husztisanyi blogja | Önmegvalósítás.hu

Amikor elindultam az önismeret útján, hamar világossá vált, hogy nem vagyok kezdő a belső gyakorlatok világában, ezért nem az alapoktól tanultam mindazt, ami az önismereti úthoz kell. Ennek az lett a következménye, hogy amikor már nem csak tanultam, hanem tanítottam is az önismeretet, akkor nem tudtam megfelelően oktatni a kezdőket, akik az alapoktól igényelték volna a segítséget, csak a haladókkal boldogultam zökkenőmentesen. Hiába igyekeztem évekig, a kezdőknek csak nem tudtam úgy elmagyarázni az összefüggéseket, nem tudtam olyan testhezálló gyakorlatokat adni, mint azoknak, akik útját már ismertem a magamén keresztül.

Pár hete aztán megelégeltem ezt és elkezdtem felszámolni a nem-tudásomat és hiányosságaimat a Gyorstanulás technikájával. Ez a technika nem más, mint egy információ letöltő gyakorlat, amellyel közvetlenül az Akashából juthatunk nagy mennyiségű tudáshoz, ami egyből beépül a saját tudásunkba.
Korábban sokszor alkalmaztam már ezt az információ letöltő gyakorlatot, - például ha valami új dolgot szerettem volna tanulni, vagy a meglévő tudásomat akartam kiegészíteni - de azért még most is meglepett, hogy mennyire hatékony módszer ez a tanuláshoz!

A piacról hazafelé sétálva, az egyik kereszteződésben belebotlottam egy kerékpáros fickóba, aki igen hevesen szidta az autósokat, hogy azok mennyire figyelmetlenek, és akár még el is ütnék, ha Ő nem vigyázna magára!
Próbált engem is bevonni a játékába, hogy szidjuk együtt az autósokat, de én inkább tovább álltam és csak utána gondolkodtam el azon, hogy vajon mi is volt ennek a közjátéknak az értelme, a jelentése?

Először arra gondoltam, hogy szegény fickó, láthatná pozitívan, vagy reálisan is a világot, ehelyett csak a negatívumokat látja. Biztosan annyi rossz tapasztalata volt már az életben, hogy emiatt elvesztette a pozitív látásmódját, már képtelen hinni az emberek jóságában, az autóvezetők előzékenységében.
Már majdnem megsajnáltam szegény párát, amikor valahonnan beugrott, hogy nála ez nem a rossz tapasztalatokból alakult ki, hanem Ő maga alakította úgy a látásmódját, az életét, hogy abból az egojának nyeresége legyen!

De mit nyerhet vele az ember, ha mások csak bántják, rosszul bánnak vele?

Sokat beszélgettünk már megvilágosodásról, megvilágosodottakról és bizony rengeteg féle véleményünk van róluk.
Vajon tudjuk-e, milyen egy igazi megvilágosodott?
Milyen elképzeléseink vannak róluk? Ezekből melyek igazak és melyek csak a mi kivetítéseink?
Tudhatjuk egyáltalán, hogy ki a megvilágosodott, mielőtt elérnénk a megvilágosodást?
És mit szólnak mindehhez a Megvilágosodottak?

Feszegessük együtt ezeket a kérdéseket, hátha megtaláljuk az igazságot!

Mindig Választás előtt állsz.
Holnap egy ország fog választani, vagy legalábbis a választásra jogosultak egy része. De igazából mindenki választhat holnap ebben vagy abban, hiszen mindenki életében vannak olyan választási, döntési helyzetek, amelyekben döntenie kellene, amelyekben már rég le kellett volna tennie a voksát.

Manapság már lépten-nyomon beleszaladunk azokba az összeesküvés elméletekbe, amelyek szerint az emberiséget tömegesen manipulálják különböző titkos eszközökkel, módszerekkel.
Rádióhullámok, titkos rezonancia kísérletek, mentális programozás, tömegmanipuláció, agyturkászás... keringenek a történetekben.
Te mit gondolsz minderről? Van esetleg saját tapasztalatod is? Lehetségesnek tartod mindezt?

Mi a véleményetek a buddhizmusról mint tanról, a buddhizmusról mint vallásról és a buddhista egyházakról?

A múltkor már írtam valahol, hogy egy-egy pillanatra elkapott a tapasztalás: nem vagyok azonos a testemmel. Akkor megfogalmazódott a vágy, hogy milyen jó lenne ezt nem csak pillanatokra, hanem hosszabban, végleg tapasztalni!
Tegnap óta egész hosszú időkre úgy élem meg, hogy egy belső lény vagyok, aki ebben a testben lakik, használja és irányítja azt. Sőt ha akarom, akkor szándékkal is elő tudom hozni ezt a látás- tapasztalás-módot. Csak akarnom kell és ismét így tapasztalom a test és magam közötti kapcsolatot.

Álmomban puskával szarvasokra vadásztam. Le akartam lőni egyet, de Ők éberebbek voltak, mint én ügyes, és mindig arrébb szaladtak. Még megcélozni sem tudtam őket, így sokáig csak kergetőztünk az erdőben.
Aztán az egyik fiatal nőstény szarvast sikerült jól becserkésznem, egészen közel voltam hozzá, amikor felriadt és pont felém kezdett szaladni. Nem nekem akart jönni, csak ijedtségében rossz irányba indult el.

Egy önkormányzati hivatalnok pénzt fogad el, hogy szemet hunyjon egy szabálytalanság felett. Az orvos és a nővérek akkor figyelnek oda tisztességgel a Nagymamámra, ha megkapták a zsebpénzüket. A vasutas jegyellenőr addig csűri-csavarja a bírságolást, amíg végül az Ő zsebébe vándorol a pár száz forint.
Ezek csak az elmúlt pár hét korrupciós történetei, amelyekkel személyesen, vagy elmesélés útján találkoztam.

Az elmúlt hetekben két olyan új kapcsolattal is bővült az életem, amelyek lelkileg jóval mélyebbek, mint amelyekkel eddig találkoztam. Mindkét új ismerősöm felé mély, belső lelki kapcsolódást érzek, szavak nélkül is értem és érzem Őket. Nagyon mély tiszteletet, megbecsülést és hálát érzek feléjük.
Elsőre arra gondoltam, hogy talán egy előző életemből bukkantak fel régi ismerősök, de most már egyre bizonyosabb vagyok afelől, hogy nem is lényeges, hogy éltünk-e egy életben valaha, sokkal lényegesebb, hogy a lelkeink állnak kapcsolatban egymással.

Az ego azon kívül, hogy tévedések, hazugságok és tudatlanság kusza keveréke, mégis csak a részünk, belőle, általa tapasztaljuk ilyennek a világot, így van benne valami emberi, valami szerethető.

Ismerjük meg az egonk belső működését és jöjjünk rá, hogy mely módszerekkel lehet megszelídíteni, hatni rá, illetve melyekkel egyáltalán nem!