Cselekedeteink mindig magunk felé irányulnak? | Önmegvalósítás.hu

Cselekedeteink mindig magunk felé irányulnak?

20051012trafipax1.jpg

Feleségem vetette fel a témát a napokban.
Az autósok egy másik kis világot, életet élnek az utakon. Sokan, nagyon sokan, ha trafipakszot látnak, szinte kérés nélkül villognak, mutogatnak a szembe jövő "társnak": rendőrök lesznek, lassíts!

Ez így önzetlen segítségnek tűnik.

Egy picit belemélyedve...Nem azért tesszük, hogy hátha majd nekünk is jelez valaki?

Más.
Figyelve magamat azt tapasztaltam, hogy nem is igazán a mások elvesztése bánt, hanem az, ami marad nekem utána. A semmi. Őt is sajnálom, de leginkább magamat.

"Mi lesz velem, ha te nem leszel..."

Gyermekeinkre, embertársainkra vigyázunk, amikor "jót" cselekszünk velük? Nem csak a saját félelmeinket próbáljuk elkerülni? Biztos, hogy Nekik akarunk jót? Általuk magunknak? Vagyis önzőségből?

Létezik igazi önzetlenség? Vagy akkor azt már nem annak hívják?

Mindenesetre tapasztaltam, hogy az emberi hazúgság szinte határtalan. A legkifinomultabb formától, az önámításon át, egészen a dúrva blöffökig.

Szeretettel várjuk véleményeteket.

Már adtál meg címkéket. Saját címkéid:

Beküldte: | 2009. okt. 24. szombat - 20:20

Hozzászólások

12 hozzászólás
MBA képe
Kedves Aamate! Nem gondolom, hogy arról lenne szó, hogy azért
2009. október 24. szombat, 20:55 | MBA

Kedves Aamate!

Nem gondolom, hogy arról lenne szó, hogy azért villogunk, mert azt szeretnénk, ha nekünk is villognának.
Mi arra az esély, hogy ugyanazzal találkozunk újra egy ugyanolyan szituációban, mint amikor én villogtam neki.

Azt hiszem erre nem sok....

Talán oka lehet az autósok "belső tiltakozása" a rendőrökkel szemben.
Nem ártanak, nem is mindig használnak, de mégis van az emberben egyfajta ellenérzés, amikor meglátja, hogy az út mentén ott áll az autójuk, vagy esetleg még ők is.
Még akkor is így van ez, ha közben tudod, hogy minden rendben van a papírokkal, a kocsival.
Igazából most hibáztam, hiszen általánosságban beszéltem, és én ezt nem tudhatom, hogy mások hogyan élik meg a "rendőr-találkozásokat". Kissé személyesre sikerült:)

Visszatérve a jelzésekre.
Intés és fény(jelzés)..... :))

...és amikor kapom ezáltal a "segítséget" akkor nem gondolom azt, hogy lenne bármiféle elvárása a velem szembejövőnek.

Talán nem is nekem akar segíteni, csak a rendőrnek nem akar "munkát" adni..... ez már azt hiszem más....

Mégis elgondolgodtató, hogy habár ezt nem tanultunk a tanfolyamon, (sőt a törvény bünteti is valamilyen szankcióval, )csak ellestük a szüleinktől és mégis annyi autós részese ennek az összetartásnak.
Az én kérdésem már csak annyi lenne ezzel kapcsolatban, hogy az élet más területén miért ne cselekedhetnénk ilyen összetartással, helyenként önzetlenül:)

A másik felvetésed:

"Figyelve magamat azt tapasztaltam, hogy nem is igazán a mások elvesztése bánt, hanem az, ami marad nekem utána. A semmi. "

Ha a semmi maradna talán az nem is fájna.
Ami marad-szerintem-az a fájdalom.
De mi az a fájdalom?
Az űr, amit a másik hagy bennem?
Vagy miket nevesítünk úgy, hogy Fájdalom....
És mi az, ami fáj?

"Gyermekeinkre, embertársainkra vigyázunk, amikor "jót" cselekszünk velük? Nem csak a saját félelmeinket próbáljuk elkerülni? Biztos, hogy Nekik akarunk jót? Általuk magunknak? Vagyis önzőségből?"

Azt hiszem, hogy ezt az "önzőségemet" most nem szégyellem:)
Olyat "játszok" mostanába, hogy naponta TUDATOSAN is figyeljek arra, hogy meglegyenek a "jó cselekedeteim".
Például megállok a gyalogátkelőhelyeknél.
Nem mindenki veszi jó néven azok közül, akik mögöttem vannak. Mindig mindenki csak rohan.
Én most igyekszem Nem rohanni.
Kaptam is rá jelzést álmomban az út közepére helyezett STOP táblával.
Önzőség az, ha jót teszek másokkal, ha segítek, ha figyelmesebb vagyok, és ezáltal én IS jobban érzem magam?
Milyen félelmemet szeretném elkerülni?
Nem törvényszerű sajnos, hogy ha én jót adok azt is kapom vissza....

Igazi önzetlenség? Szerintem létezik..... és talán úgy hívják, hogy őszinte, tiszta szeretet.

Szeretettel írtam véleményemet! :)

"minden rendben van"
2009. október 24. szombat, 22:52 | aamate (útkereső)   Előzmény

Kedves MBA!
Egy picit félreértetted az elejét. Nem attól várok el, aki szembe jön, hanem a sorstól, hogy talán majd visszakapom ezt az ún. segítséget. Tehát valójában nem rajta szeretnék segíteni, hanem létrehozni egy energiát, ami majd visszatalál hozzám.
Természetesen mindez elkerülhető, ha betartja az emberke a közlekedési szabályokat.

Figyeltem már magam ezeknél az igazoltatós pillanatoknál. Valahogy elkezd pumpálni a szívem.Izgulok...pedig "minden rendben van"
Tudatosítottam is a félelmemet: aki belül nem érez bűnt magában, nem fél "az ellenőrzéstől" sem.
Tehát van min merengeni. :)

- "Például megállok a gyalogátkelőhelyeknél.
Nem mindenki veszi jó néven azok közül, akik mögöttem vannak. Mindig mindenki csak rohan."

- Várakoztam egyszer egy kereszteződésben. A másik sávban éppen akkor váltott a lámpa sárgára. Egy kisbusz fékezett le, még elfogadható módon, elkerülve ezzel a szabálytalanságot. Mögötte egy másik autóból, mikor az is megállt, kipattant két srác és kiszedték a kisbusz sofőrjét. Agyba-főbe verték, közben azt kiabálva: még átértél volna, mit vagy úgy....de ez már csúnya...
Sajnos én is csak dermedten bámultam...Majd váltott a lámpa. Az öreg fölkelt és minden ment tovább.
Érzésem szerint: A jó és rossz "cselekedet" is csak nézőpont kérdése. Fejlettségi állapoté. Végül mindkettő megszűnik.

- "Ha a semmi maradna talán az nem is fájna."

- Ez nagyon elgondolkodtatott. De mi az, ami fáj? Nekem...Ki az, akinek fáj?Ki az, aki kérdez? :)

- "Önzőség az, ha jót teszek másokkal, ha segítek, ha figyelmesebb vagyok, és ezáltal én IS jobban érzem magam?"

- Az. Jót teszel másokkal, hogy szeretet kapj vissza. Segítesz, hogy megköszönjék-energiát kapj.
Ugye milyen rosszul esik, ha nem köszönik meg, vagy nem örül a segítségednek valaki? Mi lenne, ha a szeretetedre pofon lenne a válasz? Tudnál olyan "önzetlenül" segíteni következőleg?
Ha tudnál, akkor már tényleg az Isteni szeretetről beszélnénk: "őszinte, tiszta szeretet"-ről.

Köszönettel és szeretettel: aamate

MBA képe
Maradt még sok lecke:)
2009. október 24. szombat, 23:47 | MBA   Előzmény

Kedves Aamate!

"Segítesz, hogy megköszönjék-energiát kapj."
Mindig így működik?
Nem függ attól, hogy mennyire vagy jelen a lecsendesedett éned? Mennyire figyeled magad?
Vagy ha nincs is ott az éned, csak megállsz, elengeded, és továbbmész...... és nem töprengsz azon, hogy vajon feléd fordította-e a fejét, hogy bólintott-e, csak mentél tovább az utadon....
Vagy legbelül mégis csak elvárod az Univerzumtól?

A másik, amin nagyon elgondolkodtam:
"aki belül nem érez bűnt magában, nem fél "az ellenőrzéstől" sem.",
Mi van akkor, ha nem magától az igazoltatástól félek, hanem attól a szituációtól, hogy "számonkérnek valamit rajtam" és bárhogy is viselkedek, bármit is válaszolok, nem biztos, hogy megfelelő, elegendő lesz az "igazoltatónak" (maximalizmus?!)
Mi van akkor, ha ebben a szituációban(igazoltatás) én egy "hatalmi-helyzetet" élek meg.
Ha saját múltbéli tapasztalataimat kivetítem minden ilyen helyzetre, ahol megjelenik az egyenruha és a hatalom kettőssége?
Mi van, ha úgy van bűn, hogy nincs is?
Mindig lehet hibát találni! Vagy kreálni! :)

"Mi lenne, ha a szeretetedre pofon lenne a válasz?"
Naponta kapok pofont a szeretetemre (a munkám során), egy darabig igyekszik az ember, újra és újra.... Valamivel mindig felmenti a helyzetet...., ki meddig bírja, addig próbálkozik.... Vagy nem, ez természetesen a belsőnkből eredő erőtől, szeretettől, (vagy minek is nevezzem itt hirtelen) hogy kit hajt, és mennyire.
De mindez persze nyomában sincs az "őszinte, tiszta szeretet"-nek.
Ha az lenne, akkor nem lennék csalódott, dühös, elkeseredett, és nem érezném pofonnak.

Van még nagyon sok minden, amin töprengnem kell! :)

Hálás szeretettel: MBA

amíg
2009. október 25. vasárnap, 0:12 | Buster (útkereső)   Előzmény

Amíg van én, addig van enyém.
Amíg van enyém, addig van elvárás.
Amíg van elvárás, van szó.
Amíg van szó, van test.
Amíg van test, van halál.

És most nézzük visszafelé...

Most ez jutott eszembe. Remélem segít.

MBA képe
Köszönöm
2009. október 25. vasárnap, 0:26 | MBA   Előzmény

Kedves Buster!

Köszönöm szavaidat!

Szeretettel: MBA

Fájdalom
2009. október 24. szombat, 22:23 | Bochecha

Szia Máté! :)

Szerintem ha 'elveszítünk' Valakit, leginkább magunkat sajnáljuk gyász címszó alatt. Legyen szó akár halálesetről, akár egy 'elvesztett' társról, barátról...

Pár hete 'veszítettem el' az egyik Barátomat. Sokkolt a hír, nagy üresség... Aztán álmodtam. Vele. Kacagott rajtam. Úgy teli szájjal. 'Hidd el, sokkal jobb helyen vagyok, mint Ti. Ez itt a Tiszta Boldogság. Akkor meg miért sírtok?'
Akkor leesett a tantusz, hogy igen, én most magamat sajnálom, mert mi lesz velem nélküle... Nem csak tudtam, hanem 'éltem'is... (Nem tudom jobban megfogalmazni.)
Gyorsan helyre is került a dolog.
Butaság az egész. Nem birtokolunk senkit. Akkor hogy is lehetne 'elveszíteni'? Csak Útitársakat kaptunk, nem 'tulajdont'... Ragaszkodás-mentesség... Nem könnyű...

Ha Szeretet van az emberben, akkor alapvetően igyekszik a lehető legkevesebbet ártani Másoknak. Vagy nem?!
Az önzőség, ha felismered, hogy Minden Egy, nincs különállóság, tehát ha Másért teszel valamit, akkor azt magadért is teszed, és fordítva?! Nem tudom...

szeretettel: Zsani :)

tartalmas élet
2009. október 24. szombat, 23:05 | aamate (útkereső)   Előzmény

Szia Zsani!

"Nem birtokolunk senkit. Akkor hogy is lehetne 'elveszíteni'? Csak Útitársakat kaptunk, nem 'tulajdont'... Ragaszkodás-mentesség... Nem könnyű..."

Életem egyik legborzalmasabb felismerése volt ez annak idején. Egy párkapcsolat után került a felszínre.
Óriáspofon az egomnak.

Valamit mégis elveszítünk...
De vajon mit? Az elvárást? Egy álmot?

Tartalmas hetem lesz, hála nektek.

Köszönettel és szeretettel: Máté

?
2009. október 25. vasárnap, 0:22 | Bochecha   Előzmény

Miért volt borzalmas?! Mert fájt. Az egódnak. Nem? :)

Mit veszítesz el? Nem lehet, hogy egy IllÚZIÓT?! Vagy többet?!

szeretettel: Zsani :)

!
2009. október 25. vasárnap, 10:09 | aamate (útkereső)   Előzmény

Valóban. Csak egy illúzió.
Csak az egonak fáj...talán, mert emlékezteti valamire a múltból.

"Vagy többet?!" ----> az apámat annak idején......innen táplálkozna minden elvesztéssel kapcsolatos félelmem?

Ajaj...megint az apa.......

.
2009. október 25. vasárnap, 10:20 | Bochecha   Előzmény

Szép 'nagy' kutya van itt elásva... de sínen vagy. :)

Tudod, mi ugrott be?! Nem csak az Apa, hanem az Ősbizalom is 'elveszett'...

Igen, megint, és addig, amíg nem oldod meg. Most ezzel van dolgod. És ha ez megvan, akkor sok minden helyre kerül. :)

szeretettel: Zsani

MBA képe
Elgondolkodtató kérdések saját magamnak....
2009. október 25. vasárnap, 0:24 | MBA   Előzmény

Kedves Aamate!

"Életem egyik legborzalmasabb felismerése volt ez annak idején. Egy párkapcsolat után került a felszínre."
Azt mondta nekem egyszer valaki, hogy ok nélkül nem történik semmi.
Meg is tapasztaltam.....
Ha éppen akkor nem ragaszkodtunk volna, nem éltük volna meg elvesztésnek?
Ma már nem elvesztésként gondolok rá, hanem ajándéknak, mert megtanított valamire!
Van persze még jó néhány "sallang", amit le kell róla fejtenem......

Csak pusztán a ragaszkodásról van szó, hogy KELL nekem az a másik?
Mit ad, amit magamtól nem kapok meg?
Szeretet, megbecsülést, nyugalmat, békét....?
Mihez ragaszkodok?

"Valamit mégis elveszítünk...
De vajon mit? Az elvárást? Egy álmot? "

Elvárásaink lehetnek újak, ahogyan álmunk is lehet új.
Amíg ezek vannak, azt hiszem addig, mindig van mit elveszítenünk.

De mindez nem az egónknak veszteség?
Veszteség, melytől azt érezzük, hogy valami hiányzik belőlünk, nekünk.....
Hogy valami nincs, ami eddig volt.

De ha a végén Én sem vagyok, akkor ki az, aki elveszít?
Ki az, akit veszteség ér?
Ezt kérdezted a fájdalomnál is: Ki az, akinek fáj?

Szeretettel: MBA

Önzetlenség
2009. október 27. kedd, 9:30 | pajkos

Amit leírtál az a hatás ellenhatás törvényét igazolja, ami természetesen működik.

Önzetlenség létezik, hiszen attól függ milyen a szándékod (SEGÍTEK SZERETETBŐL NEM VÁROK EL SEMMI, VAGY ÉRDEKBŐL), és ezt bizony te DÖNTÖD EL.
Olyan nincs, hogy kicsit ezért vagy azért.
ha szeretsz akkor abban nem lehet érdek, mert akkor az már más!!

Feliratkozás Hírlevélre