Megvilágosodás | Önmegvalósítás.hu

Megvilágosodás

Sziasztok!

Nincs magyarázatom arra hogy meditációm után mi vezetett ide hozzátok.
Abban biztos vagyok hogy válaszokat kapok azokra amiben Hitem még erősebbé válik.

Kislányként már érdeklődtem a spiritualitás felé. Nagy kérdések foglalkoztattak amikre csillapithatatlan volt a tudásvágyam. Nem tudtam pontosítani ezeket azonnal viszont éreztem hogy rossz nem lehet. Kerestem valamit úgy hogy az irány se volt épp tiszta elöttem. Hittem valamiben amit érezem hogy VAN de még nem tudok azonosulni vele. Ellenben elengedni se akartam az ismeretlent vagy babákra cserélni.

Hiszem hogy mindennek van értelme.
Persze a minden megértése az az út amit végig kell járnunk . Ami biztos számomra hogy mindenkinek feladata van és cseppet sem felesleges fizikai életünk minden darabja. Mindannyian más ritmusba haladunk egy célt követve a saját általunk megítélt jó-rossz úton tapogatózva hogy egyensúlyt teremtsünk. Az erre való törekvés ott van mindenkiben és minél közelebb érünk ennek megértéséhez úgy fogadjuk be hogy nincsenek is véges ellentétek. Határaink addig lesznek amig nem kezdjük tapasztalni azt ami az EGÉSZ.

Arra tanítottak, fogadjuk el, hogy mindenről az igazságot mondják el nekünk, a valódi bizonyítékok eredetének megkérdőjelezése nélkül. De még ha a mai modern eszközök segítségével sem tudjuk pontosan rekonstruálni, mi is, hogyan is történt tegnap vagy a múlt héten, akkor ki és milyen alapon mondja meg a 'frankót', mi és hogyan történt évszázadokkal, évezredekkel ezelőtt?

Ezt észben tartva, milyen eszméket kérdőjelezel meg? Itt van néhány az én kérdéseim közül:

Ha örömöt próbálnál vásárolni, akkor jobban járnál, ha pénzedet egy trópusi szigetre szóló nyaralásra költenéd, mintha pl. egy új számítógépre költenéd - állapította meg egy tanulmány.

Az eredmények azt mutatják, hogy az emberek elégedettsége az élettapasztalataikat növelő vásárlások tekintetében - legyen szó mozifilm megtekintésétől egy kirándulásig - magasan kezdődik és ez idővel még emelkedik is. Ugyanakkor, szintén örül az ember egy új kütyünek vagy egy éppen divatos új ruhadarabnak, azonban az ezekkel kapcsolatos elégedettség idővel igencsak megfakul.

Ahhoz, hogy valóra váltsd az álmaidat, ébredj fel
Amíg álmodozól, addig csak álom marad.
Ha tetszenek, tűzd ki célokká!
És, ha már célok vannak, ez irányba tartó lépéseket megteszed, a céljaid napról-napra közelednek feléd, amíg már a kezedben/szivedben tarthatod.
Az elmúlt alig 6 hét alatt, 4 új párkapcsolat alakult ki a személyes konzultációkat követően. Volt aki 3nap,volt aki 4 héten belül találkozott azzal a személlyel akit kért,és el is fogadta a lehetőséget az életébe. Hogyan? A félelmeket elengedve, a boldogságot választva.

"Azért jöttünk a földre, hogy tanuljunk…"
Pár napja olvastam néhány cikket, amit a barátaim is megosztottak velem, több helyről visszaköszönt (a téma: Miért is jó kiszállni ebből az életstílusból volt. ) . Sok érdekes gondolat volt benne „egy” nézőpontból.
Gondoltam én is írok egy „másik” nézőpontot. :)

Fontos,
Ez mind a saját „véleményem” (ami olyan, mint a köldök, mindenkinek van).

A másik spirituális élményem az utolsó nap jött meg:
Ahogy közeledtünk a két hetes nyaralás vége felé, úgy kezdtem érezni az idő szorítását, hogy egyre kevesebb nap van hátra. Elindult belül a visszaszámlálás: már csak két nap, egy nap, 8 óra, 5 óra, 3 óra ....

Ez a nyaralás más volt, mint a többi!
A szokásos napozás - városnézés - kirándulás programhoz képest rengeteget meditáltam és csak úgy magammal voltam. Jó pár témát még a nyaralás megkezdése előtt összeszedtem, hogy majd önismereti meditációkkal rendezem azokat, valamint érett már bennem a vágy, hogy tíz év kihagyás után spirituális meditációkat is gyakoroljak végre.

Nem tudom ti mit gondoltok róla, de azt gondolom minden emberrel akivel találkozom, valamilyen kapcsolatot alakítok ki, minden egyes esetben egy tükörkép. Kigúnyolnak a munkahelyemen, piszkosul fáj megalázó látni hogy kb. 5-en röhögnek a viccnek szánt beszóláson tőlem 1-2 méterre egész műszak alatt. Valószínű hogy megérdemelten kapom vissza, mert fáj, valahol valamikor én is megtettem. Kolléganőm első munkanaptól kezdve, felfújt hólyag képpel tanít be a munkára és mindent megtesz annak érdekében, hogy minél hamarabb kirúgjanak, vagy áthelyezzenek ( áthelyezésem megtörtént 2 hét után).

Az ember alaptermészetének szerves része a félelem.

De miért van szükség a félelemre?

Miből születik a félelem?

Miért legyőzhetetlen a félelem?

Nos, a félelem egy belső feszültség következménye, amikor a saját elménkben biztosan tudunk valamit, erről maximálisan meg vagyunk győződve, és ez a tudás biztonsággal tölt el minket: ismerem a világot, és a helyén tudom kezelni annak jelenségeit.

Évek óta gyakorlom és mégis meglep az a sokszínűség, amit az élet, az univerzum produkál egy változás során. Még csak egy alkalommal dolgoztam valakivel, aki persze kellően nyitott, változni akaró volt, és örömmel fogadja be a tudatosság kérdéseit... és máris komoly eredmények bukkantak fel. Természetesen az ő nyitottsága kellett ehhez. Nem oldódik meg azonnal minden – de máris van fejlődés, észrevehető változás, és szándék a folytatásra, és ezt észreveszi az első alkalom után is!

Legutóbbi esetemről így számol be a résztvevő:

Épp olvasom Heidegger "A művészet eredete" című könyvet, de valahogy nem értettem...
Meg akartam érteni nem csak elolvasni és bemagolni a leírtakat mivel vizsgára kellett volna és amit megértek azt jobban el tudom magyarázni. Haladtam mondatról mondatra addig amíg nem értettem előröl kezdtem kis tűzlégzés szünetek között és szép lassan elkezdtem megérteni egy metafizikai paradoxont ami a könyv végére teljesedett ki és hirtelen puffff valami történt megértettem valamit amit önnön lényegéből senkinek nem tudtam elmondani.

Felismertem önmagammal kapcsolatban valami fontosat és még nem tudom mit kezdek ezzel a felismeréssel.
Rájöttem, hogy évek óta csak önmagam lelki és érzelmi problémáival foglalkozom, csak erről szeretek beszélni, ez foglalkoztat.
Természetesen jelen vannak az életemben más tevékenységek (munka melletti tanulás, némi sport, kisebb hobbi), de mindent elnyom az önmagam problémáin történő „agyalás”.

Bizonyára sokan ismerik itt Edgar Cayce-t, azt a különleges embert, aki gond nélkül hozzáfért az Akasha-krónikához.
Én már kicsi gyerekként kerestem az istent, majd 13-14 évesen találkoztam olyan könyvekkel, ahol Cayce életéről és munkásságáról szó esett. Annyira a hatása alá kerültem, hogy kaptam egy álmot, amelyben láttam az egyik előző életemet, valamint a jövő egy kis szeletét.

Tartalom átvétel