Elfogadás, önelfogadás, feltétel nélküli szeretet | Önmegvalósítás.hu

Elfogadás, önelfogadás, feltétel nélküli szeretet

Hozzászólások

106 hozzászólás
"hogy MINDEN embert szeretnünk kell.." --->asszem, ahhoz először
2009. október 27. kedd, 0:12 | Szabó_Péter   Előzmény

"hogy MINDEN embert szeretnünk kell.." --->asszem, ahhoz először magunkat kell elfogadni és szeretni!!! Anélkül nem igazán megy, szeritem. :)

Pont erről beszélem .
2009. október 27. kedd, 21:18 | Névtelen Úá (útkereső)   Előzmény

Pont erről beszélem .

Miért kell és miért csak az embert?
2009. október 27. kedd, 13:03 | Karmatörlő (útkereső)   Előzmény

Miért kéne szeretni mindenkit és miért csak az embereket?
És az állatok?
És az érző lények?
És más tudatformák?
És minden ami van?
Miért a kivételezés?

:)

Az eberen áll vagy bukik minden , mivel ennek a világnak
2009. október 27. kedd, 21:16 | Névtelen Úá (útkereső)   Előzmény

Az eberen áll vagy bukik minden , mivel ennek a
világnak átalakítója , " gazdája " a világnak ,
a földjéből él, a levegőjét lélegzi be , a vizét issza...
stb

A mikor az ember szíve megbékél a szeretet illetően
onnan MINDEN szeretete rendezetté válik.

Megtanult szeretni rendezetten.

Nem véletlenül mondják: ha egy ember megfordul ,
egy egész világ fordul meg...

ÚÁ

Nem csak az ember
2009. október 28. szerda, 1:25 | Karmatörlő (útkereső)   Előzmény

A földi világot együtt alakítja ki az összes Földön inkarnálódott tudat.
Meglehetősen nagy önhittség az emberektől, ha azt képzelik, hogy az övék ez a világ, az is, hogy ők lennének a gazdáik.
Ez egy kölcsön kapott világ, ahol fejlődhetünk, nem a miénk. Mivel minden egyes ember, az összes többi tudattal együtt, itt anyagi formába sűríti tudatvilágát, ezért a felelőssége meglehetősen nagy.
Nézz jól körül, ez van az emberiség és az összes többi tudat tudatvilágában.

Szerintem nem ártana takarítani.
Hol egy seprű és egy lapát?
:)

Simogass meg a sziveddel
2009. október 30. péntek, 12:40 | NévtelenÁ (útkereső)   Előzmény

Karmatörlő,
nagyon azt érzem, hogy a fejedben és az elméleteidben élsz.Pontosabban ez a meghatározó forrása annak, ahogyan a világot értelmezed és magadévá teszed.

Nekem azt súgja valami, hogy az érzelmi-tapasztalati megközelitése a dolgoknak az másod -vagy sokadrendű nálad.

Irsz ugyan a nyitott szivvel élésedről, de ennek semmi jelét nem lehet észrevenni az irásaidból.
Szereted az "elfogadás" szót, de a szeretetet már "maszlagnak" tartod.

A páromat elfogadta az anyja - soha nem kritizálta, soha egy bántó szó, elhallgatott vagy kimondott neheztelés nem érte. Nyugodtan irhatom, tudatosan is elfogadta a mamája és tudatalatt is és minden szinten.
Ám szeretni nem szerette.
És ez a mai napig hiány benne. Gyermekként is - amikor még nem volt tudatában és felnőttként is, amikor már tudatában van. Issza a szeretetet! Fürdik benne! Szeret és szereti, ha szeretik.
Azt mondja, ez olyan, aminek az izét még nem, vagy rendkivül ritkán érezte.
Növekedik a szeretettől!
Az elfogadás nagy dolog,de a szeretet még nagyobb vagy inkább TELJESEBB- nekem.....és tapasztalatom szerint minden embernek, akivel dolgom volt eddig. Van benne valami plusz és akármit mondasz, ez az én "tapasztalati" életemben elsöprőbb erejű és nagyobb jelentőségű.

Amikor azt irod "terminológia" kérdése, én azt érzem: száraz elméletek, amivel megkerülöd az igazán fontos dolgokat,amelyeket sokszor szavakkal sem lehet leirni, mégkevésbé analizálni.
Amikor azt irtam: fejet hajtok, akkor fejet hajtottam az elméd előtt.

De most inkább fejet szeretnék hajtani: az érző ember előtt, a szived előtt...... vajon megtudsz-e simogatni a sziveddel engem...? :-)))))

Szeretném....

Két szív van
2009. október 30. péntek, 16:48 | Karmatörlő (útkereső)   Előzmény

Szia NévtelenÁ,

Valóban a lehető legracionálisabb világban éltem és mindent ésszel akartam felfogni, mindig is rettentő büszke voltam az eszemre, az volt a munkám is, hogy a rejtett logikai szerkezeteket tárjam fel, a belső logikákat értsem meg és szedjem darabokra, vegyem észre, ha valahol félresiklik. Ehhez nagyon értek.

Valóban nagyon sok bajom volt az érzésekkel, meglehetősen sok. Tudod, NévtelenÁ, minden embernek megvan a maga feladata a családjával, nekem is megvolt. Soká tartott, de túlléptem rajta és már nem most. Az érzések megélésének blokkját mintegy kétévnyi NLP gyakrolatozással sikerült feloldani. Valódi megoldást kaptam, nem kell elmenekülnöm a hétköznapokból.

Az a fajta keveredés, ami a perszonális szív és az univerzális szív között van, az nehezen bontható ki. Érted és mégis kevered. Az egyiptomi csakrarendszer megkülönbözteti a kettőt, ha gyakorlatozol, rátalálhatsz mindkettőre. Más a frekvenciája és máskor lépnek működésbe. Gondolj arra, milyen volt, amikor fülig szerelmes voltál a párodba, és keresd meg, hogy hol sugárzol. Azután gondolj Istenre, az ő feltétlen szeretetére, azt hol érzed. Megérezheted, két külön helyen van és más is az érzés.

A perszonális szívcsakra az emberi szeretet szívcsakrája, ezzel a szívcsakrával családtagjainkat és szeretteinket szeretjük. Azt hiányolod, hogy a párodat az anyukája ezzel a szívvel nem szerette. Van ilyen. A gyerekek, ahogy a párod, az isteni szeretettől nem tudott nőni, az emberi szeretetre lett volna szüksége.

Odafordul egy ismeretlen az utcán hozzád, hogy símogass meg! Megteszed?
Most képzeld el milyen lehet annak az embernek az érzelmi élete, a mindennapjai, családtagjai, barátai, aki ilyet kér tőled!

Vajon neked arra volna szükséged, hogy én símogassalak meg a neten keresztül ezzel a szívcsakrámmal? Hát nincs senki aki szeressen téged, akihez odabújsz és megsímogat, aki veled örül és megvígasztal, ha kell? Tőlem kéred, hogy én símogassalak meg? És ha én megsímogatlak ezzel a szívvel, akkor mi van? Nagyon sajnálnám, ha neked erre volna szükséged. És mégis lehetséges. Hiszen az, akit az anyukája nem szeretett, hogyan szerethené élete párját? Miféle ridegtartásos mintával élhet a fejében, a mozdulataiban, az érzéseiben, szavaiban? Vagy mennyire gyerekként éli most is a napjait és inkább vagy az anyja, mint a párja! És mennyire szenvedhetsz ettől?

Ilyenkor természetesen kell valaki, aki soha nem tagad meg, akihez mindig fordulhatsz, akinek úgy vagy tökéletes, ahogy van, ha másnak nem, hát az égben fenn a jóistennek. (Vagy legalábbis a neten valaki, ha más nem, én.) Ilyenkor jól jön a keveredés. Az amit a párodtól nem kapsz meg, van akitől megkapod, akkor is, ha nem tudja megfogni a kezedet, megsimogatni a válladat, gyengéden simogatni, amíg az összes fájdalom el nem száll.

Csakhát ez a mindennapokban pótszer. Igen sokaknak a mentsvára, a menekülési útvonala az isteni szeretet a hétköznapok szeretetlenségéből. Nagyon sokaknak. Nagyon-nagyon sokaknak.
Ezért nagyon pontosan szét kell választani a kétféle szeretetet, mert az isteni szeretet nem oldja fel a hétköznapi szeretetlenséget, csak illúziókba ringatod magad, és tovább elviseled a hétköznapi szeretetlenséget. Holott neked a hétköznapi szeretetet is meg kellene élned. A mindennapi szeretet hiánya fáj, és ennek a megélésével ide a Földre gigantikus mennyiségű fájdalmat hozol. Az isteni szeretet mentsvárába menekülés azt teszi lehetővé, hogy még tovább györtörd magad, további erőszakot tegyél magadon. Nem kényszerülsz arra, hogy a mindennapok problémáját megoldd. Mert akkor nem hoznál több fájdalmat a Földre, nem lenne a Földön ennyi szenvedés.

Ezért kell szétválasztani az ügyeket. Hogy ne legyen több szenvedés. Fogalmi szinten is szét kell választani. A hétköznapi problémákat a hétköznapokban kell megoldani, kényelmetlen, mert ki kell állni magadért, vállalni kell az érzéseidet és vállalni kell a változás minden nyűgét is.

Keveredős változat:
Isten szeret téged, a párod szeret téged. Ha a párod nem szeret téged, attól Isten még szeret téged.

Tisztított változat:
Isten elfogad téged, aki szeret téged a párod. Ha meg nem szeret a párod, ne legyenek illúzióid, keress valakit, aki olyannak szeret, amilyen vagy. Itt a Földön.
Kegyetelnül hangzik, nem? Pedig ez a helyzet. Ezt szépen el lehet kenni a fogalmak kevergetésével.

Ha találkoznék veled, szívesen megsimogatnálak a kezeimmel, mert igazából arra vágysz, de mit szólna hozzá a párod?

:)

hermess képe
Na, ezt már nem tudod felülmúlni...:)))
2009. október 30. péntek, 17:27 | hermess   Előzmény

Szerintem három kedves mondat elég lett volna, akármelyik szívedből jön.

Kérdezd NévtelenÁ-t miért kérte tőlem?
2009. október 30. péntek, 19:34 | Karmatörlő (útkereső)   Előzmény

Nem azért, mert úgy értelmezi a helyzetét, mint, ahogy én.
De az általa felállított helyzetben sajnos nem tudok másként reagálni.
Egy hasonló helyzetben a fizikai világban kell neki símogatás, mert semmi sem tudja pótolni.
Ezt felajánlottam neki.
Ez több, mint a kegyes hazugságok. Azokra én nem vagyok képes.
:)

Köszönöm
2009. október 31. szombat, 11:17 | NévtelenÁ (útkereső)   Előzmény

Ó, köszönöm!
A kezeidet külön köszönöm...!
....valahol a sziveddel is megsimogattál.....
morzsányi ugyan, de igy már jó. :-)

NévtelenÁ, játszmázol
2009. november 02. hétfő, 10:00 | Karmatörlő (útkereső)   Előzmény

A játszmáknak van egy forgatókönyve. Most is ezt követed.
Mostmár röhögnöm kell.
Tankönyvi példa, amit művelsz.
Velem a szeretetzsarolás játszmát kezdted játszani.
Elhiszem, hogy otthon működik, de nem nálam.
Felnőtt létedre hogy viselkedhetsz így?
Eltanultad a párodtól?
Velem akarod eljászatni anyuka szerepét? Vagy az anyósét?

NévtelenÁ, valódi problémákra valódi megodást keress. A problémád nem én vagyok.

Azt írtad, nehéz elfogadni önmagad. Miért?
Miért nehéz tudomásul venned, hogy mire van szükséged, megadni, amire szükséged van?
Miért mástól várod?
Miért játszod el a gyenge szerepet?
Hogy megtapossanak? Marcangolhasd magad tovább? Ó a mazohista!
Hogy helyetted cselekedjenek és maradhass gyenge?

Minek játszmázol?
És miért velem? Mert nem illik nagy nyilvánosság előtt a szeretet játszmák közepébe tenni? Valószínű. Szerintem hagyd abba.
Ezek szerepek, inkább élj valódi életet életed valódi szereplőivel.

Amikor anyósom eljött segíteni és lebetegedett, azt kezdte mondani, hogy ő már semmire sem jó, minek él az ilyen, nem kell senkinek, mostmár csak értéktelen vacak, stb.
Tőle azt kérdeztem:
Mama, szerinted ki gondolja ezt?
Rólam feltételezed, hogy ilyeneket gondolok rólad?
Vagy szerinted a gyereked ilyeneket gondol rólad?
A férjed szerinted így viszonyul hozzád?

Szerinted hányszor hallottam tőle megint?

Ideje felnőni, nemcsak eljátszani a felnőttet.

:)

Kibújsz
2009. november 02. hétfő, 12:38 | NévtelenÁ (útkereső)   Előzmény

Karmatörlő,

"Szeretetzsarolás játszma"

- te nem játszmázol, igy értelmezem a hozzáállásod.
Még ha én játszmáznék is, kivel tenném, hisz te nem teszed, egyedül meg nem megy.
Szeretet - az van- a magánéletemben is, meg kifelé is- nem kell kizsarolni, Hála Istennek!
Zsarolás?
mert előakartam hivni az érzelmi lényedet?
Valójában arra voltam kiváncsi, hogy milyen az "érző" Karmatörlő. Van-e egyáltalán?
Mennyit mer ebből kimutatni? Kitud-e nyilni? Tud-e szeretni..... akár igy virtuálisan is? Képzeld, én tudlak szeretni igy is.Kinyilt a szivem feléd, mikor a múltkori leveledet olvastam.

Soha nem voltál TE nekem a problémám.... :-) Hogyan is lehettél volna...?

Az meg mi, h "felnőtt létedre, hogy viselkedhetsz igy?"
......mert érzelmeket kértem? Nemcsak a HIÁNY szül érzelmeket, hanem a töltöttség és a megosztás igénye is.Megosztani valódi érzelmeket, az aztán az igazi felnőtt dolog....akár a neten is, akár veled is :-)))
Miért, szerinted, milyen egy felnőtt? Olyan akinek nincs szive, érzelmei - egy elmében élő bádogember?
A felnőtt léthez nem tartozik hozzá az érzelmi élet? Vagy csak a szeretetteink által alkotott szűk körre korlátozódik?

Semmit nem tudsz rólam,
mégis egész ragyogóan elkönyveltél engem - bár soha nem irtam magamról.
Gyengének mondasz - holott valódi erő lakozik bennem, amelyet amióta az eszemet tudom, meg is élek (nő létemre).......... ha ismernél, meglepődnél.
Soha nem tapostak, sajnos inkább én tapostam,nagyon nem vagyok áldozattipus,ezt a körülöttem élő "áldozatok" bezzeg mindig felhozzák.Nem marcangolom magam, senki nem dönt és nem cselekszik helyettem.Sőt a felelősségemet is mindig felvállalom önmagam minden megnyilvánulásáért.

Egészen más vagyok Karmatörlő, mint amilyennek elképzeltél.
Gondolom azért, mert érzelmi dolgokról irtam,ilyet kértem, mert megnyitottam a szivem - még itt a neten is és még egy ismeretlen előtt is, mint te vagy - ezért. Talán számodra az érzelmi élet megélése ( a családon kivül) az a gyengeség jele....nem tudom....és nem akarok abba a hibába esni, hogy feltételezgessek rólad bármit is.

Igen, meggyőződésem:az emberi lelkek legnagyobb tanulási feladata: önmaguk TELJES elfogadása (azt már le sem merem irni, h megszeretése, nehogy megint érzelmi területre tévedjek)
Ha magamat egy pizzának képzelem el, amely szeletekre van vágva,akkor még kb 2 pizzaszeletnyi az a rész, amelyet nem tudok elfogadni magamban.A többi elvan fogadva, nincs bajom.

Azt irtam: nem szeretnék úgy meghalni, h TELJESEN el nem fogadom magam.
Ezen a 2 szeleten dolgozom most.

Kedves Karmatörlő ! Amikor olvaslak mindíg egy mondat jut eszemb
2009. november 01. vasárnap, 16:58 | Névtelen Úá (útkereső)   Előzmény

Kedves Karmatörlő !

Amikor olvaslak mindíg egy mondat jut eszembe:

" a betű öl , a szeretet szabaddá tesz. . "

Olyan tudás birtokába érzed magad , amelyről azt hiszed
most találták fel, újra "felfedezték"
.. vagy mostanra tudatosodunk mi emberek annyira , hogy végre
megfogalmazhassuk a tutit...

Nincs új mber .
Az ember , Isten Szerelmével vagy Isten nélkül -
- a maga feltételezett tudásának a szerelmével is "csak "olyan ,
mint mindíg is volt .

De valóban bármelyik pillanatban újjászülethet-- a kegyelem adva volt és
van mindíg---
eldobva mindazt , ami nem az Isten szerinti életét szolgálja.

Már egyszer leírtam :

A karmák karmája Jézus Krisztus áldozatos szetretete , mellyel
minden embernek 2000 év óta felkínálja a VÁLTOZÁST egy
megtisztult életet.
a karmák 2000 éve eltörlődtek az Ő megváltó szeretete által...
Tehát az ember akkor is léphetett bármikor erre a tudati szintre...

Valóban a misén ezt mondják:
" ez a vér SOKAKÉRT kiontatott a bűnök bocsánatára..."
Igen sokakért...de nem mindenkiért...,azokért akik értik és
hiszik , ezt az áldozatos szeretetet.
Nagy áron lettünk megváltva a karmálból ...,
de mi nem változunk...

Az emberiségnek 2000 év is kevés volt , hogy magasabb "rezgésszintre "
emelkedjen és megtanuljon végre szeretni.
A tét nagyobb , mint , per pillanat mit hiszünk éppen, bizonyos tudati szinteken.

Tisztán és félreérthetetlenül tanítja , hogy aki csak azokat szereti
akik a rokonai , vagy akik jót tesznek velünk , az annyi mintha
nem is szeretnénk, mert a szeretet törvényét ismerik , de nem élik...

Tetszik vagy nem az ember nagyobb Szeretetre van teremtve , mint amit
ember adni tud .
Ez nem zárja ki , hogy az emberek szeressék egymást nagyon...

Jézus kibővíti a törvényt , új dimenziókba helyezi a szeretetet...
Kibővíti az első parancsot illetve kiteljesíti...

Vagyis mindenek felett Istent kell szeretnünk , imádnunk...
...stb ...majd a sorba beveszi az ellenségeinket is...,
mert Isten őket is szereti minden bűnük ellenére...,
sőt a bűneiket is megbocsájtja , ha megváltoznak...

S ha a mindenség Ura szereti azt az embert , ki vagyik én , hogy nem....

Más :
A lélek egyedül Istenre tartozik..., ha mi gyógyítók , pillanatokra beleláthatunk
egy ember lelkiállapotába , azt azért kapjuk , hogy még jobban lássuk ,
tudatába kerüljünk annak a csodának , amit Istennek jelent az az ember....

Isten komolyan veszi az embert , mert társörököse ( +belé lehelte a Saját Lelkét )
az ember nélkül nem valósíthatja meg az Ő Üdvösségének Történetét...

Látom a teremtés tetszik neked,de ha ekkora rálátást kaptál a dolgokra , jó lesz
ha megtanulod az alázatot is ..., mert minden embert ott akar és abban használni amiben
az illető jó, amit szinte a sajátjának él meg , annyira az ővé az a képesség...

Lehet mindezt tagadni , de nem üdvös , mindent felülmúló tudásanak beállítani,
azokat amikről beszélsz, mert nem az ! ! !

Ez egy tökéletesre teremtett világ ..., igen , ezt is megkaptuk , mert ez
Isten Örök Tervének egy állomása ..., és az emberre bízta , hogy
művelje ( uralja ) az Ő törvényeinek megfelelően, vagyis szeresse ...

A szeretetlenségében az ember és félelmében nem művelte , hanem
kizsákmányolta , meggyalázta , tönkretette...ennyit bírt , Isten nélkül tenni...
a világgal és önmagával is.

Pusztítja az ÉLETET minden megmozdulásával , minden lélegzetvételével...,
hazugságaival...

Amiket írsz gazdagságról és szegénységről nem igaz...úgy ahogyan írod...

Szeretettel :Úá

ÚÁ, mint gyógyító pontosan tudatában lehetsz
2009. november 02. hétfő, 10:35 | Karmatörlő (útkereső)   Előzmény

annak, hogy az emberiség és az emberek karmáját mikor törölték el.
Tudom, hogy nem az az érdekes, hogy mit, hanem, hogy ki mondja.
Kérdezz olyat, aki autentikus előtted. Például Krisztust.
Bár lehet, hogy már mindent kiolvastál, amit tudni akarsz többezer éves könyvekből.

Mindennek van határa, a tudásnak is. A saját tudatosságunk a határ, ami belefér a tudatosságunkba, ott a határ. Az enyémnek is ott a határa.
De a tudatosság vajon határtalan-e?

Nem vagyok gyógyító, nem képzelem, hogy valaha is azzá válhatok. Lehet, hogy képes vagyok annyira megtisztulni, hogy, akik gyógyítanak, azok rajtam keresztül másokat meggyógyítsanak.
Ki tudja? De a gyógyító, az nem én leszek akkor sem. Ilyen illúzióim nincsenek.

:)

Háttér látása
2009. október 27. kedd, 8:57 | pajkos

A háttér látása nem egyenlő az elfogadással
A hátteret látva megérteni kell azt - a benne lévő dolgokat - , és akkor ebből következik, hogy képessé válsz elfogadásra. Az elfogadás ekkor már döntés!

Nem kell, hanem szükségszerűvé válik a döntés.
Ez fogja meghatározni további cselekedeteid, érzéseid.

Ezért nem mindegy hogy vetünk, mert úgy is fogsz aratni!

u.erika képe
Szeretem magam gyakorlat
2010. február 08. hétfő, 9:06 | u.erika

Ez egyfajta meditációs gyakorlat.
Elképzelem hogy ott állok saját magammal szemben...Nézegetem magam,körbe járhatom,megnézem alaposan.
Mit érzek?(én pl.meztelenül néztem meg magam,és eléggé kritikus hozzáállással ami nem jó.Mégpedig ugy néztem magam,mint egy meós néz egy kész terméket :))
Ahogy figyelem magam,bármit megtehetek.Hiszen ez én vagyok!Nem kell senkitöl engedélyt kérnem!
Hozzáérhetek,megsimogathatom,tehetek bármit.Beleturhatok a hajába.:)Ez attol függ hogy mire érzek késztetést.De ezeket a késztetéseket meg kell vizsgálni,hiszen ez a lényeg!Hiszen ha én ílyen késztetéseket érzek magam iránt,akkor ugyanezt a késztetést váltom ki a környezetemböl!
Szertem magam?Illetev érzek valamiféle szeretet az énem felé?Nem sajnálatot!Nem szánalmat!Szeretetet!
Mert ha nem,akkor itt tehetünk valamit.Ebben az állapotban.Képzeld el hogy a szívcsakrádat kinyitod és a szívcsakrából induló energiát az elötted álló önmagadnak küldöd.Beburkolod ezzel az energiával.Hagyod hogy járja át.

Szeretettel:Erika

Feliratkozás Hírlevélre