Párkapcsolat, együttélés | Önmegvalósítás.hu

Párkapcsolat, együttélés

2010. október 06. szerda, 11:25 | csaesz

" Az asszonynak úgy kellene a férjére néznie, mint a világ legnagyszerűbb emberére. Mert akkor az az ember, a férj a világ legnagyszerűbb édesapja lesz. És úgy tudjon nézni a férj az ő feleségére, mint a világ legcsodálatosabb asszonyára. Mert akkor az asszony kivirágzik, szárnyai nőnek, és lehozza a csillagokat az égről a családjáért.
Nagyon fontos, hogy tudjuk: ha valaki mellettem elnyomorodik, elzüllik, akkor én is hibás vagyok, mert a hitemmel nem tudtam szárnyakat adni neki. Nem segítettem, hogy nagyra nőjön. Sőt, talán ítéleteimmel kárhozatba taszítottam.
Gyermeked, férjed, feleséged olyannak látja saját magát, amilyennek a te szemed tükre mutatja. Hitünkkel, bizalmunkkal egymásból elő- és kiszerethetjük a szentet, a boldog embert."
- írja Böjte Csaba egy könyvében.

Hiszem, hogy ez tényleg így igaz. Mégis, hosszú távon együtt élve olyan nehéz megvalósítani. Én legalábbis nem ezt láttam otthon gyermekkoromban, és nem is tudtam ezt a szemléletet a gyakorlatban alkalmazni régmúlt házasságomban. Talán mert nem is alkalmazni kéne, hanem tényleg így érezni. Neked sikerül?


szeges képe
Igen Csaesz!
2010. október 06. szerda, 11:54 | szeges

Úgy kell érezni, de csak akkor érezhetjük úgy, ha a magunk tiszta szépségét láthatjuk viszont a másik szemében.
Amíg önmagunk nem vagyunk tiszták, szépek, addig a párunkat se láthatjuk tökéletesnek. Nagy öröm nekem, hogy mostanában felfedeztem egy Nőben a belső- és külső szépséget egyaránt...

Akadály akadály hátán, kétségek, néha vergődés, de a felszín alatt nagyon nagy erővel ott van már az elfogadás, az igazi szépség utáni vágy, a mindent átfogó öröm befogadásának igénye és képessége.

Néha még menekülnék kicsit - nem miatta, hanem magam miatt -, de már egyre kisebb az ellenállás, kisebbek a hullámok, egyre fényesebbre csiszolódunk egymásban.

Soha nem tudhatjuk, mit hoz a jövő, de most határozottan úgy érzem, hogy Vele, Benne megtaláltam mindazt, amit egész életemben tudattalanul kerestem.
A Világ legcsodálatosabb Asszonyát, aki a szemem előtt, tőlem vált lárvából gyönyörű, szivárványszínű pillangóvá...:)

,,A Világ legcsodálatosabb Asszonyát, aki a szemem előtt, tőlem
2010. október 06. szerda, 12:39 | Éva.   Előzmény

,,A Világ legcsodálatosabb Asszonyát, aki a szemem előtt, tőlem vált lárvából gyönyörű, szivárványszínű pillangóvá...:) ''

Szeges csodálatos dolgokat írsz.Jó lehet ,most neked és jó ,hogy megosztod velünk.
Még mindig borzongok ettől a mondattól.
Úgy tűnik Te megtaláltad most,amit az ember egész életében keres ,és ami az igazi értelme a férfi-nő párkapcsolatának. Ez a csúcsa.
Annak az asszonynak,/mint férfi/ te lennél a centruma,és mivel Valódi Centruma vagy,ő metamorfózison esett át általad,és ahogy ,,pillangóvá''válhatott/általad/ már emel téged is,mert egységben vagytok.
Ez manapság sajnos ritka adomány.
Vigyázz rá.

"Amíg önmagunk nem vagyunk tiszták, szépek, addig a párunkat se
2010. október 06. szerda, 16:03 | csaesz   Előzmény

"Amíg önmagunk nem vagyunk tiszták, szépek, addig a párunkat se láthatjuk tökéletesnek"
Ez nagy mondat volt, Szeges! És azt hiszem, talán itt is van a kutya elásva. Meg az önismeretben: hogy olyan legyen a partnerünk, aki tényleg illik hozzánk.
Régóta vagytok együtt? Együtt is éltek?
Mert rövid távú hasonló tapasztalataim nekem is vannak, és most arra lennék kíváncsi, hogy hosszú távon, évtizedeken keresztül vajon meg tudta- e ezt valaki valósítani, és ha igen, szerinte mi az oka, hogy ez az egymás iránti tisztelet, csodálat meg tudott maradni a szürke hétköznapokban is.
Ui: hogy a világ legcsodálatosabb asszonya tőled vált volna lárvából pillangóvá....fúú, ha én lennék a világ legcsodálatosabb asszonya, akkor ezt most egész biztos kikérném magamnak! :-D

szeges képe
Kösz Csaesz, igazad van!
2010. október 06. szerda, 16:30 | szeges   Előzmény

Rosszul fogalmaztam. Nem tőlem, hanem inkább a segítségemmel, talán a hatásomra, mint ahogy magam is az Ő hatására, közreműködésével lettem egyre magabiztosabb, szárnyalóbb a kapcsolatban minden nehézség ellenére is...:)

tvir képe
,,A Világ legcsodálatosabb Asszonyát, aki a szemem előtt, tőlem
2010. október 07. csütörtök, 8:03 | tvir   Előzmény

,,A Világ legcsodálatosabb Asszonyát, aki a szemem előtt, tőlem vált lárvából gyönyörű, szivárványszínű pillangóvá...:) ''- ezt én is sérelmezném, ahogy Csaesz is írta...;)
Viszont abban hiszek, hogy egy önmagában teljes ember is kaphat segítséget, húzóerőt a párjától, vagy más személytől, gondolom te is ilyesmire gondoltál.
Valahol mindenkiben benne van a pillangóvá válás képessége, és ezt csak önmaga tudja előhozni, viszont a környezet megkönnyítheti a dolgát, szerintem.
Én például míg a volt párom mellett nem igazán tudtam elindulni a nőiesedés útján, addig ezt most sokkal inkább érzem a férjem mellett. Viszont nem hiszem, hogy be tudtam volna "vonzani" őt, ha meg se lettem volna bennem a változás képessége...

Igazad van Szeges!
2010. október 08. péntek, 12:13 | bxls (útkereső)   Előzmény
".... és most arra lennék kíváncsi, hogy hosszú távon,
2010. október 07. csütörtök, 18:38 | jessica73   Előzmény

".... és most arra lennék kíváncsi, hogy hosszú távon, évtizedeken keresztül vajon meg tudta- e ezt valaki valósítani, és ha igen, szerinte mi az oka, hogy ez az egymás iránti tisztelet, csodálat meg tudott maradni a szürke hétköznapokban is."

Talán Müller Péter írót kéne megkérdezni, mindig olyan csodálattal ír a feleségéről a könyveiben, nem tűnik hazugságnak.

Én is mostanában ezen gondolkodom, hogyan tudnám szebbnek-jobbnak látni a páromat? Valahogy megváltozott egy ideje a kapcsolatunk és minden igyekezetem ellenére úgy érzem, nem tudom folyamatosan egyformán szeretni. Kiszeretek belőle, aztán belészeretek újra, s ez így változik egy ideje sajnos. Azt sem tudom, lehet-e egyáltalán így érezni hosszú éveken keresztül.

Kriszti

fehercsongor képe
Lárvából pillangó
2012. június 17. vasárnap, 21:51 | fehercsongor   Előzmény

Pedig van ilyen átváltozás.A nőiség kinyílása , asszonnyá válás.és személy megjelenése váltja ki,katalizálja.
Én a feleségemnél tapasztaltam meg.Találkozott egy olyan férfival,aki elég látványosan hordozta a belőlem hiányzó tulajdonságokat.Társaságban lenyűgöző volt,minden nőt levett a tanáriban a lábáról.
A nejem is szerelmes lett belé.Valódi nővé lett,szerepének új vonásában teljesedett ki.Többé vált a szerelemtől.Megtörtént benne a váltás a jólesiktől a kívánomra.Addig csak kamaszosan szerettük egymást összehangolódva,gyengéden ,néha viháncolva,de most új vérrel,új élettel töltődött fel a benne irántam is lobogó szeretet,fellobbanó érzelemmel fordult felém (is.Ha rosszindulatúan akarnám értékelni az esetet,akkor úgy fogalmaznék,hogy a másik farvizén evezve vitt engem is a lendület,ahogy a cápák is jóllaknak a tengeren úszó halkonzervgyárak eléjüköntött hulladékából.)
De itt nem az én személyem a lényeg,hanem hogy tényleg létezik ilyen személyhezkötött,az által kiváltott átalakulás,vagyis az a férfi tényleg elmondhatta magáról,hogy a világ legcsodálatosabb asszonya tőle vált lárvából pillangóvá ( valódi nővé).és a nejem ezt az állítását nem kérhette volna ki magának,mert a tényt én is tanúsíthatom,minimum,mint haszonélvezője az helyzetnek.
Üdvözlettel : felacso

köszönöm a megerősítést Szeges.
2010. október 06. szerda, 23:59 | humorgumo (útkereső)   Előzmény

köszönöm a megerősítést Szeges.

szeges képe
Köszönöm...
2010. október 07. csütörtök, 18:46 | szeges   Előzmény

...hogy Értesz...:)

Domoszlai Katalin képe
Elég vicces
2010. október 06. szerda, 11:55 | Domoszlai Katalin

ez egy önismereti oldalon. Ez egy álvalóság, nem működik. Valóban a legszebb ajándék a másik embernek, ha hiszek a sikerében. Ezzel segítem és nem gátolom, mint ha az ellenkezőjét tenném, és negatív ítéletekre helyezném a figyelmemet. De. A másik ember is fejlődni, tapasztalni született le, mi ebből a feladat kupacból helyette semmit nem oldhatunk meg. Elnyomorodik, elzüllik? Mert ez a karmája. Sorozatos rossz döntésekkel mászik bele. Mellettem? Van lehetősége tovább állni. Meg nekem is, ha a kapcsolat lehúz, tönkretesz.

szeges képe
Kinek hogyan...
2010. október 06. szerda, 12:07 | szeges   Előzmény

"Mellettem? Van lehetősége tovább állni. Meg nekem is, ha a kapcsolat lehúz, tönkretesz."

És ha nem húz le? Akkor felemel Kati, és ezt Te is pontosan tudod. Sokkal könnyebb hinni Magadban, ha látod a párod szemében, hogy hisz Benned.
És ha ez fordítva is igaz, akkor bizony emelkedtek, folyamatosan segítve, erősítve egymást.
Biztosan vannak néhányan, de én nem ismerek olyan embert, aki önmagától annyit emelkedhetett volna, mint egy minden szempontból hozzá való társsal.

Ezt élem most, és attól még lehet, hogy neked van igazad, de nálam működik. Szívből kívánom Neked is, hogy élj meg valami hasonlót, aztán majd beszélgetünk egy jót...:)

aranyfüst
2010. október 15. péntek, 13:00 | Látogató   Előzmény

"de én nem ismerek olyan embert, aki önmagától annyit emelkedhetett volna, mint egy minden szempontból hozzá való társsal."

Azért vagyunk itt, hogy önmagunktól képesek legyünk emelkedni, s majd így jöjjön a Társ.
Csak ekkor jön a TÁRS.

..TÁRS..
2010. december 14. kedd, 2:26 | szabadáramlat (útkereső)   Előzmény

előzmény: -Aranyfüst:...Azért vagyunk itt, hogy önmagunktól képesek legyünk emelkedni, s majd így jöjjön a Társ.
Csak ekkor jön a TÁRS...." 2010 okt.
Sziasztok, nemrég óta olvaslak Benneteket, sok jót írtok, klassz, ..eddig nem írtam, de ez annyira tetszik... beletalált nekem...
egy ideje gondolkodom, milyen nehéz fejlődni, ha a párunk mellettünk nem pont hasonló személyiségű, temperamentunú, mint mi... mégis beleszerettünk a lelkébe,...de nehezít, lehúz a sok különbözőség...
és itt a lényeg... Egyedül is tudni emelkedni, és akkor lehet hogy jön a másik TÁRS...
mert lehet hogy csak túl gyors minden....
de honnan tudjuk hogy mikor nem jó már nekünk, vagy csak önzőek vagyunk boldogságvágyunkban? meddig maradjunk vele , ha egyszer összeért a szívünk? adjuk fel a különbségek miatt? milyen jó azoknak akik hasonlóak....

Kavics22 képe
Kedves Szabadáramlat ! Nem hiszem, hogy teljesen azonos
2010. december 14. kedd, 8:50 | Kavics22   Előzmény

Kedves Szabadáramlat !

Nem hiszem, hogy teljesen azonos személyiségűnek kell lennie a megfelelő társnak, mert akkor a kapcsolat unalmassá, sematikussá válik. Abból lehet jól tanulni, ha a különbözőségetek ellenére megtanuljátok egymást elfogadni.

Fejlődni egyedül is lehet, hiszen rengetegen ezt teszik, mégis úgy érzem, hogy önmagunk fejlődését nagyon meg tudja lendíteni egy olyan párkapcsolat, ahol tudatosan figyeltek egymásra. Nem csak a párkapcsolat adhatja ezt meg, hanem maguk az emberi kapcsolatok is, amelyek sokszor szövevényesek, kibogozhatatlanok és hatalmas tanításokat hordoznak magukban. Mégis azt hiszem, a hozzánk legközelebb állóktól lehet a legtöbbet tanulni, ugyanakkor a legkevesebbet is. Hogy miért ? Mert az érzelmeink elfedik a valóságot, nem látunk a saját vakságunktól.

Egy párkapcsolat akkor jó neked, ha őszintén belenézel a szívedbe, megvizsgálod a tested jelzéseit, mindezeket mérlegre teszed és azt mondod, jól érzem magam. Jócskán túlsúlyban van az öröm, a boldogság, amit kapok és amit adhatok. Ha megvannak a hosszabb békés periódusok, szeretettel, csenddel, nyugalommal teli napok, hetek.
Az már rossz jel, ha egyik pillanatban fent lebegtek a felhők között, a másikban pedig a pokol fenekén. Ha sűrűn ingadozik a lelki állapototok, akkor ott tenni kell, amíg nem késő.
Ha pedig nem lehet tenni a legjobb szándékkal sem, akkor lépni kell. Tudomásul kell venni, hogy ez volt a lecke, ebből kell majd legközelebb profitálni.

érthetetlen
2010. november 08. hétfő, 15:18 | And233 (útkereső)   Előzmény

Sajnos én,olyan helyzetben vagyok,hogy a férjem 2 éve csal mindenféle nővel.Két gyermekünk is van 16 éve vagyunk házasok.Aránylag jól tartja magát.Én sosem csaltam meg sőt ő az első férfi az életembe.A társkereső oldalakon ismerkedik meg a nőkkel.Nem minden esetben mondja meg,hogy nős.Nekik is sokat hazudik a saját érdekében.Fő szándéka,hogy ágyba vigye őket.Valójában nem hiszem,hogy komolyan veszi őket,mert akkor elválna.Ha szóba állnak vele,talán még randizni is sikerül velük a fellegekben jár.Pedig 45 éves,9 évvel fiatalabb vagyok tőle.Mindig kerül a hálójába valaki.Nem értem azokat a nőket,hogyan tudnak egy férfivel kapcsolatot tartani,ha azt sem tudja hol lakik sőt semmi biztosat nem tud róla.

Domoszlai Katalin képe
Szia
2010. november 08. hétfő, 17:46 | Domoszlai Katalin   Előzmény

A férjed valószínűleg a kapuzárási pánik nevezetű, kit lehet itt megdugni nevű népbetegségben szenved. A háttere az, hogy el kell fogadni az öregedést. Az önértékelési problémákat. Ezért hazudozik, mert úgy gondolja, amennyi ő maga, az édeskevés. Vagy kibírjátok, vagy nem.

A nők? Azért hazudnak nekik, első csoport, mert ők saját magunknak is hazudnak. Teremtenek maguknak egy illúzió világot. Aztán jön az, amikor az élet megmutatja magát, milyen is valójában. Meg persze van, aki tisztában van az egy éjszakás kaland "szépségével", kettes csoport. A harmadik csoport pedig úgy gondolja, hogy meg lehet próbálni a "foglalt" férfit, mert sok férfi ( persze nő is ) kapaszkodót keres ahhoz, hogy kilépjen a meglévő kapcsolatból, egyedül erre nem képes. És azt gondolják, ha dobbantani akar, akkor ezt velem tegye.

Ennél viszont sokkal fontosabb kérdés az, hogy Te a saját szerepedet itt érted-e? Tényleg biztos vagy abban, hogy az X. nő nem lesz már komoly? Vagy lenyeled az egészet és kb 10 évet vársz hogy a kapu végleg bezáruljon?

Én úgy képzelem az igazi harmonikus párkapcsolatot, amikor az
2010. október 06. szerda, 14:08 | szildiko1

Én úgy képzelem az igazi harmonikus párkapcsolatot, amikor az ember egyedül is teljes, de ha talál valakit aki jelen helyzetében erősíti, akkor az hab a tortán. Ha meg együtt tudnak fejlődni lelkileg,(is) akkor az a csúcs.

Biztos, hogy a szerelem felemel, - életemben kétszer is lehettem szerelmes, az első a "tudattalan" koromban történt, a második a "tudatosban"- de hosszú távon erre az érzésre nem érdemes építeni.
Katinak igaza van, minden embernek más-más életútja van. Ha viszont sokáig együtt mehetünk, az szuper.

Sajnos amúgy sokkal kevesebb hatásunk van a párunk életére, mint gondolnánk. Mármint hosszú távon.

Eljött családfelállításra egy hölgy, aki képtelen volt feldolgozni férje korai halálát. Büntudatot érzett, azt gondolta, ő a hibás, amiért nem tudta megmenteni a férjét. Az állításon kiderült, hogy semmi köze nem volt a halálához, a férje a korán meghalt bátyjához húzot lelkileg. (Ez abból derült ki, hogy amikor megjelent a báty képviselője, a férfi rögtön mellé állt.) Az asszony nem is tudta volna megmenteni.

Amikor azt gondoljuk, hogy mi tettük a másikat "jóvá"- (mert eddig rossz volt?) akkor szerintem az egónk működik, aki vagy "megmentő", vagy "én a különleges" szerepét veszi fel.

Hellinger szerint sokkal fontosabb az egymás iránti tisztelet. "Tisztelem benned a nőt" "Tisztelem benned a férfit"

És megint idéznem kell kedvenc költőmet, Fodor Ákost:
Kérelem
rajtam úgy segíts:
gondjaimból részt ne végy,
csak tudd, hogy vannak

Ezzel tökéletesen egyet értek.

Kiegészítés
2010. október 06. szerda, 14:25 | szildiko1

"Nagyon fontos, hogy tudjuk: ha valaki mellettem elnyomorodik, elzüllik, akkor én is hibás vagyok, mert a hitemmel nem tudtam szárnyakat adni neki. Nem segítettem, hogy nagyra nőjön. Sőt, talán ítéleteimmel kárhozatba taszítottam."

Nálam ez a mondat nyersfordításban annyit jelent, hogy:
Kedves párom, rajtad múlik, hogy én boldog, vagy sikeres leszek-e. Tulajdonképpen te a hibás, legyen is bűntudatod, ha elzüllök, mert én szegény, szerencsétlen, nem tehetek semmiről. Úgyhogy szedd össze magad!

Jogos! :)
2010. október 06. szerda, 15:27 | csaesz   Előzmény

Bár Böjte Csaba odatette az "is" szócskát a hibás elé. Én a hibás szó helyett is inkább mást használnék, talán a felelőset. (Böjte úr amúgy egy lelkész, talán ezért is jelenik meg írásában a bűnösség fogalma.)
De továbbra is úgy hiszem, hogy vannak esetek, amikor a másik nem tudja mellettem a napfényes oldalát megélni, és ezért én IS felelős vagyok.(meg ő is, hogy hagyja magát). Ez akkor van, ha lehúzom őt ( és magamat) az állandó kritizálással, úgy élek mellette párként, hogy közben nem tudom őt igazán tisztelni, mint férfit/nőt és elfogadni mint embert. Ebben az én felelősségem annyiban nyilvánul meg, hogy mégis mellette élek így, ahelyett, hogy dolgoznék magamon, hogy őt mint embert el tudjam fogadni, és keresnék egy olyan partnert, férfit, akit tudok tisztelni is. Szerintem erre az állandó kritizálásra, lehúzásra gondolt az író. De igazad van abban, hogy nem lehet egy kaptafára venni emberi sorsokat, és vannak olyan esetek, amikor tényleg semmi köze az egyik félnek a másik nyomorához.
Ha meg teljesen felülről nézem az eseményeket (tehát nem az én szemszögemből), akkor meg tényleg az jön ki, hogy mindenki a saját sorsának a kovácsa, hisz ő is kiléphetne abból a kapcsolatból, ami számára nem előnyös. Na, jó: meggyőztetek! :))

Domoszlai Katalin képe
Úgy is le lehet
2010. október 06. szerda, 16:03 | Domoszlai Katalin   Előzmény

nyomni a másik embert, hogy fölé emeljük magunkat, hogy ő a szegény szerencsétlen, mi vagyunk a szuper megmentő. Ezzel konzerváljuk az alárendeltséget, lelki nyomort... Esélyt sem adva a fejlődésre. Mind megannyi helyzet és tanulni való.

Viszont érdekes dolgot csináltak például annak idején Egyiptomban ( szerintem Szeges is előző életében ott tanulta :-)) szóval hogy amikor emelték a tanítványokat, ezt mindig egy párral csinálták meg, mert a férfi-női energiák előtte gyönyörűen kiegyensúlyozták egymást...

Nem adjuk fel, az a véleményem, keressük ezt a kapcsolatot, higgyünk benne. Szeges köszönöm a jókívánságokat, bevonzást megcsináltam, ha lehet hinni a lapoknak az idén van is rá esélyem...:-)

szeges képe
Ha hiszel benne...
2010. október 06. szerda, 16:37 | szeges   Előzmény

...ha kétely nélkül tudsz hinni benne, akkor egészen biztos.

Tudsz így hinni, Kati? :-))

Domoszlai Katalin képe
Már nem
2010. október 06. szerda, 16:44 | Domoszlai Katalin   Előzmény

élnék, ha nem tudnék kétely nélkül hinni... Olyan mélységekből, poklokból álltam már fel. Most már sokkal könnyebb, hogy túl az édes-bús materializmuson, már nem magamban hanem a bennem élő isteniben kell "csak" hinnem :-)

Még egy kis izelítő a hétköznapokból
2010. október 06. szerda, 18:12 | szildiko1   Előzmény

Az asszony minden lehetőséget megragad, hogy panaszkodjon a férjére. Konkrétan a férfi sosem engedi el egyedül sehova, munka is rögtön után haza kell mennie. A nő úgy érzi, emiatt lemarad sok mindenről, kiállításokról, színházi előadásokról, barátnői pletykálásokról. Már évek óta tart ez az állapot.
Az asszonyt mindenki sajnálja, és gonosznak könyvelik el a férjet. Nem is érti senki, hogy a nő hogyan bírja már ilyen hosszú ideje ezt az elnyomást. Aztán egy kis kérdezősködés után kiderül: ha a férje egyszercsak azt mondaná: -"Jól van szívem, holnaptól oda és akkor mehetsz, ahova csak akarsz," az asszony nem menne sehova. Ugyanis valójában a férje "tiltása" megkíméli őt sok mindentől. Olyasmiktől, amik a nő számára ismeretlen és hite szerint veszélyes dolgok. És így biztonságban érezheti magát. Úgyhogy tulajdonképpen a férfi szívességet tesz a feleségének a tiltással, és azzal, hogy felvállalja a "gonosz" férj szerepét.

Következtetés: házi feladat :)

Erick Berne - Emberi játszmákban pont ezt hozza fel példának, ot
2010. október 06. szerda, 18:43 | Szabó_Péter   Előzmény

Erick Berne - Emberi játszmákban pont ezt hozza fel példának, ott szépen jól kifejti, hogy mi ennek a játszmának a lényege...

Pitypang képe
En mindig azt hittem, naivan, hogy a kolcsonos szerelem a jo haz
2010. október 08. péntek, 10:51 | Pitypang   Előzmény

En mindig azt hittem, naivan, hogy a kolcsonos szerelem a jo hazassag kulcsa. Edesapam mindig mondta, hogy nem a langolo szerelmekbol szuletnek a jo hazassagok. Valahogy ezt soha nem akartam elhinni...es most is nehezen fogadom el.
Amiota hazassagban elek(3 eve) tobbet sirtam, mint valaha...es nem azert, mert nem szeret a ferjem, hanem azert, mert nem akar(nem tud) elfogadni. De milyen szeretet az, ahol nincs elfogadas? Nem azt mondom, hogy feltetel nelkuli szerelmet varok, mert ebben nem is hiszek, viszont nem fogad el olyan dolgokat, amiert tulajdonkeppen anno belem szeretett
O fold,en pedig tuz...,de nem enged egni...,en pedig nem tudom egig emelni(o nem is varja el, nem is akarja)...
O azt mondja, hogy az en eletemben olyan dolgok fontosak, amiknek semmi kozuk a realitashoz, azzal vadol, hogy a tragyara piros masnit kotok, mert en attol leszek boldog, nem szamit, hogy buzlik...Persze, ez igaz, en mindenre piros masnit kotok, mindent megteszek, hogy a rossz is jol mutasson..vagy nem is...,hanem, hogy minden rosszban meg tudjam latni a jot is. Amikor azt mondtam neki, hogy az eletben nem csak fekete es feher van, azt mondta "akkor eld a te szurke eletedet"..., meg veletlenul sem mondta, hogy "eld a SZINES eletedet"...Szamara csak ezek a szinek leteznek: fekete, feher es ritkan, szurke".
En nagyjabol mar ismerem ot es tudom, hogy mi bantja, de az, hogy ennyire bantja, az nem normalis dolog.
Minden ferfi kotelessegenek erzi, hogy eltartsa a csaladjat. A nonek is pont olyan kotelessege hozzajarulni, csakhogy en 3 eve nem jarultam hozza ehez. Amikor idejottem hozza, mindent otthonhagytam:a lakasomat eladtam, a jo karrieremet feladtam, a szuleimet 2000 km-re hagytam, a barataimat stb...,csak azert, hogy vele lehessek, hogy boldogga tegyem es boldogga tegyen. O megvolt gyozodve, hogy minden siman fog menni, am nem ment siman. A holland nyelv nem egy alom, munkahelyet nem olyan konnyu itt sem kapni, na, meg hirtelen terhes is lettem(akartuk mindketten, de o meg varhatott volna vele)A gyerek mar 2 eves elmult, en mar beszelem jol a nyelvet , de meg mindig iskolaban vagyok es...munkahelyem meg mindig nincs. Soha nem voltam kiszolgaltatottabb helyzetben. A karrierista nobol, hirtelen haziasszony lett, akit mar nem erdekel sem a politika, sem a vilaggazdasag, aki impulzusok hianya miatt elfelejtette mi a humor, aki mar nem olyan belevalo, mint egykor es..nem is olyan erdekes. Most egy jo munkahely van kilatasban, masodik megbeszelesre is hivtak, jovo heten megyek - sajnos, ezt a lehetoseget latom az egyetlennek, ami megmentheti a hazassagomat. Ez nagyon szomoru rank nezve. Oneki jo munkahelye van, vezeto funkcioban van, vallalati auto, viszont az o fizetese nem eleg. S habar nem szorjuk a penzt, sokszor nem uti a szele a hosszat. Azt mondja, megalazonak erzi, hogy reggeltol estig dolgozik es megsem eleg a penz. Ezt ugy mondja, hogy egyben vadol is. Legfokepp azzal vadol, hogy nekem nem faj a fejem, hogy engem nem erdekel mi lesz holnap, hogy en mindent lazan veszek. Pedig ez nem igaz. En mindent megteszek, hogy ez a helyzet rendezodjon, aktivan keresem a munkat, tanulom a nyelvet es nem koltok ossze-vissza, sajat magamnak soha nem veszek semmit, mert...amig nem megyek dolgozni, jok a regi farmerek meg a regi trikok..., ugysem jarok sehova. Persze, valahol a melyen bant, hogy ide jutottam, sokszor feltelek frusztracioval, de bizom abban, hogy minden megoldodik (persze, nem magatol)es ido-energia pazarlasnak tartom, hogy kikeszitsem magam emiatt. Szeretnem elvezni az eletet addig is, amig rendezodik, de...o nem akar ebben reszt venni, nincs ideje beszelgetni, a kesoi lefekvest orultsegnek tartja(pedig ugy szeretnek neha eluldogelni es lazan csevegni vele egy pohar bor mellett), reggel koran elmegy, este mikor jon, mar hulla, a hetveget, ha lehetne, vegigaludna...En ezt az orlodest annyira feleslegesnek tartom:( es attol felek, hogy amig anyagilag rendezodunk, teljesen mindegy lesz mar. Valahogy ugy latom, hogy nincs semmi mas koztunk es abban latjuk a kapcsolat javulasat, ha anyagilag rendezodunk. Valahogy, szavak nelkul, azt latom benne, hogy "ha majd lesz okom mosolyogni, mosolygok, addig...minden igy marad"...Azt mondja, ertsem meg, nem tud aludni, nem tud semmi csinalni, mert allandoan stresszeli magat. Megertem, de nem tudom elfogadni, hogy semmi mas nincs, ami ot boldogga tehetne. Ebben en is hibasnak erzem magam, na meg sokszor lelkiismeretfurdalasom van, hogy en megis neha tudok mosolyogni, onfeledten tudok a gyerekkel jatszani, a baratokkal tudok hangoskodni es merek almodozni. Ha almodozni kezdek, mindig letori a szarnyaimat..., pedig neha almodozni jo...Ugy kezel, mint egy gyereket, korhol es azt mondja, nincs semmi felelossegtudatom. Ma reggel arra ebredtem, hogy ez a pasi nem ismer engem, fogalma sincs, hogy ki mellett el, nem tud semmit rolam es....ugy erzem, mar nem is kivancsi...De nem akarok elhamarkodottan cselekedni, probalom megerteni es elfogadni, hogy ezt o igy eli meg, teljesen lebenult a lelke(de azt hiszem, csak amitom magam, hogy ez atmeneti dolog0...Ha megkapom a munkat, akkor megoldodik...,de vajon akkor mi moge bujik majd..., mire fogja fogni azt, hogy tulajdonkeppen o nem boldogsagra szuletett?

fehercsongor képe
Talán a Nők Lapjában volt régen egy rovat , aminek a mottója
2010. október 09. szombat, 23:19 | fehercsongor

Talán a Nők Lapjában volt régen egy rovat , aminek a mottója arra figyelmeztetett , hogy próbáljuk a meglevőt élvezni , újra és újra felfedezni a másikat . Ezt megkönnyíti , hogy változó ütemben , de folyamatosan változunk . ( Én pl. sose tudtam , hogy ha hazamegyek , akkor kit találok otthon , vagyis milyen hangulatban fogad a szerelmem . Mondtam is Neki , hogy ha mindig szabadon eldönthetném , hogy hova megyek haza , akkor is mindig Hozzá mennék .) Megnehezíti , hogy kényelmességből a már megszokott , bevált oldalunkat vagyunk hajlamosak mutatni a másik felünknek , eltakarva a bennünk fejlődő változáscsírák fényét előle .
Ha végképp elszürkülnek a dolgaink , egy kis csillogást még akkor is adhat az emlékezés a kapcsolat valamely társunkhoz kötődő csodájára .
Ha nem megy , nem kell erőlködni , de akkor is fel kell tűzni szemmagasságban vágyaink falára , és időnként megcsodálni , mint biztosan eljövő önmagunk .Üdvözlettel : felacsó

Megfordítanám
2010. október 15. péntek, 13:31 | csaesz   Előzmény

ezt: "Megnehezíti , hogy kényelmességből a már megszokott , bevált oldalunkat vagyunk hajlamosak mutatni a másik felünknek , eltakarva a bennünk fejlődő változáscsírák fényét előle"
vagy inkább pont hogy a mi tudatos elménk hibája, hogy ha kialakul egy kép valakiről, akkor az többé már nem lesz számunkra érdekes, nem figyelek többé rá és az ő változáscsíráira igazán. Emiatt egy idő után az ismeretlen emberek mindig érdekesebbek lesznek számunkra, jobban tudunk figyelni rájuk, mint a több éve mellettünk élő párunkra.
Én most ezt találtam meg a csodálat, figyelem elvesztése egyik okának.

Feliratkozás Hírlevélre