha nincsen, akkor az mit is jelenthet a számunkra?

A sárkány bennünk félelmetessé válik, ha elfojtjuk/elnyomjuk. Másrészt, más esetekben pedig nem feltétlenül csak félelmetes, hanem erőtadó, bátorságot fokozó is egyben.
Azt hiszem, hogy az egyik álmomban a Sárkánykirály palotájának a kapuja inkább afféle kapuátlépést jelentett, így utólag visszagondolva. S mivel életemnek egy nagyon válságos, nehéz szakaszában álmodtam, amikor az élettől is féltem, mégpedig azt álmodva, hogy az unokámnak meg kell mutatnom a Sárkánykirály palotáját. Ebből lejött az, hogy túl kell élnem egy nehéz életszakaszt, mert az én tapasztalataimat kell átadnom egy új kis jövevénynek, ezzel segítve Őt a földi világon történő eligazodásban.
Szóval az én életemben is van helye és szerepe ennek a témakörnek, nem is kicsit.
Gyuri, újra csak örülök, hogy felhoztad a sárkánnyal kapcsolatos gondolataidat, kérdéseidet.

Ha még egy kicsit boncolgatjuk, ki tudja mi mindenre jövünk rá így együtt??

Az egész, hatalmasra nőtt, démoni sárkánnyal. Az erőnkkel, amelyet ahelyett hogy tiszteltük volna, hogy mertük volna élni, és hagyni élni, bármilyen is, el akartuk dugni önmagunk és a világ elől. Hogy jobbnak és szebbnek láthassunk, mint amilyenek vagyunk.

Nem mintha baj lenne az, amilyenek vagyunk. Épp ez a lényeg.

Ez egy tévedés. Szimplán, egy végzetes, de akkor is "csak" tévedése az emberi nemnek.

És milyen nevetséges, hogy a megoldás ugyanaz, ami évezredekkel ezelőtt is volt. Megmutatni és megnézni magunkat és egymást. Megnézni a szörnyet. Kíváncsinak lenni rá.

Aditi képe
Kedves Michaelita!
2010. december 08. szerda, 21:57 | Aditi   Előzmény

Van egy pont az ember életében, amikor át kell lépnie a Sárkánykirály kapuján.

Ez az életbe-lépés, a valódi életbe.

A felismerés, hogy mi magunk vagyunk a Sárkány, hátunk mögött hagyja az illúzióvilágunkat, amit örököltünk elődeinktől. És az övéket is. Néha őket, magukat is (pl. Buddha esetében.)

Nincs biztonság, csak folytonos változás és fejlődés, és a képességünk, hogy ehhez folytonosan alkalmazkodni tudjunk.

Ez a valódi felnőtté-válás, a tudatosság első lépcsője a tetteinkben. Vállalni a rosszat és a jót, mindazt, amit örökbe kaptunk, és a mintákról csak a periférián tudva, kreatívan, saját erőnkben, képzeletünkben, álmainkban bízva teremteni egy új, teljesen egyéni jövőt. Amely mentes a régiek mintáihoz való ragaszkodásunktól, amely vállalja a tanulást, amely elvezet odáig, hogy felismerjük MINDEN MINTA. És megszüntetjük azonosulásainkat félelmeinkkel és vágyainkkal is.

Ez egy út eleje. Van akinek hosszú, van akinek rövid. Van akinek boldog, van aki sokat szenved mire megvilágosodik. Mindenki más örökséggel született, más feladatokat vállalt be.

Szép hogy felismerted, az unokáid javát szolgálja a te fejlődésed, és az áldozataid, a dolgok, amiket magad mögött hagysz ezért.

De ez nem csak a túlélésről szól. Annál sokkal többről. Ez egy átváltozás.

Aki átlépett ezen a kapun az életében, tapasztalja, hogy az angyalok és a démonok ugyanabból az erőből vannak. Az ő erejéből.

A sárkány maga az erő és minden más erő s dolog, amivé manifesztálódik, vagy amivé manifesztálod idővel, tudatosan. Nincsen ellenpólusa. :)

épp ez a lényeg. :))

A csillagképekben sajnos nem tudok segíteni.

Nagyon szép az álmod szimbolikája. Nálam az ilyen típusú álmok hónapok, vagy évek múlva jelennek meg az életemben. Ezek amolyan előre-látó álmok. Ez a magasabb szintű tudatunk egy képessége. Irányt-mutat.

Erősíteni lehet a hatását, ha folytonos figyelemmel kíséred.

Namaszte

"A sárkány maga az erő és minden más erő" Az "őssejt" amiből
2010. december 08. szerda, 22:44 | Nocsak nocsak   Előzmény

"A sárkány maga az erő és minden más erő"

Az "őssejt" amiből bármi lehet, attól függően, hogy milyen információ mentén, milyen környezetbe kerül.

Szép levezetés, valami efféle nyomvonalon haladok én is.
Mintha a fa ágai külön életűek lennének, úgy mutatkozik a sokféleség, valójában, mind egy törzsből fakadnak, ugyanaz a gyökér táplálja őket.

Azért mégis csak adódik különbség, hiszen ugyan az az erő mégis csak más más formákban nyilvánul meg, másképpen hat, másképpen befolyásol.

Mi lenne a megoldás?

Valamiképpen mentesíteni magunkat mindenféle befolyástól? A semlegesség, egyfajta "klinikai elkülönülés"? Az érzelmeink és vágyaink kötődéseinek és ragaszkodásainak teljes megszüntetése?

Képesek lennénk 40 napos böjtre? Elképzelhető, hogy nem hal bele az ember? Hogy végül is a testet annyira háttérbe szorítani, hogy még a szükségleteit sem elégíteni ki?

Jézussal kapcsolatban is olvasni, hogy és ... megindula az ő lelkében, pl. Lázár feltámasztásakor... Ez mit jelent? Kötődést vajon? Miért támaszt fel halottakat? Miért gyógyít? Miért fontos a test a számára?

A 40 napos böjt, egyáltalán a 40 napos elvonulás, milyen fizikai és pszichés hatást vált ki az emberben? Mert Jézus teljes értékű ember is. Nem különbözött a teste bármelyik emberétől.

Majd egy időleges aszketizmusból visszatér, és elkezdi szolgálatát.
Azt már csak viccesen mondom, hogy azt a fogyás ami a 40 nap alatt végbement nála, nyilván megirigyelné a mai fogyokúra-bálványozó médiaszellem és akik szövetségre léptek vele.

Szóval azért sok még a kérdés... Nem beszélve arról, hogy ez a filozofálgatás stádiuma, hol vagyunk még a gyakorlattól? A tapasztalástól?

Mert az eddigi tapasztalataim tükrében egészen más a valóság, mint amit gondolatvilágunk elénk tár.

Michaelita képe
adódik különbség
2010. december 09. csütörtök, 18:45 | Michaelita   Előzmény

"Azért mégis csak adódik különbség, hiszen ugyan az az erő mégis csak más más formákban nyilvánul meg, másképpen hat, másképpen befolyásol".

A különbségek okait abban látom, hogy az eredeti erő, energia mennyire tisztán jött át számomra és én mennyire tisztán (avagy sem) tudtam azt magamon átáramoltatni és mennyi mindent kapcsoltam hozzá még önmagamból.
Mert ha tiszta, őszinte, önzetlen szándékkal és érzésekkel szabadon útjára engedem, úgy hogy abban nincsen ragaszkodás, manipuláció, elvárás, hanem csak hadd menjen a maga útján és történjék az, ami minden érintett számára a legjobb, az is teljesen más lesz, mintha az erőhoz/energiához a saját félelmeimet, szorongásaimat hozzácsatolva, rossz vagy vegyes érzésekkel kísérve, görcsösen és elvárásokkal megfűszerezve engedem az útjára.

Nem gondolnám, hogy egyenlőre beszélhetnénk semlegességről, mert egy bizonyos fejlettségi szintig nem tudunk semlegesek lenni/maradni. Vagy jó érzésekkel, vagy rossz érzésekkel, vagy egymásnak ellentmondó érzésekkel tudunk viszonyulni a dolgokhoz.
Az amikor együttérzők vagyunk, az már szerintem egy emelkedettebb tudatállapotot és érzelmet jelent, de én azt sem hívnám semlegességnek.

Én tisztelem a testemet és szeretem is annyira, hogy megfelelően tápláljam. Nem vonz a böjt, s a 40 napos elvonulás sem.
Nem tudom hogyan értelmezhetők a biblia általad idézett sorai.
Egyet tudok, ha ezek engem őszintén és kitartóan érdekelnének, akkor egy részét a gyakorlatban is kipróbálnám, már csak a megfelelő tapasztalatok begyűjtése miatt is:)

Michaelita képe
Köszönöm
2010. december 09. csütörtök, 18:20 | Michaelita   Előzmény

Köszönöm kedves és biztató szavaidat Aditi!

Egyetértek Veled abban, hogy vannak olyan pontok az életünkben, amikor át kell lépnünk a Sárkánykirály kapuján. S úgy látom én is, hogy ez valóban maga a változás, az átalakulás, az erőinknek a megfelelő használata.

Amúgy meg bocsánat, mert az előző hozzászólásom végén ott maradt a Te általad idézett szövegrész is. Annyira elgondolkodtam a válaszon, hogy az inspiráló szövegrész is bennmaradt. Hiiihhhiii:)

Gyuri1 képe
film sajat erzes
2010. december 11. szombat, 23:01 | Gyuri1

Amikor indítottam ezt a blogot találtam magamban valamit. Nehéz megfogalmazni. Talán Aiditi írta leh legszebben:
"..., akit elnyomtak, megaláztak, megbéklyóztak, kihasználtak, megöltek, zsaroltak, felgyújtottak, megerőszakoltak és minden módon bántalmaztak, elárultak, megcsaltak, megkínoztak és mindenekelőtt totálisan elfojtottak mindenféle dolog nevében. Ami lehetett akár maga a szeretet, az angyalok, a vallások, a spirituális tanítások, a hazaszeretet, a gyermekeink életei, a társadalom, a szokások, a családi kapcsolatok. Az érzelmek, az anyagi javak. Az értelem, a tudomány. Minden és bármi."

Egy ilyen elfojtott valamit találtam. Volt hozzá egy adag bűntudat. Próbáltam rájönni, mi az. CSak valami olyasmit találtam, ami a kisgyerekkori önmagamhoz kapcsolható. Amolyan facérság, kíváncsiság, gyerekesség szerűség jött elő. Nem tudtam eldönteni, hogy a forma "a sárkány" az tényleg sárkány; vagy csak a kiváltó, utolsó csepp - Paff-klip - miatt véletlen+lényegtelen forma.
És még olyan érzésem is támadt, hogy nem csak nekem lenne dolgom ezzel a sárkánnyal, hanem ez amolyan közös. (De nem tudom kinek.)
Leginkább azért voltam bizonytalan, mert 2 fontos tényező a PAff-klipben is megtalálható (gyerekkor - sárkány). És az volt a kérdés, hogy belül ez megvolt, és ezt ugyan így megtaláltam most kívül - mint figyelmeztetés; vagy amolyan belül forma nélküli érzést volt könnyebb egy megtalált formában megismerni.

A hozzászólások segítettek. Mondjuk, hogy a sárkány, mint forma az jó, megőrzöm. Na már akkor már csak meg kellene barátkoznom vele. Valakinek használható tanács, ki miként lát neki, valami technika? Kihogy "neveli" sárkányát?

Eszembe jutott egy filmcím. Az Avatar vetítésénél reklámozták. "Így neveld a sárkányodat".
Letöltöttem, megnéztem. Próbáltam valami hasonló mélységben elemezni, mint a "Szilaj-elemzés". Mivel még nem érkezett ezzel kapcsolatos hozzászólás, lehet, hogy nem nagyon néztük ezt a mesét? Szóval nem szeretnék előítéletet kiváltani a filmhez, de a egy "Szilaj" mélységű elemzésnek örülnék. Kiváltképp a sárkány fészek kapcsán. Kiváncsi vagyok, mások szerint a filmben a sárkány minek a szimbóluma, és minek a szimbóluma sárkány fészek? A befejezést hogy értelmeznénk?

Szép napot!

Üdv:
Gyuri

Michaelita képe
mi a közös és mi a technika?
2010. december 12. vasárnap, 22:17 | Michaelita   Előzmény

Azt mondják, hogy az emberiség hasonló bűnökben osztozik egymással, tehát ilyen alapon a sárkányunk is lehet közös.
Ezt most úgy értem, hogy látom, hogy bennem is tud lakni erőszakosság, féltékenység, irígység, düh, ... és még sorolhatnám. De végül is pont azért tudom ezt meglátni másokban, mert bennem is megvannak.

S tulajdonképp itt már el is jutottam a saját technikámhoz, hogy bármi jön elő bármikor igyekszem tudatosítani, hogy aha, most olyan, mintha ezzel a gondolattal erőszakosan akarnék nyomakodni, vagy befolyásolni, vagy megoldani egy helyzetet. Másik alkalommal meg még a szolidan jelentkező féltékenységet és irígységet is igyekszem tudatosítani. S ugyanez van a düh, harag, sértettség érzésénél is.
Ha ezt meg tudom tenni, akkor az esetek egy részében az érzés alatt egy másik érzés (vagy akár több érzés is) lappang. Pl. kiderülhet, hogy azért vagyok dühös valakire, mert nem tudom képviselni vele szemben a saját érdekeimet, s ez zavar, idegesít. Vagy van az érzések mögött egy szégyenérzet, megfelelési kényszer vagy épp egy érzés, ami a meg nem felelésről szól.

Na most ezeket szépen leírtam, de igazából még én is gyakorló vagyok benne, mert nem mindig tudom mindegyiket időben tudatosítani. Van olyan, hogy jóval csak az adott helyzet után sikerül, vagy olyan is van, hogy semmikor sem. De dolgozom rajta és reménykedem, hogy ez egyre többször menni fog.

Szóval, Gyuri Kedves! Ha a saját érzéseidet tudatosítod, akkor nagyon jó felé tapogatózol, csak így tovább:)
Az "Így neveld a sárkányodat" jó film lehet, de sajna még nem sikerült látnom. Jó hogy írtál róla, majd megpróbálom megszerezni, (letöltetni)

Szép estét mindenkinek!

Aditi képe
Micsoda véletlen, az "így neveld a sárkányodat" című filmet
2010. december 13. hétfő, 0:33 | Aditi   Előzmény

Micsoda véletlen, az "így neveld a sárkányodat" című filmet épp most készülök megnézni a kisfiammal.... :) Ma döntöttem el.

Csak annyit tudok a kérdéseidhez írni, hogy a sárkány minden. Én így kezelem.

A sárkány az életerő, amely türelem, szelídség, nyitottság, alázat, bölcsesség, jóság, amikor már megszelídítetted, vagy csak spontán így sikerül élned egy szituációt,

a sárkány a dühöd, a félelmed, a vágyad, a hangulataid, érzelmeid, de még a gondolatokat is szül -
ezek ő a lelkedben,

és ő formálja a tested, (vele formálod) - ha dühös vagy, magad ellen fordulsz, túl sokat gondolkodsz, félsz és passzív vagy, fellázad ellene és gyengít, ha elveszel a vágyban, nem veszed észre, és megesz.

A sárkány az életerőd, amellyel születtél, és ajándékba kaptad, hogy használd. Fordítsd itt, a földi életben valamire. Fektesd be, ha úgy tetszik. Váltsd be dolgokra.

A szabad akarat által te döntheted el, hogy elfojtod e, vagy megtanulod bölcsen használni.

De ezt nem az intellektusodon keresztül tudod jól megélni. A megértés kell, hogy tudd, mit teszel, de a sárkány a szeretet megélésén keresztül szabadul fel a nyomás alól és akkor átminősül. Tudássá, bölcsességgé, tisztánlátássá, tiszta erővé, tiszta tettekké.

A sárkány TE VAGY!

Ha akaratoddal kényszeríted, vagy elnyomod, mások akaratát szolgálod vele, visszavág és elgyengülsz. Megbetegít, megöregít. De ha az akaratodat szíved szolgálatába állítod, ha jól (szeretettel) szolgálod az erőddel MAGAD, megerősít.

Úgy tudod megszelídíteni, ha elkezded figyelni. És figyelsz. Mindig. Mit teszel, mit történik, mit érzel és mindig megkérdezed: ezt jó nekem? Ez szolgál engem? Milyen hatással van ez rám?

Nem lehet önzéssé fajítani ezt a dogot, mert az élet bölcs, és ha olyat teszel, amit nem kellene, visszakapod. Így tanuljuk a harmóniát. Minél előrébb haladsz ezen az úton, annál nagyobb kapsz és egyre hamarabb észreveszed. Végül már elkerülöd a csapdákat.

Ne gondold, hogy a sárkány valami rossz dolog. A sárkány olyan, amilyenné te formálod.

Ő, ha akarod a biztonságos várad, és megélheted, ha akarod vágy, és megélheted, ha akarod akarat és megélheted, ha akarod a szíved szeretete és megélheted, ha akarod a hangod, a bölcs tetteid, ha akarod a tisztánlátásod, ha akarod a kapcsolatod a mindenséggel. (Ez a hét fő csakráink szerint felfele volt).

De ne feledd, ezeket mind el kell tudni engedni is.

Tudni hogy a biztonság nem a pénz, nem a föld, nem az anyag. Tudni, hogy a vágy játék. Tudni, hogy az akarat fontos, de fontosabb látni/érezni, mit akarjunk. Tudni, hogy a szív mindig csak belülről kifele árad, és nem várhatod el hogy szeressenek, de örülhetsz ha így van és keresheted azokat, akik szeretnek. stb.

A dolgok folyton változnak. és a sárkány más és más alakot öt folyton, a pillanatok milliárdjai során.

Nem dolgod, hogy megragadd, de nem engedheted szabadon.

Ez az éberség tanítása.

Éberré kell tudni válni, figyelni tanulni, hogy a sárkányod mindig tetten érhesd, éppen milyen formát ölt és dönthess, azt akarod e élni.

Fedezd fel a sárkányod elfojtott erőit, figyeld, és lassan engedd a felszínre, nevezd meg és megszűnik uralkodni rajtad, a tudatos éneden, többé már nem a nem-tudatos erőd vezet, hanem te irányítasz. Ekkor megszelídül az az erő.

Jézus azt tanította, olyanná kell válnunk, mint a gyermekek. A gyermekek nem félnek, és nem akarnak semmit görcsösen. Mernek élni, sírnak ha fáj nekik valami, védelemért járulnak azokhoz, akik erősebbek, ha elgyengülnek. nem birtokolnak. Megélik a vágyaikat, de el tudják engedni. Kielégítik a szükségleteiket. Sehol sem ragadnak le és mindenre nyitottak. nem akarják kitalálni, mit kellene tenniük, de megteszik. Tudnak játszani.

Igaz, ők még nem tudatosan élek így, de hajlékonyak, mint a sárkányuk, az életerő. Követik a formák változásait, nem törődnek az idővel. Ha fáradtak, alszanak, ha éberek, figyelnek. De mindig megteszik, amire inspiráltak, ezért sohasem "csúsznak ki a határidőből". Nem csinálnak időbeosztás, a nap végén mégis elégedettek.

Azt hiszem ha már megszelídítettük a sárkányainkat, akkor azt onnan ismerjük majd fel, hogy hasonlóvá válunk hozzájuk, újra, csak egy kicsit máshogy.

Azt hiszem ha úgy élnénk, amire teremtettünk (aszerint a "használati utasítás" szerint), ilyenekké kellene válnunk idősebb korunkra. Életerős, örökké fiatal, bölcs gyermekekké. Akik nem félnek elengedni az életet, mert jól éltek.

Namaszte

Feliratkozás Hírlevélre