Hol akadtál el a Boldog Párkapcsolat keresésben? | Önmegvalósítás.hu

Hol akadtál el a Boldog Párkapcsolat keresésben?

Hozzászólások

63 hozzászólás
Börtön
2012. október 01. hétfő, 9:19 | Csacskamacska (útkereső)

Nos... Teljesen átérzem ezt a helyzetet, amit most leírtatok. Csak sajnos miközben minden ismerősnek körülöttem a kapcsolata rendeződni látszik az enyém nem javul semerre. Már nem is számolom hány éve vagyunk együtt, talán 4 vagy 5... Eleinte minden jól indult, csak aztán szép lassan elromlottak a dolgok. Nálunk leginkább az intimitás megvonásával kezdődött minden. Először csak érthető kifogások... anyuka a másik szobában... költözzünk el, sok a munka, majd ha kevesebb lesz, nem elég az albérlet, lakás kell... Aztán ahogy minden megvolt, természetesen sok hitellel és kötöttségekkel még mindig nem változott semmi. Gyűlöltem magam. Minden az én hibám. Undorító vagyok és nem vagyok elég jó... Aztán szép lassan kiderült, hogy más igenis szeretne velem lenni, de hiába minden mert ott a lakás, a munka ami köt és nem mehetek el, mert az anyagiak nem engedik. Így, aki akart is velem lenni, inkább tovább ment...
Nem szeretjük már egymást ezt tudjuk, de kiút nincs, mert a munkahelyem nem merem otthagyni és az adósságok ahelyett, hogy csökkennének csak halmozódnak. Ő neki ez így tökéletesen megfelel, az meg, hogy nekem nem azt ő sajnálja, de nem tud mit csinálni... Marad a vergődés, a tanácstalanság, az önutálat... Azt hiszem a megoldás az elköltözés lenne, csak éppen lehetőséget nem látok rá... Addig pedig maradok a börtönömben.

Domoszlai Katalin képe
Amíg úgy gondolkozol, hogy az anyagiak
2012. október 02. kedd, 9:05 | Domoszlai Katalin   Előzmény

határozzák meg az életed, a lehetőségeidet, addig materialista vagy. A valóságban viszont a gondolatainkkal teremtjük meg a saját világunkat, amibe az érzéseink teszik bele a megélt minőséget. Megteremted a saját börtönödet, ahol aztán szépen utálhatod saját magad.

Ha valaki képes arra, hogy szeresse saját magát és elfogadja saját magát, aki hisz a saját erejében, az megteremti magának a lehetőségeket a változtatásra.

Az adósságaid nőnek, mert a problémára helyezed a figyelmedet. A megoldás centrikus gondolkodás azt jelenti, elkezdem keresni a megoldásokat. Ha utálod az adósságaidat, akkor a hiány is utálni fog téged, növeszted folyamatosan.

Változz meg belül!

Ha félsz, oldd fel a félelmeidet!
Ha utálod magad, tanuld meg elfogadni és szeretni magad!

Ha szeretem magam a külső világom is megváltozik, a világ szeretni fog engem. Meg kell nyílni a jó befogadására, Te a kifogások és a mellőzések elfogadására vagy nyitott.

A párkapcsolatban pontosan azt kapjuk a partnerünktől, amire belül programozva vagyunk, mi jár nekünk, mit gondolunk magunkról, mennyit érünk.

A legerősebb kötelék tapasztalataim szerint az, amit a gyerekkori sérülés hoz létre és tart életben. Feldolgozatlanul maradt harag, fájdalom, szégyen, meg nem értés, elutasítás, szeretet hiány amit a belső gyermekünk kétségbeesetten szeretne végre letenni. A bevonzott partner vagy akit képtelenek vagyunk elengedni rámutat a bennünk meglévő diszharmóniára, minél durvább a játszma, annál koraibb a gyerekkori sérülés.

Meg kell tanulnod tehát a félelem oldását és a személyiséged szeretetének a technikáját. Véleményem szerint tévedés az, hogy nem tudnál megállni a lábadon. Honnan tudod, hiszen nem próbáltad.

A szívcsakra mélyén ott a szeretet és az elfogadás ereje. Ha feldolgozod a gátlásokat, sérüléseket, a hiányok betölthetők a saját forrásból. A gyerekkori minták, ahol azt láttad, az ilyen életet el kell fogadni, mert ennél nem érdemelsz jobbat, átdolgozhatóak.

A jó befogadását, a minőségi életet tanulni kell annak, akinek erre nincs tapasztalata. Az, hogy mekkora a lelki erő mögötte, még elképzelni sem tudod. A belső erődet ugyanis felemészti az a harc, amivel a személyiséged egyik része támadja és bekorlátozza a másikat, és viszont, az egyik szeretné a változást és meg akarja élni a vágyait a másik pedig fél és kapaszkodik.

Első lépésben el kell fogadni, hogy vagy egy részed, aki önbizalom hiányos és fél. Helyére kell tenni alapos és kitartó munkával az önértékelésedet. Hiszen a külvilág már visszajelezte, ha hinnél magadban, kaphatnál ennél sokkal jobbat is.

A személyiség negatív, fejletlen, beteg, sérült részeinek az elfogadása, tudatosságba emelése a kulcs a változáshoz, a jó befogadásához, az én-erő kibontásához.

Az elfogadás az egyik legnehezebb technika, ugyanis a szív teljes megnyitása nélkül nem működik. Az elfogadás teljesen a helyére teszi az adott tényt, leválik róla minden pozitív vagy negatív, egóból származó címke. Az maga a valóság, nem téveszme rendszer és nem hiedelem világ. Biztos alappá tud válni, amivel aztán lehet kezdeni valamit, felépíteni a személyiségedet egy sokkal tudatosabb szinten.

Szamika képe
Bemutatkozás
2012. november 11. vasárnap, 16:05 | Szamika   Előzmény

Üdvözlök mindenkit, véletlenül bukkantam erre az oldalra. A harag és feloldása témáben kerestem írásokat és így találtam Rátok. Beleolvastam a témáitokba és azonnal regisztráltam. Már nem is a keresett téma volt fontos, hanem a Ti írásaitok. Mindig foglalkoztattak engem is ezek a gondolatok amikről Ti írtok. Szeretnék közétek tartozni, sok gondolatot elolvasni és ha valaki ajánlana könyveket egy kezdő " kereső" számára, megköszönném.

Üdv: Csák Ili

Domoszlai Katalin képe
Szia Ili
2012. november 12. hétfő, 8:42 | Domoszlai Katalin   Előzmény

Üdv az oldalon. A kezdőként ajánlanám neked az oldal gazdájától, Huszti Sanyitól az ingyenesen letölthető előadásokat az őszinteség, felelősség vállalás témakörben.

Ez az önismeret alapja.

Itt az oldalon megtalálod:

onmegvalositas.hu/cikk/oszinteseg

A harag és más érzelmi-indulati témakörben ajánlanám Bradshaw: Vissza önmagunkhoz című művét, ahol a bennünk élő gyermek indulatairól, azok keletkezésének okairól és a megoldásokról olvashatsz.

Alap mű, ami nélkül kapcsolatainkat rendbe hozni nagyon nehéz Eric Berne: Emberi játszmák című könyve.

Aditi képe
A tudat hatalma :) És a hozzáállásé.... :) Íme:
2012. október 02. kedd, 22:50 | Aditi

Azt vonzod be, akit akarsz, akire vágysz és ahova elértél. Nincsenek véletlenek.

És máris: megjelent valaki :) Nagyon jól érzem magam vele. Nagyon sok mindenen ment keresztül amin én is. Nagyon sok a szinkronicitás :) És nagyon érdekel engem. És boldog vagyok, máshogy vagyok benne.

Nagyon jó kipróbálni magam. Várni, amikor türelmetlen vagyok :), elengedni, amikor követelni akarok. :) Játszani, amikor túl komolyan venném. :) Újra kislánynak lenni, de ébernek. Minden mozdulatnál, minden jónál és rossznál érezni, hogy bármi történik, többé soha nem leszek boldogtalanná, mert többé nem veszítem el magam: Tehát csak jó lehet. Ha máshogy alakul, mint ahogy elképzelem, azért. Ha úgy alakul, azért. Mint egy izgalmas, élettel teli film! Nagyon szép az egész. Nyugodt.

És érti. Érti, miről beszélek. :) Lehet, hogy találkoztam egy férfival, aki már felnőtt? :) Aki nem akarja odaadni azt a helyet a szívében, ami csak Istené? És tőlem sem várja ezt? Majd meglátjuk. De már eddig is megérte. :)

Minden nap egy új nap. Tanítom magam. És tanít az Élet. Ez a leggyönyörűbb dolog. Meglátni a dolgok mögött ezt. A boldogság ott van. Nem a dolgok által. És így már nem kell függenem. Micsoda szabadság!! :)

Namaszte

Tényleg létezik?
2012. október 03. szerda, 18:09 | Azték (útkereső)

Ott akadtam el, hogy nem hallgattam a belső hangomra és belementem egy olyan kapcsolatba, amiben az erőm elveszik és teljesen felőröl az egész. Fogalmam sincs ezt hogyan hozhatnám helyre magamban. Mi lenne a megoldás, amivel nem megyek bele ezek után is ugyanilyen értelmetlen és fárasztó kapcsolatokba? Kiszolgáltatott és tanácstalan vagyok. Úgy érzem nincs erőm a változtatáshoz. Inkább választom a biztos rosszat, pedig minden vágyam fejest ugrani az ismeretlenbe. Miért nem teszem meg? Miért cipelek egy másik embert is magamon? Végigcsináltam a Vonzás Hatalma munkafüzetet és úgy éreztem ez vagyok Én. Tele voltam élettel és lelkesedéssel és energiával az életemmel kapcsolatban. Mégis abbahagytam ezt is, mint oly sok mást, ami változást hozhat. Most megint várok, pedig tudom, hogy a megoldás bennem van, valahogy mégis elhitetem magammal, hogy kell valami, mert egyedül nem megy. Legyen az egy Tanító, egy Társ, valaki, vagy valami külső dolog. Ez egy is 1000 szer megfutott kör már, mert egyik sem adhatja meg a megoldást, csak utat mutathat és feltöltheti a lelkemet, de lépnem Nekem kell.... mégsem teszem meg. A szakadék szélén állok és nem merek elrugaszkodni, pedig ha megtenném kinyílna a szárnyam és Én is repülhetnék, ahogy mindig is tudtam, hogy ez az utam. Csak azt tudnám mire várok még? Ez a nagy kérdés. A szüleim, a nagyszüleim leélték az életüket, de Én élni akarom. Nekem is pereg az idő homokja. Mire gondolok majd öregen vissza? A sok küzdelemre és szenvedésre, ami csak boldogtalanságot szült a szívemben, hogy csinálhattam volna másképpen is; bárcsak újra ott lehetnék, 25 éves lehetnék.
Azért akadtam el szerintem, mert nem merem felvállalni a vágyaimat és elfogadni azt, amire hivatott vagyok. Szerintem, ha megtöröm az ego köröket felszabadítom Önmagam és akkor ki is jelenthetem, hogy létezik boldog párkapcsolat....

Aditi képe
Csak dobáld el bátran amit úgy érzel, el kell dobálnod. Ami
2012. október 04. csütörtök, 0:15 | Aditi   Előzmény

Csak dobáld el bátran amit úgy érzel, el kell dobálnod. Ami hozzád tartozik, visszajön. Még nem tettél elég gyakorlatra szert a dolgok kidobálásában. Élni nem lehet a sok kacat között. Bízni kell benne, hogy új dolgokat, érdekes, hasznos, még tanulságosabb dolgokat találsz. És nem foglalkozni azzal, mit fizetsz meg érte, mert bármi is az, kevesebb, mint az Életed. Csak menj. És mondd a nemeket. Ez se jó! Ez sem elég jó! Jobb kell!

Namaszte

Domoszlai Katalin képe
A félelem oka a legtöbb esetben a következő
2012. október 04. csütörtök, 7:39 | Domoszlai Katalin   Előzmény

még ennyit sem fogok kapni.

Minden emberben van egy meghatározó minta, hogy mennyit kap és ezért mennyit kell adnia.

A másikat a hátán cipelő ember mintája az, hogy sokat adok és morzsákat kapok. Mivel a morzsákkal jóllakni nem lehet, a mintája alapján meghozza a döntést, akkor még többet adok. Egészen addig, amíg érzi, ennél többet már képtelen vagyok kifacsarni magamból, de még mindig éhezem!

A megoldás megváltoztatni az adok-kapok mintarendszert, vagyis megnyílni a jó befogadására és meghúzni a határt mennyi energiát adok a sajátomból. Hiszen ha nem kapok vissza figyelmet, szeretet és törődést, kifáradok és kiégek. Ehhez először fel kell oldani a félelmet a maradék morzsák elvesztésére vonatkozóan. Utána pedig meditációban meg kell találni a hiányzó jó belső forrását és kifeszíteni az egót, megnyílni a befogadásra. Beépülhet a mintába a múltbeli bűntudatok miatti vezeklési kényszer, a túlzott felelősség vállalás és sok esetben az ok az előző életből áthozott élet vagy halál helyzet, aminek a megoldatlanságát visszük tovább.

Az önsorsrontó minták okait a meditációk teljes tisztaságban mutatják meg. A gyökér okok kioldásával az új életminőségek elérhetővé válnak, elkezdődhet maga az Élet.

Michaelita képe
tényleg létezik!
2012. október 07. vasárnap, 15:48 | Michaelita   Előzmény

Kedves Azték!

Az veszi el az erődet, és az őröl fel, hogy magadra kényszerítessz valamit, amivel amúgy nem értessz egyet.
Ez önmagad totális elnyomása!
Szabadíts fel magadat és tiszteld magadat annyira, hogy csak olyasmit adsz önmagadnak, a lehető legjobbat, amit megérdemelsz.

Amikor hasonló cipőben bártam - mármint kapcsolaton kívül szenvedtettem magamat - akkor barátaim azt mondták, hogy számtalan sokszor mondjam magamnak, hogy "Engedem, hogy jó legyen!!!"
Ez eleinte erős ellenállást váltott ki belőlem, még sírtam is a belső ellenállás és a mondat megütközése miatt, majd egyre inkább elfogadtam a mondatból számomra sugárzott igazságot. Ez után sikerült valóban közel engedni önmagamhoz az élet jó dolgait: jó párkapcsolat, elégséges pénzforrás. Mostanában ha fennakadásaim vannak már csak azt mondom, hogy "Engedem, hogy nagyon jó legyen!!!" S ez az önmagamnak adott engedély segít abban, hogy teremtő képzelettel bevonzzam a számomra fontosnak tartott dolgokat.
Kedves Azték és Kedves Blogolós Társaim! Engedjétek meg magatoknak, hogy jó legyen, hogy az élet minden jót elhozhasson az életetekbe, hisz ennek megtapasztalására születtünk ide.

Hol akadtál el a boldog párkapcsolat megtalálásában?
2012. október 06. szombat, 17:49 | szildiko1

Én már ott elakadtam, hogy nem keresnünk kéne, hanem találnunk. Mi lenne, ha azt mondanánk, hogy "boldog párkapcsolat találás.
Hol akadtál el a boldog párkapcsolat megtalálásában? Vagy megvalósításában? :)

Ott, hogy kikosarazott.
2012. október 08. hétfő, 0:00 | Panka2011   Előzmény

Az vili, hogy keresni nem lehet, csak találni.
Sose szoktam tudni megkeresni, de sokszor találtam már.
A megvalósításban akadok el mindig, ott, hogy kikosaraz.

Michaelita képe
úgy gondolom, hogy
2012. október 07. vasárnap, 15:38 | Michaelita

nem a boldog párkapcsolatot kell megtalálnom, hanem csakis az önmagammal való mély és elkötelezett belső kapcsolatot. Mert ha a lehető legmélyebben jó kapcsolatban vagyok a belső énemmel, s elfogadom a felszíni éneim megnyilvánulásának sokaságát, akkor másokkal is csak jó kapcsolatban lehetek, attól függetlenül, hogy ők hogyan éreznek velem kapcsolatban.

Lehet, hogy túlságosan leegyszerűsítettem ezt a dolgot, de én így tapasztaltam és tapasztalom meg ezt a dolgot.

Persze ez egyben azt is jelenti, hogy akit igazán megszerettem, azt a kapcsolat végeztével sem tudom nem szeretni és valamiféle szeretetkapcsolatban maradok vele, bár már nem tudunk egymásról semmit sem (nem szűntem meg szeretettel gondolni rá, még akkor is, ha akár évekig eszembe sem jut).

Miért olyan nehéz ez manapság? Úgy gondolom azért, mert olyan időket élünk manapság - a korábbiaktól eltérően - amikor a hibák, próbák, problémák, eltérések felnagyítódnak, azért, hogy észrevehessük és változtathassunk rajta. Tehát bármennyire is nehezményezzük a sok problémának tű nő próbánkat, azok nagyon is értünk vannak.

Régen én nagyon nehezen éltem meg az elválásokat, nehéz volt számomra az elengedés lelki gyakorlata. De ahogy egyre többet tanultam együttérzésből, megértésből és egyre merészebb lettem az érzéseim, érzelmeim megélésében, úgy egyre rövidebb idő alatt és egyre tökéletesebben tudok utána jutni egy-egy ilyen időszaknak, hála Istennek.
Persze még mindig van hova fejlődnöm, de nagyon örülök annak, hogy már itt tartok:)

Aditi képe
Pffff. Na, ezt is csak kidobni kellett.. Mindegy. Ez már csak
2012. október 10. szerda, 20:43 | Aditi

Pffff. Na, ezt is csak kidobni kellett.. Mindegy. Ez már csak pár nap volt. A legutóbbi hasonló kaliberű 5 év. :) Vállveregetés. Megyünk tovább. Nem elég jó. Hálás vagyok, hogy már felismerhetem.

Namaszte

Domoszlai Katalin képe
Ezt???
2012. október 11. csütörtök, 12:15 | Domoszlai Katalin   Előzmény
Aditi képe
Jaj, nem kell mindig megbotránkozni. Persze, hogy nem egy
2012. október 12. péntek, 20:05 | Aditi   Előzmény

Jaj, nem kell mindig megbotránkozni. Persze, hogy nem egy emberről van szó. Hiszen őt megszerettem. Az esetről van szó. Sajnos kuka. :)

Tudod, mint a gyerekeknél, meg kell különböztetni őt és azt ahogy személyesen szeretem attól, ahogy viselkedik, és ahogy ezt kezelnem kell. Hogy igazán szerethessem őt is és magamat is a személyes szereteten/érzelmeken túl. Hogy jól tudjak bánni a helyzettel, amit az Élet kínál fel. És belülről hozzak döntést.

Ebben az esetben az volt ilyen értelemben a helyes döntés, hogy nem megyek bele. És látom is hogy miért. Bár az érzelmeim, és a vágyam, főleg a vágyam mást mondott. De már észrevettem, mi a dolgom. :) Ezért sírok is és nevetek is. Tanulok. És továbblépek.

A Namasztét nyilván nem használnám, ha nem tudnám miről szól, amúgy több helyen is leírtam, miről szól, azoknak, akik nem ismerték. Nem magyar szó. Már tűnődön rajta, h helyettesíteni kellene magyarul, de olyan frappáns így, és kevésbé félreérthető. majd meglátjuk.

Tisztelem a Benned Élő Istent

Távkapcsolat. Működhet?
2012. október 14. vasárnap, 21:51 | Látogató (útkereső)

Idegenvezetőként dolgozom külföldön, de most, hogy vége lett a szezonnak haza kellett jönnöm. viszont kint megismertem egy férfit, akivel az utolsó egy hónapban nagyon jól megvoltunk, bár tudtuk, hogy jövök haza, megbeszéltük, hogy vissza megyek hozzá látogatóba. A jegyem is megvan már, november 6-án utazom. Ez a férfi 40 éves én 23 viszont nagyon jól kijövünk, nagyon sok közös van bennünk, és hihetetlenül jól éreztük magunkat együtt, a szex az eszméletlen. 3 éve elvált, van egy 13 éves fia aki egy tünemény, vele is nagyon jól kijöttem.
Engem nagyon sok csalódás ért már az életben férfiak terén és szeretném ezeket levetkőzni és erre a kapcsolatra nem rávetíteni. Hamar kezdek ragaszkodni sajnos, és úgy érzem, hogy hozzá is már eléggé kötődöm, bár nem mondtuk ki soha úgy, h mi most barátnő és barát vagyunk, hanem, hogy egy jó kezdés egy párkapcsolathoz. Ha most vissza megyek hozzá 10 napra, igazából az a tervem, hogy keresnék valami munkát télre amíg nem kezdődik a szezon, hogy együtt lehessünk folyamatosan, mert úgy érzem nem vagyok elég erős egy távkapcsolathoz és ő sem, és még 3 hét van az indulásig de én már tűkön ülök. Sajnos sokszor vannak negatív gondolataim, hogy épp mit csinál és, hogy nem vagyok vele ez miatt nehogy elidegenedjünk. Kérlek segítsetek, nagyon nehéz időszakon vagyok túl, muszáj fejlődnöm, fejleszteni magam, hogy egészségesen tudjak gondolkodni, ugyanis néha elborítanak a negatív gondolatok és csak sírok, zokogok, nem tudom abbahagyni. Olvasok jó személyiségfejlesztő könyveket is, esetleg ha ajánlanátok még párat, annak is örülnék.
Üdv, és köszönet!

Domoszlai Katalin képe
Könyvek mellé a meditációt ajánlanám
2012. október 16. kedd, 20:31 | Domoszlai Katalin   Előzmény

mint módszert.

A személyiség fejlesztésének két nagyon különböző szintje van. A megértést és a belátást elősegítik a könyvek, a tanfolyamok. Ez a gondolkodás szintje. Bradshaw Vissza önmagunkhoz című könyvét mindenkinek ajánlom, aki a gyerekkori minták, traumák hatásáról szeretne olvasni, arról, hogy milyen hatással van a mostani önmagunkra a szüleink által leosztott szerep és hogyan lehet a bennünk élő gyermeket újra szabaddá és boldoggá tenni.

A személyiség fejlesztésének másik területe az érzések szintje, az érzések átdolgozása meditációban a legeredményesebb. A megállíthatatlan zokogás azért nem csillapodik, mert a gyökér oka nem a jelenlegi helyzetben van. A mostani élethelyzeted előhozza az összes múltbeli csalódásod feldolgozatlanságát.

A legelsőkhöz érdemes visszamenni, onnan elkezdeni feldolgozni. A korkülönbség, ami kettőtök között van sejteti, hogy apát is keresel a kapcsolatban.

A probléma a feldolgozatlan csalódásoknál érzésem szerint összetettebb, a félelmeiddel és a túlzott ragaszkodással is foglalkozni kellene.

Lehet-e változás?
2012. október 16. kedd, 13:20 | D.Mária (útkereső)

" Aztán előfordul olyan is, aki látszólag nagyon boldog, de ha jobban belelátunk a kapcsolatba, akkor kiderül, hogy ezt próbálja minden tettével elhitetni magával és a külvilággal is, csak hogy ne kelljen felvállalnia az elégedetlenségét, mert abból szakítás, majd a lélekőrlő magány következne.
Inkább él kapcsolatban magányosan, mint egyedül? Hmmm. "

Elolvastam e bekezdést és én a saját jelenlegi helyzetemre ismertem rá.... Vajon kiút ? Hogyan kell felkészülni arra a változtatásra. Hogy lehet rossz napokat újakra cserélni. A férjem tiszta rosszkedvű, depressziós.... és veszi el tőlem is az energiát. Lehet, hogy én vagyok gyenge, hogy változtassak ? A válaszodat köszi Mária

Megtört hazugságok
2012. október 20. szombat, 0:54 | Papaver Devotus

Tizenharmadszor húztam ki a kezdősort, most már itthagyom...
Jónéhány éve keresem az "igazit". No, nem túl nagy intenzitással, mert soha nem tudtam úgy belekezdeni egy kapcsolatba, hogy ez csak egy futókaland. Az én életemből kimaradt a kamaszkor, családi tragédiák sora tett hirtelen felnőtté - kb. tizennégy lehettem. Akkor kezdtem azt hinni hogy Isten nincs vagy csak nem szeret engem. Megtanultam hogy csak magamban bízhatok. Hamar magamra találtam és a mai napig merek nagyokat álmodni. Ez hajt előre. Néhányszor megbotlottam ugyan, de mindig talpra tudtam állni - akár munkáról, akár kapcsolatokról legyen szó.
Érdekeltek az emberek, a grafológia révén kiderült hogy az óvatos lélekvájkálásban is jó vagyok. Nagyképűen hangzik, de volt néhány barát, ismerős (vagy éppen társ), akinek segítettem már, hogy rátaláljon a saját útjára. Megtörtem a hazugságaikat, amiket szépen felépítettek maguk köré.
Soha nem osztogattam jótanácsokat, túl nagy felelősség lenne eldöntenem, hogy valaki másnak mi a jó. Valahogy mindenki rátalált a saját valódi megoldására, miután adtam egy jó adag kezdőlökést.
Volt néhány rosszul sikerült kapcsolatom. Nem szeretnék párhuzamokat vonni, a mai napig úgy érzem, hogy akkor és ott jól tettem amit tettem. Talán az volt mindennek a célja, hogy fejlődjek és tovább tudjak lépni.
Sok keserű pirulát nyeltem és ez egyre zárkózottabbá, mogorvábbá, elutasítóbbá tett az emberekkel szemben.
Odáig jutottam, hogy inkább egyedül lennék magányos mint egy párkapcsolatban. Párja amúgy is a cipőnek van... inkább csak kiegészítik egymást. Én társra vágytam: akik mint egy törött érme két fele pontosan összeillenek. Persze lehet ezen némi öniróniával egy jót röhögni - én is azon kaptam magam, hogy életem fele eltelt és már lemondtam a nagy találkozásról. De még mindig hittem benne. Sajnos le kell hogy lőjem a poént: rátaláltam. Első pillanattól fogva elvesztem a tekintetében.
Fizikai értelemben véve nem tettünk semmit - nem egyszer percekig szótlanul néztük egymást.
Eltűnt belőlem minden keserűség, mintha a szemeiben fürdettem volna a lelkemet.
Nincs katartikus érzésem. Pedig százszázalékig biztos vagyok benne, hogy ő a lélektársam. Csak éppen megtagad. Ő boldog akar lenni a jelenlegi kapcsolatában - szó szerint ezt mondta. Éppen most adja fel az álmait és arra készül, hogy kétéves emlékfoszlányok darabkáira építsen egy életet.
Szóba sem áll velem és ez mélyen megaláz. Úgyis arra vágytam, hogy ne csak a szereplők változzanak a férjes-elvált asszonykák szeretője vagyok című mókuskerékben; most legalább történik valami új :)
Hát tessék Aditi, én is lógyilkos vagyok! Mindig ezzel ölöm meg a lovam: nem engedem meg neki hogy hazudjon.
Mindig "márcsakazértse"-gyerek voltam: nem fogok beállni a sorba, ezt meghagytam azoknak, akik az első érettségi találkozón elmesélték hogy megnősültek, a másodikon hogy pokol az életük, a harmadikon hogy elváltak, a negyediken pedig hogy azért jó a második házasság, mert akkorra az ember már rájön hogy kell mellette egy-két szeretőt is tartani...
Ti mit gondoltok?

ismételt elakadás a párkapcsolatban!
2012. október 20. szombat, 9:20 | Molnár Piroska (útkereső)

Üdv!
+ férjem volt,a 4.-ik től most válok! De,már 1 éve élek együtt egy férfivel.Ez a legutóbbi,kb 30 szor torkollott összeveszésbe,aminek álltalában az az oka(legalábbis felszinesen)hogy én felhozom kedvesen a problémámat,amiről szeretnék beszélni,de innen nem jutunk tovább,mert a párom nem hajlandó semmit megbeszélni,hanem azonnal letorkoll,mondván mi bajod van már megint? De persze nem ilyen kedvesen,hanem válogatott sértésekkel tarkitva (káromkodásokra gondolok) Ezután feláll,és nagyon dühösen elviharzik,de először megmondja hogy pakoljam össze a cuccát,jön érte.Újabb legcsúnyább káromkodások,az én szexuális szokásaimat emlitve,úgymint mindenkivel meg amúgy is én egy beteg nő vagyok,és neki elege van ebből a rabságbó! Kocsmába megy és hányásig issza magát! 4 nap neki a regeneráció! De két hétnél hamarább nemjön békülni! Akkor sem mond semmit,csak megáll a kapumban,és aztmondja beszélgetni akar! Nahát többször megengedtem neki,de 4 nap is eltelik hogy arra várok akkor beszélgessünk! Semmit nemmond! Arra vár,hogy én mondjak valamit,ő legfeljebb azt mondja rá hogy jó! Legyen úgy! 2 nap sem telik el,már megint ugyan azt csinálja!
A problémáim vele: Piszkos,rendetlen,alkoholista,és nemhajlandó semmit megbeszélni!
Én azt várnám el tőle hogy csinálja a férfi munkákat,aminek neki is fog,de kétszeri megismétlés után nem teszi többet! Ha szólok érte akkor ne szekáljam,ha nemszólok,akkor nekem kell csinálnom!
Ahányszor összeveszünk,én találok munkát,elmegyek más városba dolgozni,amire ő saját erejéből képtelen! Ahol most dolgozik arra a helyre is én vittem magammal! Ennek ellenére nem számithatok rá,mert legalább havonta 2 ször lelép a pénzével,majd visszatér pénz nélkül!
Legutodd mondtam neki,ha mégegyszer anyagilag lehetetlen helyzetbe hoz,elmegyek külföldre dolgozni,amit mellesleg tőle várnék el,hiszen ő a férfi! Hát persze hogy ki kellett mennem.10.szer keresek annyit mint ő! Hogyan nézzek fel rá,annyira nemképes mint én! Ha nemlehetek nő mellette,akkor ő nem férfi,minek is nekem,ráadásul nem értékel hogy ügyes vagyok,még a vizet sem akarja meghordani,képes egyszerre egy vödörrel menni vizért! Ami egy hónap alatt 2 ször fordult elő! Én persze 2 vel hozok! Egész el vagyok keseredve! Nemtudom átlátható e ebből a leirásból mi is a gondom,de ha tudna megoldást,vagy felhivná arra a figyelmemet amit nemlátok,nagyon megköszönném! Ja még annyit hogy egyik összeveszésünk alkalmával,mikor szintén beszélgetni akartam,még meg is csalt! Természetesen soha nem vállalta fel érte a felelősséget,azt mondja én is tehetek róla! Vállaljam fel én! Hogyan lehet megbocsátani ha azt sem tudja hogy rosszat csinált! Segitsen kérem!
Üdvözlettel! Molnár Piroska

írtál sok mindenről. Felsoroltál ezer dolgot, miért nem kell
2012. október 29. hétfő, 19:36 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

írtál sok mindenről. Felsoroltál ezer dolgot, miért nem kell neked. Mégis vele vagy. Miért? Miért pont Ő KELL MÉGIS NEKED?

(szeretet-gyűlölet a kapcsolatok rabsága)

párkapcsolat
2012. október 28. vasárnap, 16:35 | bugovics aniko (útkereső)

8 honapig voltunk együtt majd vége lett. de öt honap után ujra megjelent és ismét elment azt mondta a tulágosan ragaszkodom érte de tudom hogy szeret kértem isten segitségét akkor jött ujra vissza hozzám nem tudom mit tegyek hogy ujra velem legyen.

Domoszlai Katalin képe
Megfojtó kapcsolatokból az emberek elmenekülnek
2012. november 05. hétfő, 10:50 | Domoszlai Katalin   Előzmény

A túlzott ragaszkodás oka félelem, mégpedig a veszteségtől való félelem.

A legtöbb ember nem érti, mi zajlik le a másikban, mert a felszínre koncentrál. Szeretem és neki ez sok. A tisztán látáshoz tudni kell, hogy két ember amikor kapcsolódik, akkor a tudatalattijuk is kapcsolódik. A tudatalattink mielőtt átdolgoznák a benne lévő blokkokat kb 90%-ban határozza meg a kapcsolataink minőségét.

A történet általában így jön létre. Valakit a gyerekkorban veszteség ért, ennek a fájdalmát a benne élő gyermek cipeli. A tudatalattiban tehát fájdalom van. Bevonz ezért olyan embert, akire elkezd vágyni és aki elhagyja, megéleti vele azt az érzést, rákényszeríti, hogy tapasztalja meg ami a tudatalattiban van. A megoldás ezért a múlbéli veszteségeink feldolgozásában rejlik.

Ha kitisztul a tudatalattiból a kétségbeesés, a félelem, a gyász, a helyét kitölti az elfogadás és a szeretet, akkor ezzel tudunk a másik emberhez kapcsolódni.

Ezért bukik meg minden kísérlet, ami egy ilyen helyzetet a jelen energiáival akar megoldani. Keresd meg a legmélyebb okot, miért ennyire fájdalmas egyedül lenni?

Ha ezt feldolgozod, tudsz a párodnak szabadságot adni és nem érzi megfojtva magát.

Arra vágysz legyen egy madarad. Amikor kalitkában tartod, mindig rettegni fogsz, mikor marad nyitva a kalitka ajtaja. Dobd ki a kalitkát, ülj le egy parkban, légy szelíd és a válladra szállnak a madarak...

A benned élő gyermek a parkba vágyik, tiszta és szabad érzésekre.

jaguar képe
Érzelmek
2012. október 29. hétfő, 11:27 | jaguar

"Vannak, akik évek-évtizedek óta keresik az Igazit, de csak esélytelen futó kapcsolatokba tudnak belebonyolódni, vagy még rosszabb, amikor harmadiknak egy amúgy sem működő kapcsolatba." - írtad.

Vagy még rosszabb? Egy ismerősöm így volt egy kapcsolatban harmadik. Mindenki fejlődött ettől a kapcsolattól ahogy hallottam a sztorikat róla. Miért olyan rossz ez?

A saját példám például, hogy ki hol ilyen területen, ki hol olyan területen ideális. Számomra. De létezik egyáltalán olyan másik fél, aki 100%-ig a mi mozaikdarabunk? Vagy ha nem, akkor mi értelme bármilyen párkapcsolatnak is keretet adni és ezáltal beszennyezni két ember közötti kapcsolat tisztaságát?

Meg egyáltalán, honnan jönnek az érzelmek, mi dolgunk velük, meg kell tanulnunk érzelemmentes robot módjára szemlélni őket életünk hullámvölgyeiben?

Én például most azt vettem észre, amióta nem táplálok érzelmeket az ex-em felé, teljesen jó lett a kapcsolatunk. Egy legújabbat meg épp az érzelmek miatt küldtem vakvágányra úgy tűnik már az elején.

Domoszlai Katalin képe
Az érzelem mentes robot lét beszűkült állapot
2012. október 30. kedd, 8:30 | Domoszlai Katalin   Előzmény

Azért vagyunk itt hogy egyre mélyebben megnyílva, egyre teljesebben tapasztaljuk a valóságot.

Az érzések tökéletesen megmutatják hogy adott tudattartamot a meghatározott tudat állapotban hogyan éljük meg, egyszerűbben fogalmazva, úgy tud rád hatni, ahogy beengeded a szívedbe. Félig nyílt szívvel, szűrőkkel az egységet megtapasztalni nem lehet.

Ha a figyelmeddel egy szerepet élsz meg, akkor minden tapasztalat ami megfoszt ettől a szereptől fájni fog.

A három szereplős kapcsolatok minden aspektusát volt szerencsém tapasztalni, igen, valóban szükséges tapasztalat az osztozkodást megélni például, az alapjául azok a gyerekkori élmények szolgálnak, ahol kevés szeretetben és figyelemben volt részünk, és még ezen a kevésen is osztoznunk kellett, a másik szülő vett el belőle, nem beszélve a testvérekről. Egynél több partnerre azért van szükség, mert valami nagy belső hiányt akar valaki külső megoldással helyretenni.

Ahogy saját magunkat megismerjük, az igazi igényeinket és vágyainkat úgy tudunk egyre jobban passzoló mozaikdarabokat találni. Ehhez az érzések tudatos, tiszta átélése szükséges, elfojtások nélkül, tudatmódosítók nélkül. Úgy ismerem meg magam, ha megélem teljes mértékben amit érzek és ott a tiszta figyelem is, ugyanabban a pillanatban. Tehát megélem például a haragot vagy a csalódást és közben megfigyelem hogyan élem meg.

jaguar képe
Közömbösen szemlélni az élvezet és a fájdalom váltakozásait
2012. október 30. kedd, 19:16 | jaguar   Előzmény

A robot hasonlatot az alábbi idézet miatt hoztam, már amennyiben ez igaz, akkor ezt hogy?

"Meg kell tanulnunk közömbösen szemlélni az élvezet és a fájdalom, a nyereség és a veszteség váltakozásait.

"Az elme, amely a tévelygő érzéseket követi, oly magatehetetlenné teszi a lelket, mint a szél a vizeken hánykolódó csónakot."
Bhagavad Gíta

Öld meg a vágyat, tanítja a Sutta Nipata; tekints egyformán az élvezetre és fájdalomra, a nyereségre és a veszteségre, a győzelemre és a vereségre."

Mert ez alapján akkor, ha a kedvesedre nem ugyanazzal a feltétel nélküli szeretettel nézel, mint bárki más élőlényre a világon, akkor ott valami nem tiszta, ragaszkodás, vagy valami egó van. Csak amikor annak ott van a helye, akkor gondolni rá, folyamatos elengedettségi állapotban lenni. Kb ilyen lehet egy tiszta párkapcsolat akkor elméletben, nem?

Aditi képe
A "kapcsoló"
2012. november 01. csütörtök, 11:34 | Aditi   Előzmény

Inkább talán azt mondanám, SZERETETTEL szemlélni. De a közömbös is már egy kilépés, hátralépés, ránézés, az azonosulástól való szabadulás. Amikor már szeretet is van benne, akkor már elégedett vagyok, még ha el is vesztettem valamit, még ha fájdalommal is járt, még ha vágyok is valamire, amit most nem kaphatok éppen meg. és a szeretet, az elégedettség, a hála, az öröm, a jólét érzése feloldja ezeket a megkötő érzéseket, valószínűleg azért, mert felsőbbrendű.Különben fordítva történne.

Ez az öld meg a vágyat, jó szöveg, de nekem már annyira hiányosak ezek a bölcsességek. Mindent értek, mindent tudok... :). Tényleg, legalábbis úgy érzem, annyira igen, amire most szükségem van. Mégis. Amikor a helyzetben vagyok nem segít. Amikor azonosulásban vagy, nem segít amit tudsz, csak amit teszel. Most itt tartok. Nálam ezek a dolgok, amit említettél úgy működnek, mint egy kapcsoló. Most pl azt hiszem, kicsit szerelmes vagyok, és ez felkelti egy csomó régi félelmem, egy csomó apró helyzetben. Azt vettem észre, hogy segít az, hogy észreveszem, segít, hogy sokszor rádöbbenek, hogy az a valami amit érzek, félelem, szorongás, vágy, nem a jelenhez tartozik, nem a szituációról szól, és nem arról az emberről, aki ott van velem benne, hanem az én lelkem élményeiről. Nem biztos, hogy ez önmagában elég, de egyszer csak valahogy kattan az a bizonyos kapcsoló, és elönt a szabadság és a szeretet érzése, hogy biztonságban vagyok, bármi lesz. És olyankor feloldódik a félelem és öröm marad bennem, bárhogy is lesz.

Szerintem valahogy így működik. De kezdem azt gondolni, hogy soha senki nem fogja tudni ezt úgy leírni másoknak, elmondani, vagy megtanítani, hogy működtethető legyen. Mert ez annyira belső dolog. A tudás csak felszín. A kapcsolót megtalálni, nos, nem tudom, mi kell hozzá. Bárcsak tudnám.

Namaszte

Domoszlai Katalin képe
Véleményem szerint annak az embernek
2012. november 01. csütörtök, 17:49 | Domoszlai Katalin   Előzmény

aki képes a feltétel nélküli szeretetre minden létező és így önmaga iránt is annak nincs szüksége párkapcsolatra. Teljes anélkül is.

A párkapcsolatra azért van szükségünk, hogy lelkileg fejlődjünk, hogy tapasztaljunk, elsősorban a saját szexualitásunkat, hogy megismerjük önmagunkat és tudatosítsuk a bennünk élő nőt és férfit.

A vágyak meghaladása elég magas szint, az elme lecsendesítése, a közömbösség elérése elsősorban a keleti embereknek járható út. Nagyon fontos különbséget tenni a vágyak és érzések elfojtása, letagadása és a meghaladása között. Ugyanis ha valaki erővel emeli magát a tisztább, csendesültebb állapotba, elfojtva a valódi, sokszor tényleg nagyon zavaros érzéseit, azokat csomóba gyűjti, ahelyett hogy kioldaná őket. Amit erőből csinálsz, az nem természetes állapot, az nem a nyitottság, az nem az áramlás.

Más és más spirituális ösvény való az introvertált, kevéssé szenvedélyes embereknek és más a tüzes, extrovertált típusoknak. A dervisek útján ugyanúgy el lehet jutni Istenhez, a szenvedélyes arabokat ki tudta volna leültetni egy fa alá? Viszont a lelkük a tánc és a zene, ez lett a keringő dervisek útja.

Az üresség meditáció útja is meghatározott személyiségű embereknek vált be. Buddha minden vágyát megélte, hiszen nagyon gazdag volt, szép felesége, szerető szülei voltak, mindene meg volt. Milyen vágyról kellett neki lemondania? Könnyen lemondok arról ami már semmilyen pluszt nem tud nyújtani nekem...

A Sanyi a tantra ösvényét tanítja, nekem is ez a választott utam. A tudat minden irányba nyílik és tágul, teljesen és tisztán bevállalva és megélve az egó által kellemesnek ítélt és a negatív érzéseket egyaránt.
Az árnyék oldal megélése és tudatosítása a része ennek az ösvénynek, elfogadom az összes negatívumot önmagamon belül. Mert minden én vagyok. Ez nem azt jelenti, nem akarok változtatni rajta, fejlődni, kiteljesedni, jobb emberré válni, hanem azt, hogy a saját magam felé irányuló őszinteséget és bevállalás mértékét folyamatosan emelem. Együtt tanulok és tapasztalok az élettel.

A buddhisták az vallják, választanod kell az utat, nem pedig ide-oda kapni, ahogy az egónak éppen a legkényelmesebb. Ezzel mélyen egyetértek. Nagyon fontos megtalálni azt a módszert, ami átsegít a zavaros mélypontokon, a szétcsúszásokon, a megrekedéseken. Számomra az átütő sikert az biztosította már több életterületen, ha le tudtam mondani az irányításról és átadtam az adott problémát meditációban a belső bölcsességemnek. Elfogadva a vezetést.

jaguar képe
Párkapcsolati szükség
2012. november 05. hétfő, 0:43 | jaguar   Előzmény

Amit a párkapcsolati szükségről írtál, hát lehet benne valami. Én most pl egy olyan, hát kapcsolatszerűségben vagyok, ahol olyan mélységű elvárásokat és ragaszkodásokat kell elengednem, amiket eddig soha. És onnantól működik! Addig nem. Ha egótlanul vagyok benne, csak akkor működik. Az, amire az előbb még vágytam, de elengedtem, akkor abban a pillanatban felmerül benne utána.. De bármilyen akarás részemről nagyeséllyel kudarchoz vezet. Egymás tanítói vagyunk. Néha szex. De ennél tisztább, játszmamentesebb kapcsolatom végülis ha úgy vesszük még nem volt.. :D

Na de visszakanyarodva, a meghaladás/elfojtás téma érdekelne bővebben, de ezt nem értettem teljesen az írásodból: "Nagyon fontos különbséget tenni a vágyak és érzések elfojtása, letagadása és a meghaladása között. Ugyanis ha valaki erővel emeli magát a tisztább, csendesültebb állapotba, elfojtva a valódi, sokszor tényleg nagyon zavaros érzéseit, azokat csomóba gyűjti, ahelyett hogy kioldaná őket. Amit erőből csinálsz, az nem természetes állapot, az nem a nyitottság, az nem az áramlás."

Eleve azt nem tudom mit értesz az 'erővel emelni magad a tisztább, csendesültebb állapotba' alatt? Napi rendszerességű meditáció, akkor is ha nincs kedved hozzá?

Domoszlai Katalin képe
Mit jelent megtartva meghaladni?
2012. november 05. hétfő, 9:45 | Domoszlai Katalin   Előzmény

Először ezt tisztáznám. Gyakorlati példán át tudom a legjobban megmutatni. Képzeld el, hogy a problémás életterület a fizikai önvédelem. Vágysz arra, hogy veszélyes helyeken meg tud védeni magad. Legyen mondjuk egy afrikai utazás, amire nagyon vágysz. Elkezdesz járni valamilyen önvédelmi sportra, legyen mondjuk karate. Kiderül még a középszerű szintet sem vagy képes elérni. Elfojtod, letagadod akkor a vágyadat ha azt hazudod magadnak nem is érdekel, sem az utazás, sem a karate. Ezért nem mész inkább olyan helyekre, ahol tisztán látod mekkora veszélyben vagy. Bezárkózol. Túlkompenzálod viszont akkor, ha széles hátú barátokkal és géppisztolyokkal villogsz, direkt keresed a bajt. A legveszélyesebb helyekre utazol.

A megtartva meghaladni azt jelenti, hogy megtalálod a fizikai önvédelem olyan formáját, amit tökéletesen el tudsz sajátítani. Eggyé válsz a képességgel. Innentől fogva nem érdekel, hogy a hely ahová utazol, veszélyes vagy nem, azért fogsz oda menni mert ott van dolgod, tisztán látod a lehetőségeidet. Megtartod magát a képességet, használod ha az élet azt hozza, sem el nem kerülöd gyengeségből, sem nem hajszolod azért hogy kitűnj a többi ember közül. A helyén van benned.

Az érzelmi fájdalmaktól való félelem, például a csalódástól való rettegés a leggyakoribb ami kóros magatartást okoz a kötődések területén. Az egyik egészségtelen reakció a teljes bezárulás, ahol az illető azt hazudja semmilyen kapcsolatra nincs már szüksége, mert meghaladta. Meghaladta volna akkor, ha nyitottan belemenne abba a kapcsolatba, amit az élet neki felkínál. A túlkompenzáló viselkedés formák széles skálája létezik az érzelem mentes kaland hajhászástól a görcsös túlkontrolláló, paranoias féltékenység által irányított kapcsolatig. Az érzelmi fájdalmaktól való félelmet akkor tudjuk meghaladni, ha rendelkezünk a feldolgozás képességével. Hiszen az az ember is bezárul, aki a fájdalmas érzésekbe csak bokáig megy bele. Soha meg nem tapasztalja, milyen ha átcsapnak a feje felett a hullámok, nem fog úszni és megfulladni megtanulni.

Erővel emelni magunkat a tisztább állapotba az olyan gyakorlatokat, döntéseket jelent, ahol képtelenek vagyunk tisztázni zavaros helyzeteket, ezért erőből jót teszünk, a szebbik oldalunkat megmutatva, vagy pedig elvonulunk a saját belső harmóniát adó kuckónkba, a fényes és tiszta állapotokat betöltve meditációban, leengedve kidobálva a feszültséget. Természetesen az ilyen döntéseknek és gyakorlatoknak helye van, fénnyel feltölteni magunkat ha túlvállaltuk magunkat, kiégtünk. Ezek a gyakorlatok tisztítanak a tudatosítás nélkül. Használni kell amikor energiára van szükség, azzal a tudattal, hogy amit most hárítasz, elfojtasz, később szembetalálkozol vele. Viszont tied akkor már a lehetőség, hogy egy harmonikusabb, tisztább állapotból jól átlátod és megbirkózol vele. Erre a legjobb példa a kialvatlanság miatti ingerültség. Választhatsz, hogy ami ingerülté tesz, megoldod egy rossz állapotból vagy képes vagy félretenni és kipihenni magad. A rossz döntés csak az, ha azt gondolod, azzal hogy félretetted meg is úsztad.

A tudatos elengedése a ragaszkodásnak egy tanulási folyamat. Azt jelenit, hogy már a játszmákból jól ismered a gyerekes, óvodás szinteket, most pedig begyakorlod, megtanulod és elfogadod a legmagasabb szintű kapcsolódást egy másik emberhez.

Feliratkozás Hírlevélre