Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

ArchangelMichael-magyar.jpg

Sziasztok!

Itt egy link, ami elsősorban a Gmail-osok között kering. Ezt felteszem ide, mert van, akinek magyarázatot adhat arra: Mi, miért történik most a világban, és talán azt is felfedi, hogy mi várható...

Visszatérő momentum az életemben, ami elgondolkoztatott. Mi lehetett ez?

Mindig egy nagy testű kutya van az ügyben. Valamelyik állatom védem meg, támadásnak indul, de sosem engem, hanem az állataimat támadja egy ilyen nagy kutya. Ha rájuk szólok, megnyugszanak, letesznek a támadásról, tovább állnak. Nincs bennem bántás, vagy harag a kutya iránt. Sosem.

Sosem félek, kutyám macskám megvédem. Minden állatom bízik bennem szerintem pont ezért. Csak érdekesnek találom ezt, miért jön kb.: negyedévente?

Az alábbi tanmese a "Charlie Wilson háborúja" című filmben hangzott el.

Van egy fiú, aki a 14. szülinapjára lovat kap.
A faluban mindenki azt mondja: "De csodás, lovat kapott."

Ma reggel a lányom nem akart suliba menni. Hatalmas pattanás csúfította el bájos kis pofiját, ami sajnos épp az orra hegyén volt. Mit mondhattam volna neki, hiszen 16 évesen ez bizony óriási tragédia.
Tegnap este a nagy fiam is úgy jött haza, hogy az orrához csapódott egy csavar szerelés közben.
A másik fiam meg izom fájdalmakra panaszkodott. Szóval mindannyinkkal történt valami, ami a Marshoz kapcsolódik.
Mostanában sajnos nem tudlak naponta olvasni titeket. A sógornőmnek beteg az édesanyja, és így én segítek, illetve én vagyok a boltban helyette.

Az ember érzés világa nem csak szabályozható valami, hanem feltétlenül szabályozandó is.
Mindenkikénytelen rá.
Nincs más kiút!

Kezdődik azzal hogy az ember eltűri,hogy anyagi körülmények és határok erőt vegyenek rajta.
Belevész a mindennapi életelvakító részleteibe,anélkül, hogy a múló pillanatnak az egészhez való viszonyát állandó fénybe helyezné önmaga előtt. Együtt sodródik indulatokkal.
Pániknak, elégedetlenségnek ad gondolattestet.

_vár+kishíd_442.jpg

Lépdelt az utcán a szemerkélő esőben és boldog volt.
Maga sem tudta mitől, különösebb oka nem volt erre, de nagyon jól érezte magát.
Most nem zavarta, hogy miként fizeti ki a számláit, hogy a gyermekével összerúgta a port, ez nem számított.
De a boldogságra több oka is volt. Tele volt erővel, energiával és tehette amit szeret.
Kell-e ennél több. Talán igen, de most elég volt ennyi.
Időnként egy napot is elült egy helyben bambulva, révedve, de most élvezte a cselekvést.

Elfogadás és szeretet, két szó, két lelki tett, amelyekkel megválthatnánk a világot, megválthatnánk Önmagunkat, ha tudnánk és alkalmaznánk őket! De nem tudunk elfogadni, képtelenek vagyunk szeretni, mert senki sem tanított meg rá, nem volt kitől jó példát vennünk!

Már tegnap is rágondolt, gyújtott egy gyertyát. Ma két éve, hogy meghalt a fiú, fiú szülei jutottak eszébe, hogy élik meg ezt a napot.
Huszonkilenc éves volt, nagyon okos és mindig mindenkinek meg akart felelni, ez lett a veszte.
A nemet nem tudta kiejteni, aki egy kicsit belelátott, az érezte ez így nincs rendjén, nem lehet mindig jókedvű valaki, ki kell, hogy adja a mérgét, dühét, nem vághat jóképet mindenhez. Egyszerűen nem vállalta fel önmagát.

Látszólag jó sorsom van, van mit ennem, innom, hol laknom, de mindig is azt éreztem, hogy tévedésből vagyok ebben a világban és kényszerből kerültem ide, amiből szabadulnom kell.
Ahogy idősödöm egyre jobban vágyom már arra, hogy meghaljak, de öngyilkos nem tudok lenni, valami belső blokk ezt nem engedi.

Aludni szeretek és gyűlölöm amikor felébredek, esténként pedig imádkozom, könyörgöm, hogy legyen már vége, ne éljek tovább, mert számomra ez csak szenvedés.