Ki akar örökké élni? - Halhatatlanság Leonard Orr szerint | Önmegvalósítás.hu

Ki akar örökké élni? - Halhatatlanság Leonard Orr szerint

Hozzászólások

90 hozzászólás
Gondolkozom...
2014. március 05. szerda, 11:00 | kobold   Előzmény

Sokat jártattam ezen én is a fejem. A lélek kifejezést régóta így használjuk. Eleinkrtől így halljuk... Ha valakinek rossz a kedve, megcsalta a párja, akkor azt mondják az öregjeink és még mi is, hogy " fáj a lelke". Jó. Akkor hova kerül a szellem? Vagyis a szellemi részünk hol is van, mi az? :-). Egy másik beszélgetésben, "hogyan tanulunk-nál" éppen ezért jó a hosszabb tanfolyam, mert ezek is tisztázódnak, van rá idő, h rend legyen a könyvespolcon. Akkor hol a szellem a "rangsorban"? :-), :-)
Kobold

Oneness képe
Tudatosság.......
2014. március 06. csütörtök, 22:21 | Oneness   Előzmény

A halál körüli gondolatok engem is foglalkoztatnak.....

Egy jógaórán anno azt a bölcsességet hallottam, hogy "aki meghal mielőtt meghalna, az nem hal meg mikor meghal" már akkor is arra gondoltam, igen....én szeretném ezt megtapasztalni..... szeretném megtapasztalni, hogy a halál-t mielőtt meghalok....

Mi az, hogy halál?

Az elmúlt egy hónapban még többet foglalkoztat a gondolat. 88ik életévében járó mamikám kórházba került januárban.... a kórházban töltött napok során, azt hiszem többször elsirattam.... tudtam, hogy egyszer eljön a nap..... február 16-án elaludt ..... és meghalt e földi létnek és megszületett egy másik világnak...... február 28-án volt a temetése.....

minden csak nézőpont kérdése.... hitem szerint azért vagyunk a Földön, hogy a szeretetet tanuljuk.... amíg lélek vagyok egy csodálatos szeretet állapotban vagyok és utána itt a Földön meg kellene tapasztalnom ezt az állapotot.... szerintem ezért vagyunk itt, hogy a szeretetet tanuljuk.... és ha innen nézem, amikor megszületünk ide a Földre, az lehet a halál a lelki világ számára és mikor meghalunk akkor az születés a lelki világba.... vagyis visszatérés....

mióta Mamikám meghalt..... tapasztalok, tapasztalom valakinek az elvesztését, a saját félelmemet a haláltól, attól, hogy egy nap én is meghalok....és a napot én nem tudom....bármelyik nap lehet.....
egyet tehetek felkészülök a halálra, hogy tudjam mi is az, hogy halál.... félek tőle, mert nem tudom mi az, nem tudom mi vár rám, ismeretlen.....felkészülök a halálra úgy, hogy élvezem az életet.... amikor Mamim kórházban volt sárgarépa tisztítás közben arra gondoltam.... akkor Ő most nem fog többet répát látni?.... pedig milyen jó is a sárgarépa.... valahogy átértékelődtek az élet dolgai.... mindent meg tudok élni csodának.... de jó, hogy még láthatom..... de jó, hogy még megehetem, megkóstolhatom, ölelhetem....

keresem az emlékeket a gondolataimban amiket átéltem vele....régi fénykép, Mami ölében én - pár éves lehettem.... és néztem a képet és arra gondoltam, hogyan lehetséges az, hogy elfelejtettem... én nem emlékszem .... hogyan tudtam elfelejteni..... keresem az emlékeket a múltamban.... hogyan lehetséges, hogy én éltem meg és elfelejtettem.... miért felejtettem el?

a temetés előtti vagy utáni este, megint ezen elmélkedtem....hogyan felejtek el valamit, ami velem történt....az előző életekről ne is beszéljünk....a mostani életemet is elfelejtettem.... és ahogy keresem az emlékeket, egy-két emlék előtör valahonnan....mi lenne, ha lefeküdnék aludni és egyszer csak egy másik világban ébrednék fel....egyszerűn egy másik tudatosságra ébredek.... lehetséges lenne egy más tudatosságra ébredni?.....akkor ott úgy éreztem, ilyen lehet a halál.....egyszer csak hirtelen mindenre emlékszem.... mindenre, minden életemre, az egységre....arra ami, van.... és a halál ennyi, egyszerűen egy másik tudatállapot.... természetesen megtörténik egy pillanat alatt.... egy más tudatállapotra ébredek..... megnyugtató volt, úgy éreztem nem is olyan "félelmetes" a halál....

úgyhogy jelenleg ott tartok, hogy "elméletileg" azt gondolom, a halál egy tudatállapot változás....ennyi.....

illetve, hogy a halál nekünk "embereknek" olyan idegen...a lélek számára természetes.... mintahogy, mi este levetjük ruhánkat, úgy veti le a lélek is a testet, azért hogy új testet válasszon és újra szülessen és még jobban "szeressen" .....

Áldás......
Oneness......

Nagyon szépen írtál...
2014. március 07. péntek, 0:38 | kobold   Előzmény

Köszönöm, h megosztottad az érzéseidet. Sajnálatos dolog, ha ilyen eseményt kell megélnie az embernek. De amint megszületünk ehhez a tényhez közeledünk. Egy dolgot kell csak tudatosítani magunkban ilyenkor. Amikor átlépett a másik dimenzióba, akkor Ő már jó helyen van.!! Ezért van némely országban ilyenkor ünneplés és fehér ruhájuk. Próbálnak osztozni az Ő örömében....
Nyugalom, nem fogod elfelejteni. Életed része, örömmel, bánattal. De ez már a múlt. Egy idő múlva majdnem teljes könnyedséggel tudsz majd róla beszélni. Megmarad az emlék, a sok csodálatos élmény, de tudod, h ez az élet rendje... Csak hagyd, h a földi ruháját folyamatosan leadja dimenziókon általlépve, és újra tudjon születni, amikor jónak látja....
Kobold

Oneness képe
Káprázatos természet
2014. március 09. vasárnap, 20:23 | Oneness   Előzmény
A hagyomány szerint az ember...
2015. szeptember 25. péntek, 12:39 | Éva.   Előzmény

A hagyomány szerint az ember eredendően szellemi lény volt /mint Isten/,ezt is jelentené,hogy Isten ,,a saját képére és hasonlatosságára formálta ,,teremtette " őt ". /Akkor örök élete volt/. Aztán fokozatosan merült ez a szellemi lény az anyagba,és ennek egyenes következménye a ,,halál".... Nagyon jó magyarázatnak találom ehhez a Teremtés könyvét a Bibliában,ha a szimbolizmusát nézzük és aszerint értelmezzük,és nem a szó szerinti jelentését a történetnek.

Michaelita képe
miért halunk meg?
2014. március 04. kedd, 20:13 | Michaelita

Én simán azt is el tudom képzelni, hogy arra is szükségünk van, hogy ahogy az életet és az élettel járó misztériumokat megtapasztaljuk, ugyanúgy egyszercsak meg szeretnénk tapasztalni valami többet, valami mást: mondván, mostmár az élet egy-egy részletét megismertem, mostmár szeretnék megismerni ennél még valami rejtélyesebbet is, s vágyunk a halál misztériumának megtapasztalására, mint afféle nagy kihívásra.

Vagy például, amikor az élet már nem nyújt elég tanulnivalót (mert elzárjuk magunktól), nem nyújt elég megélnivalót (mert elfáradtunk), akkor beszűkítjük az élet-lehetőségeinket és feladjuk az élet megértésére, megélésére vonatkozó vágyainkat, megfáradva, bekorlátozva visszavonulót fújunk.

Vagy még olyan is lehet, hogy az életünk tablóját áttekintve rájövünk, hogy nem azt csináltuk, amit szerettünk volna és ebben a tudatban megcsömörlött emberként visszavonulót fújunk.

Egy biztos. A halál nem csak megtörténik velünk, hanem lelki és szellemi szinten mintegy megidézzük magunknak, még akkor is ha erről nincs is tudomásunk.

Az életünkben van 2-3-4 olyan elágazási lehetőség, amikor meghalhatnánk akár (néha csak egy "hajszálon" múlik) és mi ott és akkor döntünk, hogy még maradunk, még van feladatunk, még van kihívásunk, még van erőnk, még vannak lehetőségeink, még van hozzá elég kitartásunk.

Szerintem az a legnagyobb gond, hogy amíg még nagy bennünk a halálfélelem, addig tulajdonképp az élettől is félünk. Ha a nagy halálfélelem átmegy egy viselhető, normális mértékűként kezelhető méretűbe, akkor merünk úgy őszintén és igazán élni és értékelni az életet.

A test haláláról
2014. március 05. szerda, 13:23 | Cang (útkereső)

Szerintem a testnek két dolog miatt kell meghalnia:

egyik dolog, hogy rendes karbantartás hiányában elöregszik, elöregszik, és többé nem képes ellátni a funkcióját. Egy öreg, vagy más módon hasznavehetetlenné vált testet pedig elhagy a tudat, hiszen az azért inkarnálódott, hogy testi tapasztalatokat szerezzen, illetve testen keresztül vegyen részt különböző kapcsolatokban.

Másrészt a testi tapasztalatokon keresztül olyan sok berögzült mintát hordozunk, ami egy idő után a tapasztalás és a Fejlődés gátjává válik, hasonlóan ahogy Sanyi is említette A Miért halunk meg? cím alatt.

Ebben az összefüggésben az hogy Fejlődés nem csak a saját személyes, elszigetelt előrehaladásunkat jelenti, hanem azt is, hogy az emberek vagy tágabban az érző lények élő rendszert alkotnak, és együtt is fejlődnek, hasonlóan, mint ahogy egy-egy különálló lény is teszi. Így szemlélve a testi halálunk olyan, mint egy sejtünk pusztulása például a csontunkban vagy a bőrünkben.

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
A testem sokkal könnyebb lett
2014. március 06. csütörtök, 20:58 | Huszti Sándor -...

1-2 napja azt érzem, hogy a testem sokkal könnyebb lett, kellemesebb, lazább érzés benne lenni. Egyelőre nem tudom pontosan minek köszönhető ez, ugyanis több egészséget adó-növelő módszert is alkalmaztam a közelmúltban:Volt béltisztítás, húsról leszokás, tej elhagyása, zöld turmix minden reggel, fagyasztott búzafűlé, némi kolloid fogyasztás, öröm ujjongás és mellé még sok-sok meditáció egészségen és halálon.A zöld turmix fogyasztást biztosan meghagyom az étrendemben és a húst is mellőzöm, amennyire csak tudom. Egyelőre nem kívánom és ez már jó jel.Most cseréltem le a kényelmetlen matracomat egy memória szivacsosra, várom az első éjszaka eredményét.

Domoszlai Katalin képe
A testem könnyebbé válását
2014. március 07. péntek, 6:19 | Domoszlai Katalin   Előzmény

tapasztalom én is. Változatlanok a táplálkozási szokásaim, de sokkal kevesebbet eszem, a búzafűlé kúrát ki szeretném próbálni.

A megnövekedett energiaszint abból fakad nálam, hogy az energia blokkok kinyitásával a beszűkült energia rendszer átjárhatóbbá vált, csökken a súlyom ahogy a kövekként cipelt belső terheket lerakom, ahogy levedlem a védekezésből rám rakódott rétegeket.

Ha onnan nézzük a halál kérdését, hogy miért születünk ide vissza, akkor nem csak az elengedés megtanulása az oka. A köztes lét, ahogy a nevében is benne van köztes. Az első meditációs élményem erről a negatív mélypontról történő megnyílás volt, az egóm feladott mindent, erre az élmény be tudott jönni.

Azért jövünk ide vissza, hogy megvalósítsuk a vágyainkat, az életörömöt. Befogadjuk azokat az élményeket, amit a tisztulás, a lelki fejlődés ad, megvalósuljunk, mint kiteljesedett ember. A megvilágosodás itt történik. Akkor, amikor olyan nyitott állapot jön létre, ahol sem félelem, sem megéletlen vágy nem szűkít be.

A fizikai test meghalásától való félelem mögött én találtam egy sokkal nagyobbat. Az előző életek megismerése és a mostani élet kötődéseinek az oldása feloldja a halálfélelmet, a köztes lét egy nagyon laza és kellemes hely :-) nagyon jó ott lenni.

Amikor tudatosult bennem, a fizikai testem halálától nem félek már, előjött a lelkem halálától való félelem. Mert oké, cserélgetem itt a testeimet, hol férfinak, hol nőnek leszületve, de mi van akkor, ha az meghal az, aki ezt tapasztalja?

Csináltam fekete fény meditációt, van benne még feloldatlan bőven.

Mert erre egyetlen megoldás van a megvilágosulás maga. Aki fél megszűnni, az az egó, aki elkülönülten tapasztal, álmodik.

fehercsongor képe
Ha lelkem hófehérré mosásához,
2014. március 09. vasárnap, 22:59 | fehercsongor

az összes megélendő foltkioldáshoz ez a test a megfelelő "szekér",akkor tényleg logikus , hogy az autómba belegyártott, (bizonyos élettartam után fellépő) meghibásodáslehetőségeket kiiktassam, és a genetikai leromlás előtti 1200 évet futtassam vele. A kultúrális és tudati szinten beépített halálelkerülhetetlenség tudat viszont kemény dió,mert a hit hozzá nem elég: olyan mély ,megtapasztalásból eredő bizonyosságot kíván, amit megszerezni,megélni keveseknek adatott meg.A romboló,negatív energiájú környezet által okozott időleges halálvágy ehhez képest még könnyen feloldhatónak tűnik.
U . i . : A táplálkozás optimalizálása a tudat tágulásával,a lélek tisztulásával együtt jár; ezt már a régi indek is megírták. "Kellemes illat és kevés ürülék : az igázás először ezt tűzi ki célnak "(Svétasvara upanisad II.10. ) Amerika a dezodormániájával szintet tévesztett,mert a test szagát nyomja el a lélek foltjaié helyett,és még csak nem is belűlről a tisztító táplálkozással,hanem kívülről szüntetve meg az érzékelését az ok felszámolása helyett.

GulyásÁgi képe
Halál élmény
2014. március 10. hétfő, 12:28 | GulyásÁgi

Halál meditáció-transzlégzés élményem

Vasárnap részt vettem a programon, megosztom Veletek. Már többször voltam transzlégzésen, soha ilyen fájdalmas, mély és soha ilyen döbbenetesen jó és szép, felszabadult élményeim nem voltak.
AZ a kérdés foglalkoztatott, hogy talán meg kell tapasztalnom egy ilyen meditációt, hogy az, ami most van meghalhasson és történjen meg valamilyen újjászületés az életemben. Nem volt bennem halálfélelem, mert már más témákon dolgozva valahogy ezt automatikus kiiktatódott az évek során, de néha meditációban előjött valamiféle halálvágy, ami meglepett, inkább úgy mint vágyakozás valami más, valami jobb iránt.
Ennek megfelelően „indiános” történet jött, az indián aki tudatosan elvonul meghalni, mert már eleget élt. Az nem volt egészen tiszta, hogy én vagyok-e az indián vagy csak figyelem őt. Nagy nyugalommal és békével vonult a fénybe, bele egy nagy „Napba”. Az út először könnyű volt, aztán nehezebb lett, el kellett búcsúzni a gyönyörű világtól. Kicsit volt ez fájdalmas, de valamiféle biztos tudat, hogy menni kell, vitte tovább az indiánt. Aztán a legvége előtt jött a legnagyobb, legélesebb fájdalom, itthagyni, akiket szeret. Ez bennem eddig csak úgy volt (szégyen vagy sem), hogy azoknak lenne csak rossz, akik maradnak, nekem nem igazán, hát most megértettem, hogy nekem is rossz lenne, vagy legalábbis nem olyan egyszerű, mint ahogy képzeltem. Nagy sírás majd egy kicsit könnyebb és következett a halál. A fényből megfogták a kezemet és segítettek, áthúztak. Biztosítottak, hogy visszamehetek ha akarok, de húzniuk kellett, hogy át tudjak hatolni. Olyan mint ahogy az ember a születést képzeli, valami furcsa vattaszerű anyagba húztak át. Tudtam hogy ismerem azokat, akik ott vannak, de nem is gondolkodtam ezen. Erősnek kellett maradnom, hogy át tudjam küzdeni magam, tele voltam kétséggel, hogy jó döntés volt-e. Hagytam, hogy húzzanak. Aztán áthúztak, szépen, könnyedén, már többször is megtapasztalt módon kikerültem, kiléptem a testemből és egy kis fénygömb lettem. Láttam az indiánt, ahogy már nem mozog, nem lélegzik. Én voltam az élettelen test és a fénygömb is. Láttam hogy bogarak másznak az indián kezén és nem érzem. Illatot éreztem, még földi illatot. Vártam hogy jöjjenek érte, vigyék el és temessék el. Még mindig megvolt az érzés, hogy visszamehetek, ha szeretnék. Vártam, de tudtam hogy elindultak érte, a test-ért és akkor a fény felé kezdtem vonzódni. Nem volt érdekes, az hogy kik vannak ott, nem akartam velük összekapcsolódni, üdvözölni őket, csak hozzá akartam kapcsolódni a nagy fényhez. Egyre távolabb került érzésben a Föld, és egyre jobban vonzott a fény. AZ érzelmek eltűntek belőlem az emlékezet eltűnt és csak hagytam hogy eltávolodjak Volt egy pillanat, amikor azt éreztem, hogy nem érdekel tovább, hogy mi van ott és akkor szinte beszippantott a fény és elaludtam, vagy nem tudom, mintha lekapcsolódtam volna. Azt hiszem csak egy pillanattöredék volt és „visszaengedtek”. Mint egy gumilabda visszapattantam, nagyon ijesztő érzés volt, hogy ott voltam és felkavaró, nehezen elmesélhető.
Ezek után kusza volt, hogy mi történik, közben elvileg mások a köztes létben voltak, nézték a temetésüket. Bennem azok az érzések jöttek elő ezerrel, hogy ÉLNI AKAROK. Egy csomó dolog arról, hogy milyen értelmetlenség lenne meghalni és újrakezdeni, amikor inkább most kellene tényleg, igazán élni, sokkal jobban szeretni, sokkal jobban örülni, sokkal inkább élvezni az életet és ezt átadni a gyerekeimnek. Erősen éreztem, hogy mit kell másképp csinálnom és hogyan, teljesen világos volt. És hogy milyen értelmetlen és felesleges lenne megfutamodni, milyen butaság.
Közben, ahogy ment a zene valamelyik régi klasszikus Gyász-indulója következett, amit még valaha én is el tudtam zongorázni és ez is olyan szívmelengető volt, és átment egy szintén klasszikus keringőbe. EZ volt a legjobb része az egésznek. Táncoltunk a Halál és én. A Halál az indián oszló összeaszott csontváza volt, tele férgekkel, és átöleltem és táncoltunk a gyönyörű zenére és összeölelkeztünk és összeért az arcunk. Azt éreztem, hogy TISZTELEM ÉS ELFOGADOM ŐT, és ő bár távolságot tart, de szintén komolyan vesz engem, és ez olyan erős érzés volt, amit nem nagyon tudok leírni. Összeért az arcunk, és ez megnyugtató érzés volt. A végtelenségig tudtam volna táncolni. Valamiféle teljes elfogadás, vagy annak legalább egy része történt meg bennem, nagyon nagy intenzitással.
Utána következett a „buli” része. Annyi minden félelem, bizonytalanság, tudatlanság került helyre vagy jobb helyre bennem, hogy a pozitív érzések, a szárnyalás, az új, eddig soha nem tapasztalt leírhatatlanul jó érzések hihetetlen kavalkádja következett, amiről az ember azt kívánja, hogy bár soha ne lenne vége. Szégyenletesen jó érzések.., majd tiszta és új. Olyan ismeretlen érzések, amiről még nem is tudom hogy mi az, így másnap kicsit nehéz is behívni őket, de azért még megvannak.
Szóval az egész, így összességében, olyan élmény volt, amivel nem tudom, hogy mi tudna vetekedni. (az egy-két „dolog”, különleges élmény, ami eszembe jut :), az nem, mert azoknak nincs ilyen ütős felismerés-tartalma) Mély hálát érzek, hogy megengedtem magamnak, hogy megengedtetett nekem.

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Létezik, hogy a testbe is bele van kódolva az avulás, az öregedé
2014. április 11. péntek, 11:50 | Huszti Sándor -...

"Létezik, hogy a testbe is bele van kódolva az avulás, az öregedés? Ha ismét beletekintünk a bibliába, akkor szembesülhetünk azzal, hogy igen.

“És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.” (Mózes I. 3/6)

Úgy hírlik valamikor magas tudatossági szinten élhettünk, most viszont a DNS-ünk 12 spiráljából csupán kettő aktív, a rendelkezésre álló 64 kódból mindössze 20 funkcionál. No mármost, ha valóban egy istennek nevezett személy alkotott bennünket tökéletesre, akkor miért butított le máris a következő pillanatban?"
Idézet innen: http://goldeneye.ws/2013/11/29/az-orok-fiatalsag-elixirje/

Domoszlai Katalin képe
Úgy hírlik???
2014. április 11. péntek, 15:19 | Domoszlai Katalin   Előzmény

Véleményem szerint nem lebutításról van szó, hanem kibontásra váró lehetőségekről.

Számos előző életembe mentem vissza, egyet sem találtam eddig, ahol magasabb tudatossági szinten lettem volna, mint ahol most tartok, sőt :-)

Ennek ellenére elképzelhető, hogy volt ilyen és ha nem vagyunk képesek ezeket az előző életek előhozni, annak egész biztosan fontos okai vannak.

Mondok egy példát. Anno egy férfinál megnyíltak a harmadik szem képességei. A fejlődése során viszont visszamaradtak gyökércsakrás blokkok és blokkok a szívben, mint például az elfogadás, a megbocsátás képessége. Ha valaki egy feladatot azzal a csakrával megoldani nem tud, ahová az a feladat tartozik, felső csakrás képességgel pótolja, mint például telepatikus befolyásolása a másik embereknek, anyagi haszonszerzés és például bosszúállás céljából.

Elbukik az egó a kísértésekben.

Ezért full ésszerű az, hogy adott képességet blokk alatt tartva leszülessen megtanulni a lemaradásait.

Nálam például maga a vizualitás van blokkolva. Ezt már számtalanszor ünnepeltem, eszemben sincs erőből fejleszteni. Mivel előző életekben elmenekültem a valóság elől színes, izgalmas víziókba, jó sok lemaradást hoztam ide.

Szerintem érdemes utána járni ezeknek a dolgoknak meditációban, sokkal több előző életes megoldatlanság hat ránk, mint gondolhatnánk abból, ahol most tartunk.

Tehát összegezve, nem magasabb tudatossági szinten éltünk, hanem voltak képességeink, amik most pontosan a legoptimálisabb fejlődésünket szolgálva, a lemaradások behozása érdekében blokkolva vannak.

Ugyan ki meditálna halálra, a sajátjára vagy a legjobban szeretett emberekére, dolgozná fel a súlyos fájdalmakat, dühöket ha képesek lennénk dns kódokat meg spirálokat egyetlen csettintéssel kinyitni?

Véleményem szerint csomó halhatatlan és boldogtalan ember lenne, akik hiába vonzanák be a tükreiket...

Másképpen inkább
2014. április 11. péntek, 23:19 | kobold   Előzmény

Szia!
Sztem másképpen működik az egész. Van egy leszületési feladatcsomag. Ehez tartozik egy hozott "tudáscsomag" a feladat elvégzéséhez. Nincs a két leszületés között kapcsolat. Szinte teljesen új a csomag. Ha szükséges lesz valami új tudás, akkor megtanulja az ember. Ez = a továbblépéssel. Vagy, a hozott csomagból feleleveníti, vagy kibontja, h használhassa. Mindezek mellett van a szabad akarat, ami az egész csomagot is megváltoztathatja. Ez a legnagyobb "online" lehetőség, amivel rendelkezünk. Ezért nincs hosszútávú jóslás, csak éppen arra a pillanatra vonatkozó jövőkép....
Látásodhoz: ..."Mivel előző életekben elmenekültem a valóság elől színes, izgalmas víziókba". Azt is lehet hozzátenni a jelenben! h nem vagy látással felkészülve azokra, amik a szép mellett, mint csúnyák jelennek meg. Én sem erőltetem. Azt látok, hallok, érzek, amire éppen szükség van a, mondjuk munkához. Pl. Valamilyen nyálkás trutyi levételekor inkább jobb az érzés, mint a látás :-).
Kobold

GulyásÁgi képe
A test öregedésének kódjai, avagy jól ki van ez találva
2014. április 13. vasárnap, 10:34 | GulyásÁgi   Előzmény

Mindig igyekszem nem traktálni benneteket asztrológiai fejtegetésekkel (arra van saját blogom), de itt most kicsit ezt finoman bedobnám. „Úgy is hírlik” hogy a DNS 12 szála az a horoszkópunkban található 12 bolygóval szinonim, ez eleve egy kód. Bár úgy gondolom, hogy ez egy adott keret, amin jó esetben kicsit lehet javítani, módosítani. Nem a „hadicapet” magát determinálja, csak a jellegét, annyit hogy melyik adott területen van dolgunk az életünkben. Vagyis azt gondolom, hogy van bekódolt rész, amivel érkezünk, van amelyik a jelen ismereteink szerint nem megváltoztatható, mint mondjuk a siketség, van amelyik állandó odafigyelést igényel, mondjuk gyerekkorban már elinduló, életreszóló cukorbetegség és még sorolhatnánk a végtelenségig. Na és van egy csomó öregedést és rossz állapotot elősegítő testi megnyilvánulás, amit magunknak pakolunk oda. Erre is van, véleményem szerint egy előre meghatározott kód, egy amolyan változást segítő kód, és itt van lehetőség a korrekcióra, itt a tanító jellegű betegségekre gondolok. Ha veszed a tested jelzéseit és tudsz változni, akkor inkább a javadat szolgálják.
Aki személyesen ismer engem az tudja hogy van rajtam „némi” súlyfelesleg. (Igen tudom, ez nem betegség, mértékletesség és rendszeres sport fejben eldöntve vagy kemény küzdelem egy életen át és máris sokkal jobb lenne.) Nem olyan nagyon régen nagyon nem jó fizikai állapotban voltam, általában szoktam tudni, hogy mikor miért van ilyen-olyan bajom, de itt egyáltalán nem jöttem rá, ez már eleve nagyon elkeserített, és egyben gondolkodásra is késztetett. Miért érzem úgy magam mint egy 90 éves, hogy lehet ez? A már tudatosabb életemben a tőlem telhető tényleg mindent megtettem az egészségemért, úgy hogy azért voltam elég kedves és megengedő is magamhoz, és ez nem nyűg volt, hanem öröm, de most egy vészesen növekvő hosszú nem teszek szó szerint szinte semmit. Hogy lehet ez? Miért alakítja úgy a sorsom, hogy ne legyen lehetőségem és ambícióm a normális egészségi állapotom fenntartásához? Én a „nagyokos” hogy lehetek már ennyire béna? Arra jutottam a nagy gondolkodásban, hogy a kisgyermekkoromból hozott túlsúlyommal tulajdonképpen majdnem 2 fizikai test életét éltem már le, 1 szívvel, 1 aggyal. Nem csoda, hogy rossz állapotban vagyok, 2X44 az pont 88. Ez a gondolat, ugyan nem eléggé de legalább kicsit felrázott. Rájöttem, hogy igen, nagyon-nagyon sok mindenben duplázom, de nemcsak mondjuk duplaannyit dolgozom de a pozitív dolgokból is duplaannyira van szükségem és sokszor duplaannyit is kapok, minőségben, mennyiségben, opciókban.. Néha tényleg 2 életet élek. Köszi túlsúly, :). köszi, bekódolás, köszi hogy „4 bolygóm Bika”. Már rég meghalhattam volna (amúgy tényleg) és lehet hogy csak fele ennyi boldogságban lett volna részem.
De igazából azt gondolom, hogy amúgy, mindent a HIT mozgat, a HIT aktiválja, vagy fogja vissza a kódokat, még talán az ego kísértésbe esését is a HIT mozgatja. Ami le van blokkolva –most itt a Kati által írtakra utalok -, ha már elég erős a hited, hogy nem csinálsz nagyon nagy hülyeséget, sőt a belső erőd is megingathatatlan, kibonthatod az adott képességet, ha szeretnéd. Nem gondoljátok? Sok mindenre azt mondjuk: baromság, becsapás, micsoda hülyeség, nincs hitünk az adott dologban. Aztán valahogy a személyiség kiegyensúlyozódik, a lélek előtör, vagy „visszatér”, akkor tud az igazi mély hit is szárnyakat kapni, ami meg tényleg, igazán mindent megold. Lehet hogy a kódok is azért vannak hogy előbb utóbb eljussunk egy ilyen megbékélt, tiszta állapotba

Domoszlai Katalin képe
Szia Ági
2014. április 14. hétfő, 7:48 | Domoszlai Katalin   Előzmény

Egyetlen dolgot jeleznék vissza, ami úgy érzem nem kerek, ha már túlsúly :-)

A sajátomat sikerült leadnom. Tény, hogy egyéni, ki miért és mennyire kerek, viszont vannak közös tényezők.

Ez a saját magadnak prognosztizált egész életen keresztül tartó kemény küzdelem az evés örömeivel meg a nem evéssel, ez egy önsorsrontó program. Ha már hit és tény, hogy a hit ereje elég nagy, ebben elég erősen hiszel :-)

A Webmester már nekem is számtalanszor dobta: Abban hiszünk, amit nem tudunk.

Tudatosság fejlesztésére van szükség, képessé kell válni arra, hogy a programjainkat elengedjük, átírjuk.

Ha valaki hozzám fordul ilyen problémával, túlsúly, a következő terápiás programcsomag végigdolgozását javaslom, visszük végig:

1. milyen múltbeli blokkok okozzák a túlevést. Sajátjaimból néhány, volt éhenhalás, éhezés előző életekből.

2. Tartalék képzés tudatosítása, pénz, energia, étel, az egész anyagi életterületen

3. milyen volt anno a szülő jutalmazási módszere, ez hogy írható át. Nekem apám minden ötösért öt forintot adott, amiből két zacskó cukorkát vettem, elég régi a történet :-)

4. Milyen lelki és testi örömhiányt kompenzálok az evés örömeivel? Itt a legjelentősebb a minőségi szexualitás és a szeretet hiánya. Ezeken kívül itt lehet a siker utáni vágy és ki mit talál.

5. Mivel a zsírpárnák kipárnáznak az élet keménységeivel szemben, itt érdemes megnézni a gyerekkort, előző életeket, a lelki és esetleg testi bántások feldolgozatlanságait.

6. Tudatos stresszkezelés, ugyanis az alig tolerálható stressz vagy túlevést vagy kóros soványságot okoz.

Én azt érzem, amikor látom a kövér embereket, a zsírpárnák az emberek 80%-nál tömény bánatból, szomorúságból és megaláztatásból vannak.

Magától lemegy, ahogy ezeket oldjuk.

Ehhez alapgyakorlatként, a fentieket megelőzően, két dolgot javaslok neked, az egyik az őszinteség növelése a saját fizikai testtel kapcsolatban, az evéssel, a testsúllyal, negatív hitrendszerekre való ránézés és ezek elengedése. A második pedig Akasha, letölteni azt, hogyan bánj a testeddel, mit egyél, mit kapjon jutalmul a belső gyerek stb. Utána aztán jöhet az oldások sora, a legnehezebb tudatosítási feladattal karöltve, a könnyedség beengedése, megtapasztalása, minden területen. Step by step, az egód sikítva fog kapaszkodni ehhez a duplán teljesítek, duplán kompenzálok mintarendszerhez :-)

Még egy gondolat. A média mit művelt az emberek fejében a testképpel, erről mostanában dől az info. Ennek ellenére a legtöbb túlsúlyos ember fejben meghozza a döntést, esélytelen, hogy jól nézzek ki. Pedig ez egy döntés.

A másik, tény, hogy a gyerekkor nagyon meghatározó. Viszont alig néhány csecsemő születik túlsúllyal, ugye? Tehát az indulás mégiscsak oké, ami meg történt átírható :-)

Ölelésem

GulyásÁgi képe
Túlsúly
2014. április 14. hétfő, 8:49 | GulyásÁgi   Előzmény

Köszönöm Kati!!!
Hát nagyjából minden pont után tehetek egy pipát, hogy igen, ez is, ez is, ez is.
Már régebben próbálom tudatosan kezelni a témát és azóta egész jó, mondjuk nem gond beszélni róla, mondjuk elhiszem hogy valaki nem attól függően szeret vagy nem szeret.
Igen, volt, nekem is éhenhalós előző életem több is, káoszos nagyon a tartalékképzés, haladok mint a csiga, kompenzálás is igen régen nagyon, most néha.
Biztos hogy van bennem egy ilyen kapaszkodó, hogy nekem így kell élnem, ezzel együtt, ez a duplázás ez most született nemrég :) és biztos folyton újakat tudok majd produkálni. SZerencsére a testem sem engedi, hogy nagyon elhagyjam magamat, mondjuk volt régen hogy éjjel zsibbadni kezdett a kezem, vagy olyat álmodtam hogy most már aztán tényleg erőt kell venni magamon és meg is tettem.
Valami olyasmi van most bennem, nemcsak ebben hanem egy csomó másik dologban is, hogy valahogy a váratlan, addig még nem tapasztalt stresszhelyzeteket kellene kezelnem. Furcsa, de tényleg olyanok jönnek, amiről soha nem gondoltam volna hogy megtörténik. A régieket, a szokásosakat, amik újra előjönnek már remekül tudom, de az új típusúakat tényleg nehezen, és ezek zavart keltenek az összes jól bevált módszeremben.
Ami most nekem nagyon fontos infó volt a tanácsaid közül az a negatív hitrendszerekre való rátekintés.
HOgy csináljam, nem ismerem ezt a módszert. Jó lesz úgy ugye, hogy behívom magamnak mondjuk a testemmel kapcsolatos negatív hitrendszert, elkezdem a tanult módon megvizsgálni, befogadni stb? Ezzel a résszel még valóban nem dolgoztam, talán itt az ideje.
Amúgy sokszor én úgy gondolom hogy jól nézek ki :)))) kellene egy őszinteségnövelés erre :))), nem?
nagyon aranyos vagy, köszönöm szépen a terápiás tervet, nekiállok !!!!!!

Szia, Ági
2014. április 15. kedd, 21:01 | csaesz   Előzmény

Én is hitrendszereimmel dolgozom épp, bár nem teszek különbséget negatívak és pozitívak között. Szerintem mindegyik gyomlálandó, és hitrendszerek helyett jobb a tiszta tudatosság.
Behívom őket, és nem vizsgálgatom, hanem elégetem. Megtapasztaltam egy meditációban, hogy milyen is a hitrendszereim nélkül az élet, és nagyon felszabadult érzés volt. Azóta égetek ezerrel. :)
Írtam bővebbet fészen, Kati kért, írjam le Neked is ide, inkább bemásolnám az eredetit.
Szia! :)

"...hitrendszereket szedegetek ki a fejemből és égetem el őket. Energiakötegek, melyek nagy része lenyúlik egészen mélyre a testem többi részébe is.Elején egyesével, ma már kötegelve a kisebbeket. Valamelyik élőbb, azokat nehezebb égetnem, míg vannak olyanok, amikben jóval kevesebb az élet, azokkal könnyebb a dolgom. Eddig egy volt, ami nagyon fájt, olyan volt, mintha a saját húsom égetném. Az jött, hogy azzal azonosítottam is magamat, azért volt olyan nehéz. A megüresedett részeket feltöltöm, elején tiszta tudatossággal, majd ez változott: mostanság olyan energiákat kérek, amik pont oda valók, ott a helyük.
Nagyon ütős gyakorlat, jó sok változással járó, egy nagyobb adag után akkorákat alszom! Ajánlom mindazoknak, akik velem együtt szintén fej-nehezek és akiket megérint, időszerűnek érzik.

GulyásÁgi képe
Tűz
2014. április 15. kedd, 23:33 | GulyásÁgi   Előzmény

Szia Csaesz, köszönöm, hogy leírtad! Nagyon érdekes, képzeld el hogy én is megcsináltam ma a saját magam által betervezett módszerrel hogy megvizsgálom a hitrendszert. A túlsúllyal kapcsolatos hitrendszerem egy háló formájában jelent meg, kötélháló, vastag kötélből. Én vizsgálgattam, meg eggyé váltam meg minden, jött is pár épkézláb felismerés, de a mindig az jött, hogy nem lehet elpusztítani mert végtelen, átmászni lehetetlen, nincs olyan vastag olló, amivel el lehetne vágni azt a kötelet, az már ott fog maradni. Csak legfeljebb szétporladhat, de az is mikor stb, na aztán egyszer csak mégmielőtt kisétáltam volna a meditációból hirtelen nagy felkiáltójellel megérkezett megoldás hogy hogy lehet elpusztítani, egyyszerűen egy gyufával. Felgyújtani. Elégetni. SZóval ugyanaz mint neked.
Arra jutottam hogy maga a tűz érzés, jó vagy rossz tudja lerombolni a hitrendszert. Csak táplálni kell a tüzet, meg vigyázni, hogy ne égessen porrá mindent, ha továbbterjed. Pont ma délután volt..
Köszi, hogy leírtad! Ági

nem mindig a tűz
2014. április 16. szerda, 9:27 | csaesz   Előzmény

Azóta találtam olyanokat is, amiket nem tudtam lánggal égő tűzzel elégetni. Az a kevesebb, de leírom, hátha lesz másnak is ilyen tapasztalata. Van, amit alulról a gyökércsakrából jövő lávafolyammal tudok elégetni, és van, amit forgószél szed darabokra és visz fel a fénybe. Nekem ezek a megoldások jöttek eddig. Közben olyan érzésem van, mintha ezek a hitrendszerek kapcsolódnának még valamihez, amit szintén meg kell semmisíteni, mert anélkül nem tudom a hitrendszert sem elégetni. Van, amelyik lefelé kapcsolódik valamihez, az a gyökércsakrás-lávás, és van, ami felfelé kapcsolódik azon csakrák valamelyikébe, amik nem a testemen belül vannak, hanem a fejem fölött.

Domoszlai Katalin képe
Fizikai test
2014. április 18. péntek, 8:17 | Domoszlai Katalin   Előzmény

Kettéválasztanám a fizikai test működését, két szempontból.

Az egyik, hogy az emberi lényünk kapott egy biológiai organizmust, ami mint egy jármű viszi a lelkünket a fizikai világban történő tapasztalások során. Mint biológiai rendszer van optimális működése, a lelkünk megfelelő hozzáállása a tudatos, szerető gondoskodás arról, optimálisan működhessen.

A túlsúly azt jelenti, túl van terhelve. Átvette a terheket lelki szintről. A lélek ezt vissza kell vegye lelki síkra.

Mivel a szervezetünk a méreganyagokat a létfontosságú szerveink védelmében kirakja a zsírpárnákba, a lelki tisztulás együtt kell járjon egy fizikai tisztítókúrával is, mivel a kihelyezett méreganyagok a felesleges zsír elégetése során a raktárból visszakerülnek a rendszerbe.

A másik megközelítés pedig, hogy a fizikai testünk a saját nemiségünk megtapasztalásának az eszköze. Megélni azt, hogy Nő vagy. A tetszem-e önmagamnak, szerintem helytelen megközelítés.

Még mielőtt magát a lényeget kifejteném, van két dolog, amire érdemes odafigyelni. Ezt elsősorban nem neked Ági, hanem a mai magyar nőnek szánva.

Van egy olyan dolog, hogy külső megjelenésben megjelenő rivalizálás. Ez teljesen felesleges, mindjárt kifejtem, hogy miért.

A másik típusjelenség a szép, vonzó, megnyerő külső manipulatív felhasználása, tipikus példa erre, a régi reklám, autót szexbombával eladni. Ez manipuláció, annak a karmikus terhével. Árukapcsolás a javából :-)

Ennek az ellenkezője is típusjelenség, amikor a külső a tudatalattiból fakadó félelmek, elutasítás miatt elhanyagolt, fiúsított, túl sovány, túl kövér, nem vonzó. Félelemből elrejteni a sugárzó, nagyon vonzó női énünket.

Ugyanis maga a nemiség úgy működik, hogy a Férfi, akit magunkban a Belső Férfiban megtalálhatunk és tudatosíthatunk a saját másik felét keresi, akinek az energiájával egyesülve megélheti az egységet. Az egészséges belső, az érzések és az egészséges nemi kisugárzás a fizikai testen átragyog.

Tehát annak az egynek, akivel a legnagyobb egységet megélhetem, neki milyen formában tetszenék. Ez a kérdés, a Belső Férfi szemével meglátni a lehető legvonzóbb önmagad. Tehát a Belső Férfi milyen típusra gerjed, ez a kérdés, neki mennyi gömbölyűség az ideális. Ennek a tudása elérhető, ha letisztítjuk a Belső Férfira rárakódott mintákat, megismerjük a Bennünk Élő férfit.

Tökéletes...
2014. április 29. kedd, 13:19 | kobold   Előzmény

Nagyon jó volt olvasni a sok érdekes tanácsot, lehetőséget...stb De belül, olyan érzésem volt, mint ha puffogtatás lenne a levegőbe. Mindenki találhat benne morzsát magára nézve, amit tudna hasznosítani. Lehet válogatni. Azt gondolom, h ennél biztosan egyszerűbbnek kell lennie mindegyiknek. Az tény, h egyénfüggő, tehát mazsolázhatunk a tanácsokból. Ahogy sikerül rátalálni. De a hogyant sehol sem látom!! Kulcszsavak hozzá: Elképzelem, meditáltam, karmikus.., kiraktam, ...stb. És mindezt hogyan? Valaki figyelte a ténykedést, és visszaigazolta, h sikerült? E nélkül csak saját magunkra vagyunk utalva és az eredmény "látszólag" biztos tökéletes, de amúgy semmi változás nem lesz. Még képzelni is nehéz azokat, amiket olvastam, nem hogy megcsinálni, főleg gyakorlat nélkül. Ráadásul, a jó és hasznos tanács mellett is, az elrontott munka még káros is lehet, ellenőrzés, felügyelet nélkül.! Az a tudat beültetése, h x-y "technikával" nem lehet ártani, jó kis megtévesztés. A példától eltekintek. Nem fejeztem be, mennem kell
Kobold

GulyásÁgi képe
Morzsa
2014. április 29. kedd, 23:45 | GulyásÁgi   Előzmény

Szerintem pont azt a morzsát érdemes hasznosítani, amit a sajátodénak érzel, amiről azt érzed, hogy "megszólít"., attól a személytől elfogadva, akit hitelesnek érzel. Ha valaki számodra érdektelen személy javasol valamit, egy számodra fontos ügyben, akkor talán megfontolod egy gondolat erejéig, de igazából nem próbálod ki, akkor meg pláne nem, ha nem ismered a módszert vagy nincs róla elképzelésed, tapasztalatod, legalábbis én valahogy így vagyok ezzel. Hiszen úgy nem lehet. Tehát annyi, hogy vagy ismerd a technikát vagy tudj bízni abban, aki javasolja, feltételezve, hogy akár további segítséget is kérhetsz tőle, ha elakadnál. Nyilván a bizalom adódhat személyes ismeretségből, vagy egyszerűen abból, hogy az illető írásai szimpatikusak, érdekesek, sokatmondóak a számodra, és egyszer csak kifejezetten elkezd érdekelni a véleménye és örömmel veszed a tanácsait. Szerintem az is egyénfüggő, hogy kit tudsz a bizalmadba fogadni annyira, hogy eszedbe se jusson, hogy "veszélyes" technikát javasol.
Ez a "meditáltam, kártyát húztam, választ kértem" stb úgy működik, hogy Te magad vagy az "ellenőr". Ha történik valami, mondjuk minimum támad egy értékes felismerésed, vagy előbbre jutsz a problémádban, akkor hurrá, csillagos ötös, ezt belülről egészen biztosan érzed. És hát persze, pont az a lényeg, hogy igen, bizony, történik változás. Nem is tudsz továbbmenni, ha semmi nem történik. Ha nem működik Neked a módszer, akkor valóban nem történik semmi, mást kell megpróbálnod.
Lehet hogy naív vagyok, vagy csak nem tudom elképzelni a helyzetet, de azt gondolom hogy ilyen módon nem árthatsz magadnak. Én meghallgatnám a példát, amitől eltekintettél. Biztos olyan is van, hogy valakinek azt kell megtanulnia, hogy kire hallgasson is kire ne és abba a tanulásba belefér egy vagy pár rossz tapasztalat. Elég fontos, hogy befogadjuk azokat is ...
És a számodra hiteltelen valaki bármit be tud ültetni a tudatodba?
Nem hinném. Ha hiteles az illető Neked, akkor rá hallgatsz, elfogadhatod a mások számára hülyeséget, de a felelős te vagy az ügyben, meg a saját szabad választásod.

Igazad lehet...
2014. április 30. szerda, 14:43 | kobold   Előzmény

Igen, ez mind igaz amit írtál. De az ezoteriában kevés az, h jól ír.... a bizalomhoz is...
Technikák nincsenek, mint köztudott, csak mankók. Ezeket lehet sajáttá teni, de talán olyan teszi/tegye meg ezt az átalakítást, aki érti a technikában levő minden "szót", és formálja annak, akinek ajánlja. Az utat/technikát az a valaki kísérni tudja, és így az eredményt is rögtön elmondhatja. Nem a saját képzelgés lesz a mérvadó.! Ez a látszólagos eredmény /a gödör, ahova kerül majd a fejfa. = eltemetett blokkok/ :-(
Mint írtam, újra ide tenném....
Bocsi, nagyon szűkszavú voltam, mert mennem kell. Csak hétfőn leszek, ha még érdekel a példa... Amit írtál, ismét mondva, nagyon helyén van. De a tudásod már több ennél, mint hogy ilyen alap hibát kövess el. :-)
Kobold

GulyásÁgi képe
Jöhet, igen a példa ...
2014. május 05. hétfő, 11:03 | GulyásÁgi   Előzmény

... ha gondolod. Én sem "voltam" most a 4 napban. AZért miután elküldtem az előző levelet, gondolkodtam, de nem jutottam annál tovább hogy esetleg a média általi befolyásolásra gondolsz, vagy arra ha bűnözők magukat mondjuk "mágusnak" kiadva károsítanak meg embereket, (anyagi károsítás). Bizonyára a fekete mágiára gondolsz, én erre nem gondoltam.
Ez a "technika" ügy... igen már párszor beleakadtam ebbe, szerintem igenis vannak, még ha maga a technika szó valóban nem valami jó. Lehet "módszer" vagy "gyakorlat". Nekem majdnem olyan, mint amikor a hozzáértők megmutatják, hogy hány guggolást és hogyan kell csinálnod, ha az a célod, hogy keményebb legyen a feneked.
Igen, persze lehet sérülés is, és lehet abból baj, ha megcsinálnálsz egymás után 500 guggolást . De azért alapvetően, ha nem vagy olyan fizikai kondícióban, akkor max 30-at tudsz, és 3-4 napra megfájdul a térded és rájössz, hogy kevesebbet kellett volna, ha meg azt mutatják hogy egykézen állva hány bokakörzést kell csinálni a szép bokához, akkor hiába is próbálnád, neki sem állsz.
Szeretném hallani az alap hibát.... biztosan kell tudnom róla, ezért merült fel. Ha a fekete mágia az, én még tényleg nem tapasztaltam ilyesmit. Néha szoktam elkövetni alap hibákat.. szerencsére addig nagyon nem ment még, hogy az a mások komolyabb kárára történt volna. A magaméra viszont..., nos igen. :) Szoktam.

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
harag és düh
2014. április 11. péntek, 11:54 | Huszti Sándor -...

A hétvégi "Halál táborban" találtam egy halom bűnt és megbocsátatlanságot előző életeimben, amelyeket fel kell oldjak magamban. Meglepett az érzés, hiszen ebben az életemben már oly rég találkoztam ezekkel az infókkal ilyen tömegben.
Tegnap egy tisztítókúra alatt pedig haragot, dühöt és rengeteg feldolgozatlan indulatot találtam előző életeimben, amelyeket szintén ki kell oldanom, hogy ezek se húzzák le testemet, lelkemet.

Biztos megérte?
2014. április 11. péntek, 23:04 | kobold   Előzmény

Szia Sanyi!
Elgondolkoztam azon, amit írtál. Nem bántásból írva, de mi értelme volt az egésznek? Több száz élet volt a mostani előtt. Rengeteg dolog összejött. Az egész hátralévő életed kevés lenne a feldolgozáshoz és még a hasznos részét sem tudnád megérezni. Akkor minek? Mindegyik élet a maga tartalmával lezárul. Amelyik meg tovább mutat, az előjön, ha itt az idelye és akkor lehet, érdemes foglalkozni vele, addig csak puffogtatás a levegőbe hasztalan. A sok érték meg hiányzik. Minden esetre az emberi elme látszólag ki van elégítve a képzelt/valós történéssel, mert most divat... A jó tanító nem a felesleges/meddő köröket futja. Már pedig, Te jó tanító vagy!!!
Remélem, sikerült előremutató gondolatot leírni, és remélem a hasznos rész volt csak felfedezhető...
Kobold

Domoszlai Katalin képe
A feldolgozáshoz szükséges idő
2014. április 12. szombat, 7:22 | Domoszlai Katalin   Előzmény

a tudatszintek emelkedésével együtt változik, a fejlődés nem lineáris, hanem parabolával leírható. A tudat tágul, ezért minél magasabb képességek nyílnak meg, annál nehezebb, mélyebb tudattartamok jönnek fel a tudatalattiból, a feldolgozásuk jelentősen lerövidül.

Kobold, szeretném felhívni a figyelmedet arra, hogy a helyesírási hibák üzenetek a tudatalattiból. Ami a helyén van bennünk, azt leírni is helyesen írjuk le...

Még egy gondolat, minden elutasítás az egóból fakad, az egó "jó" akar lenni, a tanítóját "jó"-nak szeretné látni...

Mert uram bocsá' amúgy is ingatag, illúziókba kapaszkodó létét fenyegeti a belső Valóságával való szembenézés.

A magyar nyelv spirituális, anno az ly és a j nem ugyanaz a hang volt. Eredetileg a ly helyettesíthető volt az l hanggal.

"ha itt az idelye és akkor lehet, érdemes foglalkozni vele"

helyesen: ha itt az ideLE ideje, akkor érdemes foglalkozni vele :-)

a humor segít(het) megtanít például spontánabbnak, nyitottabbnak lenni... ha elengedni tudod ezt a sok remélemet, meg a jófiúságot...

Köszönjük a tükröt ;-)

pelgrim képe
Ne szenvedjük el a halált !
2016. április 27. szerda, 12:50 | pelgrim

„Ki akar örökké élni?”

Hát például én, de amit már sokszor hallottam, nem úgy mint közülünk nagyon sokan az élet vége felé, betegen görnyedten, embertársaink jóindulatának kiszolgáltatva, a közösség terhére. Nem így nem akarok örökké élni. Lehet életünk vége felé már kívánjuk a halált, hogy legyen már vége a szenvedésnek. Mégis bármennyire is szépítjük a halált, marad egy rút, és emberhez nem méltó esemény életünk végén ami majdnem mindent tönkretesz.

Názáreti Jézust bőség vette körül, az élet felvirult ahol ő megjelent, a betegek meggyógyultak, a halottak feltámadtak. Alice Mortley – egy igazi lótnok – a következőképpen nyilatkozik róla:

„Hallgass Jézus Krisztusra, az Isteni Emberre, meglátod, hogy szavainak új értelme van és azok hozzád szólnak. Hogy az életet teljes teliben élheted, hogy a tested tökéletes lehet, hogy megóvódhat balesetektől és sérülésektől, hogy a legnagyobb ellenség, – igen még a halál is legyőzhető, mielőtt a vékony fátyolt eléred amely elválaszt bennünket.”
Alice Mortley: Christ in You

Jézus belátta, hogy a tudaton múlik minden. Ő az emberek tudatának felemelését látta feladatának, Csodálatos gyógyításait úgy vitte végbe, hogy felemelte a beteg tudatát arra a színvonalra, melyen az épnek látta magát, ahogyan Isten is folyton lát bennünket.

A az örök élet nem a halál után, egy bizonytalan jövőben kezdődik, hanem a születéssel. A halál elkerülésének lehetősége a tudat egy bizonyos állapotának természetes következménye mint az, amit a vallások ígérgetnek, a mennyek országa és az is, amivel fenyegetnek, a pokol.

Jézus ezt a saját életével is bemutatta, ismert az a tény hogy már kora ifjóságától kezdve folyton az „Atya dolgaiban” szorgoskodott, mondhatnánk, hogy egy életre szóló lelkigyakorlatra vállakozott, a saját személytelen öntudatának vagy isteni kilétének a Krisztunak kifejezésére, megvalósítására önmagában. Ez a törekvés ez a szorgalom meghozta neki egy magasabb rendű természeti törvány ismeretét és a képességet azt tudatosan alkalmazni, akkor végbevitt olyan dolgokat, melyeket mi csodáknak nevezünk.

Jézus elérte a tudat nak azt a magas színvonalát melyen végbement az, amit az evangélium színeváltozásnak nevez, elérte a számára 'elrendelt isteni ötlet' tökéletességét. Ez alkalommal meggyőződött arról hogy történhet vele bármi, ő tovább fog élni. Akkor képes lett arra, hogy feladata sikerének érdekében vállalja a megalázást, az iszonyatos szenvedést és a halált a kereszten. A tanítványok látták a változást Jézus testén, és látták Mózes és Illés prófétákat is megjelenni, egyikük azt is megjegyezte, hogy azok egymás közt Jézus közeledő szenvedéséről és haláláról beszéltek, de a jelenség lényegét nem értették, és a tény, hogy naponta milliók halnak meg közülük arra enged következtetni, hogy még ma sem értjük.

Nekünk is egy ilyen színeváltozáson kell átmenni, hogy elnyerjük az örök életet. Nem válunk halhatatlanná, mert egy nemes cél érdekében vállalhatjuk a halált mint ahogy Jézus tette, de továbbá nem kényszerülünk elszenvedni. A színeváltozás a halálhoz hasonlóan egy drasztikus változás – az örök élet feltétele ugyanis a változás – de nem olyan kíméletlen mint a halál. Míg a halál majdnem mindent tönkre tesz, a színeváltozás csak azt távolítja el tőlünk, ami nem hozzánk tartozik. Kíméli az életet, tökéletesíti a testet, ami valójában isteni kilétünk kivetítése az anyagi világba.

Ez kizárólag a mi felelősségünk, annak ellenére, hogy a színeváltozás a tudat állapotának természetes követketménye, nem megy végbe a mi szándékos hozzájárulásunk nélkül. Ha nem vállaljuk a felelősságet saját magunkért, ha nem törekszünk a tudat tökéletesítésére, akkor a természet végzi dolgát, arra kényszerülünk, hogy elszenvedjük a halált, testünk hanyatlik, elpusztul.

Igen, minden a tudaton múlik, azon, hogy mennyire tudjuk átadni magunkat a személytelen öntudatunknak vagy isteni kilétünknek. Nem a tudomány, hanem a tudat az örök élet kulcsa, ezzel semmiképpen sem akarom lekicsinyelni a tudományt, hiszen annak köszönhetjük hogy megengedhetjük magunknak a luxust e dolgokkal foglalkozni.

Feliratkozás Hírlevélre